Budapest Régiségei 23. (1973)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Ulcisia castra 39-57

54 Radnóti—Barkóczi: 212. Fitz(1962), 61 és RE IX. Suppl (1962), 8—. 55 C III 10 672. 56 C XVI 164. Radnóti—Barkóczi: 200. 57 Erre gondoltak Cichorius: 335-—. Wagner: 189—. Ezt a lehetőséget újabban Jarrett, M. G., i. m., 221 is felvetette. 58 C XVI 96, ill. 179, 180. Cf. Alföldi, A.: Arch. Ért. 1943, 111. 59 C XVI 61. Nagy T. (1956), 33. o., 155. jz. 60 Dusanic, S. : Recueil de Travaux de la Faculté de Philos, de Belgrade. 10 (1968), 87— (korábbi irodalommal). 61 A nagyjából topográfiai sorrendet követő regölyi diplomák csapatlistáiban a thrák cohors valóban az utolsó helyet foglalja el, ami megfelel Burgenae helyzetének a limes-táborok sorában. Radnóti—Barkóczi: 215. 62 Fröhlich, R.: Arch. Ért. 12 (1892), 42. o., 3. típus. Szilágyi J. (1933), XXV. 64 (a két utolsó betű fordított). A zimonyi múzeumban őrzött .bélyegeket legutóbb Dimitrijevic, D. állította össze: Limes u Jugoslaviji. I (Zbornik Radova na Simposiuma o Limesu. Beograd (1961), 102—3. Az egyetlen teljes bélyeg a COH PTCR [=Szilágyi (1933), XXV. 71 (sajtóhibával)]. Egy másik töredéken COH P[ ] maradt meg. A csapatszámot a zimonyi bélyegek is számnévvel rövidítik. L. még Vuckovic—Todorovic, D.: V. Congressus Limitis Romani. Zagreb (1963), 183. 63 L. erre Pflaum, G.-H.: História. 2 (1954), 431—, ahol a szerző többek között L. Caesennius Sospes pályafutásának (D. 1017) új időrendjét adja. A keltezést illetően kissé rendhagyónak tűnik Hadrianus idejében a 3—3 coronae, hastae purae és vexilla adományozása. Pflaum kezdeményezésére épít tovább DobiaS, J.: Omagiu lui C. Daicoviciu (1960), 147—. E dolgozatból a batavus lovas sírversével (D. 2558) kapcsolatos fejtegetéseket nem oszthatom [Cf. Nagy T. (1956), 31]. Az ismeretlen nevű batáv lovas Hadrianus jelenlétében (Hadriano iudice) úszta át teljes fegyverzetben a Dunát. Arra nézve pedig, hogy Hadrianus 118 első felében — júl. 9-én már Rómában találjuk — eljutott volna Felső Pannoniába is, nincsen adatunk. Traianus neves építésze, a damaszkuszi Apollodoros Hadrianusnak ajánlott Poliorkétiká c. munkája egyik passzusából [idézi többek között Weber, W.: Untersuchungen zur Gesch. des Kaisers Hadrianus. Leipzig (1907), 74. o. 260. jz.], amely közelebbi helymegjelölés nélkül csak általánosságban szól Hadrianus jelenlétéről a hadszíntéren, felsőpannóniai útjára nem lehet következtetni. A császár moesiai tartózkodása 117/8-ban Apollodoros adatát teljes egészében megmagyarázza. Moesiából Hadrianus, a V. Hadr. 5, 10 és 7, 3 szerint, mindjárt Itáliába ment. 64 L. fentebb, a cohors I Thracum Germanica, valamint a felső-pannóniai cohors I Thracum c. R. áthelyezése kapcsán mondottakat. 65 C III 10 248 p. 2277. D. 2731. Nagy T. (1956), 35. Alföldy G.: Act. Ant. 14 (1962), 259—. 66 Barkóczi Lv: Intercisa 11 (1957), 504. Mócsy A.: RE IX. Suppl. (1962), 533—. Nagy T. : Bud. M. II (1962), 37. 67 Korábban esetleg a cohors V Gallorum tarthatta megszállva ezt a táborhelyet, amennyiben Burgenae valóban Traianus-kori alapítású és nem pár évtizeddel későbbi. Az itteni tábor területén rendszeres ásatások még nem folytak s így a tábor létesítésének közelebbi időpontja sem tisztázott. 68 Fitz (1962), 50—. 69 Gabier, D.: Arrabona. 8 (1966), 67—, és 14. kép, 1. A. E. 1966, 301. 70 A. E. 1960,21. 71 Vö. Soproni S. előzetes jelentését: Arch. Ért. 94 (1967), 222. A csapatnévre Soproni S. szíves engedélyével hivatkozhatom. 72 L. fentebb, az 1. jz.-ben i. m. Cichorius, 334 a csapatnév Severiana-iélzőjére ugyan nem figyelt fel, de a nova jelzőből ő is arra következtetett, hogy a szír cohors későbbi formáció; valószínűnek tartotta, hogy a mauretaniai cohors I Surorum-töl kívánták e jelzővel megkülönböztetni a pannóniai csapatot. 73 Wagner: 187—. 74 Nagy L. (1939), 133—. 75 Graf, A.: Diss. Pann. I. 8 (1936), 101, o., 1. jz. 76 L. fentebb, 21. jz. 77 Fitz (1962), 51, 109. 78 L. fentebb, 40. 79 A tábor DNY-i retentura-részén végzett kutatásokra 1. Nagy L. (1939), 142. A retentura ÉNY-i principalis oldalán, továbbá a praetoria- és a decumana-frontcm, valamint a tábor központi fekvésű belső areájában végzett ásatásokra 1. Nagy T.: Arch. Ért. 1942, 272— és (1943), 393—. 80 Nagy L. (1939), 215—. Egy további, még közöletlen C + NS t ]-jelzésű regulát tartunk nyilván az 1969. évi Vörösvári út 3—11. sz. telken végzett ásatásaink anyagában. A cohors egy másik bélyeges téglája a Raktár u. keleti végében csatornázás alkalmával került elő 1971ben. 81 Nagy L. (1939), 108. kép, 1. 82 Paulovics L: II limes romano in Ungheria (Quaderni dell'impero. 1938), 11. A MNM. Adattárában őrzött Paulovics-hagyatékban e bélyeges téglára vonatkozóan nem találtam feljegyzést. 83 Soproni S. szíves szóbeli közlése szerint itteni ásatásai alkalmával ugyancsak előkerültek a szír cohors bélyeges téglái. 84 Nagy L. (1939), 137. Fitz (1962) 82 és Arch. Ért. 83 (1956), 200. A cohors útépítkezéseire még visszatérünk. 85 L. fentebb, a 10. jz.-ben id. két feliratot. 86 C III 10581. 87 Az ásatásaim alkalmával feljegyzett több mint 100 bélyeges tégla között mindössze 2 db-on olvasható ez a bélyegváltozat, amelynek rajzát közli Nagy L. (1939), 114. kép, 2. 88 Nagy L. (1939), 114. kép, 16. Ásatásaink alkalmával ezzel a bélyeggel nem találkoztunk. 89 Az 1940. évi ásatás anyagában mindössze 4 db tegulán fordult elő ez a bélyegváltozat, amelynek egy töredékes példányát Rómer FI. után már a Corpus közölte (C III 3775b). Nagy L. (1939), 114. kép, 17—21 öt példányt ismertet. 90 Öt példány került ebből elő 1940-ben. Nagy L.(1939), 114. kép. 3—8 hat példányt ismertet. 91 A hivatkozott négy bélyegváltozat a következő: 1. C+NSANTSS. 2. C+SANTSS 3. CNSANTSS 4. COH<X>NSANTS. 50