Budapest Régiségei 24/1. (1976)

ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - Pető Mária: Feltárások a II-III. századi aquincumi legiostábor retenturájában 113-123

léke. A présalapozást kavicsos, döngölt padlószint, helyenként terrazzo vette körül. A préskő az előzőnek kisebb és egyszerűbb változata, de lényegét tekintve ugyanazon az elven épült fel. A présalaphoz Ny-i részén téglalap alakban imbrexekből készitett csatornarendszer kapcsolódott, mely beletorkollt a préskő lefolyó csatornájába. Ezen a tájékon, a csatorna mellett olajos amphora töredékei kerültek elő. (104. kép) Az antik prések felépítésére, működési elvükre meglehetősen gazdag irodalom áll rendelkezésünkre. Technikatörténészek, néprajzkutatók dolgozták fel az auctoradatokból és régészeti leletekből rekonstruálható présformákat, működési elvüket. Az olajprésekről máig is a legalaposabb összefoglalás A. G. Drachmann müve , aki az anyagot összegyűjtötte, értelmezte az antik források alapján és az egyes présfajták teljesítményét is kiszámította. Igen fontos A. Sordinas könyve" az olajkészité

s módjának kontinuitása szempontjából. A prések rendszerezése ujabban Ch. Parain tollából jelent meg, a szerző felhasználja az eddigi irodalmat, köztük a magyar kutatók eredményeit is', a nyomóerő kifejtése alapján 4 csoportot állapit meg: 1. torsiós prések 2. ékprések 3. egykarú emelős prések 4. orsóprések o Vincze István felosztása - mely a magyar néprajzi irodalomban általánosan elfogadott - 3 csoportot különböztet meg: 1. főfás, vagy bálványos sajtó 2. középorsós 3. állóorsós Az 1. csoportba tartozó présekről a szerző megállapitja, hogy Magyarország területén a XVIII. sz-ig ez a fajta volt használatos, legújabb munkájában azonban már kétségbe vonja a prések római kori használatának lehetőségét Pannónia területén^, természetesen szőlőprésekre vonatkoztatva. Az antik olajprésekről szóló,

s már az előzőekben idézett munkák kivétel nélkül az auctoradatokra támaszkodnak, igy elsősorban a legaprólékosabb forrásanyagot, Cato szövegét tanulmányozzák . A nagy ókortörténeti kézikönyvekben, lexikonokban több cimszó található az olajpréselés témaköréből. Hörle tanulmánya a PWRE-ben*l összefoglalja az eddigi irodalmat és az ókori ábrázolásokat, s több izben hivatkozik Drachmann eredményeire is. .Témánk szempontjából érdekes adatokat közöl az un. kettős préstalpakról, melyet Plinius 2 is emlit és régészeti lelet is igazol, s mely adat közelebb visz bennünket a Vörösvári-uti prések megértéséhez.A római korban az olajat igen sokféle módon használták fel, igy gyógyszerként, táplálékul, illatszeralapanyagként, állatok takarmányozására, világításra, sporthoz, szertartásokban, szerszámok, kocsik karbantartásához . A különféle célokra különféle olajfajtákat állítottak elő, a diocletianusi árrendezési törvény ezek eltérő vételárát is felsorolja. ^ Az olaj tisztításának, finomításának különböző módozatait ismerték, az olajhab leszedését, az olaj és a törköly szétválasztását, az egész munkafolyamat tisztaságát Cato nyomatékosan hangsúlyozta. *5 Az auctoradatokból az olajnyerés teljes ókori munkafolyamatát megismerhetjük, természetesen Catonál olivabogyóra értve, lényegét tekintve, leegyszerűsítve a következő mozzanatokból állt a feldolgozás folyamata: a szárított bogyókat hevítés után a zuzómalomba (trapetum) tették, ahol az egymáson forgó malomkövek szétzúzták és különválasztották a bogyó héját és nedvdús részeit. Ezután helyezték a prés alá a préselő kosárba, innen folyt le a lé a prés alá helyezett tároló edénybe, vagy földbe mélyített tartályba. Közben az olajhabot állandóan szedték, hogy az olaj szép tiszta maradjon. Innen került aztán az amphorákba,melyben a szállítása is történt. Pannónia területén olajbogyóból sajtolt olaj készítése elképzelhetetlen, figyelembe véve az ókori szállítási viszonyokat, tudva az olívabogyó rövid eltarthatósági idejét. Ezért leletünk esetében más, helyben található olajosmagvu növény feldolgozására kell gondolnunk. Legkézenfekvőbbnek a tökmag, a len, vagya repce termésének a felhasználása tűnik. A nem olivából készitett olaj munkafolyamatának megértéséhez igen jól használható Ecsedi Istvánnak a század elején még működő, kunsági olajütőről való leírása.^ 114