Budapest Régiségei 23. (1973)
TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Ulcisia castra 39-57
íjász alakulatok tömeges igénybevételével igyekezett ellensúlyozni. 18 E hadjáratban még a császári testőrséget sem a főként illyricumiakból álló praetorianusok adták, hanem az équités Mauri et Osroeni. 19 Az Ulcisia castrában állomásozó szír cohorsról korábban úgy vélekedtek, hogy e csapatot 232-ben Keletre vitték, ahonnan nem is tért többé vissza. 20 Amióta azonban ismertté vált a szír cohors 24l-re keltezett szentendrei feliratos kőemléke, 21 szükségtelen bizonygatni, hogy a csapat végleges távozásáról 232-ben nem lehet szó. A szír cohors részt vehetett a perzsa háborúban, de utána mindjárt a Rajna-vidékre irányíthatták. A germániai határsávban összevont igen nagy számú orientális íjász csapat (roÇotœv àoiêfxo ç Tiohiç,. Herodian.) sorába nagyon jól illenek a szentendrei Syri sagittarii. Az utóbbiak emlékanyaga a Severus Alexander-kori perzsa és germán háborúk idejéből Ulcisia castra területéről eddig hiányzik. A tábor praetoria-írontja előtt húzódó limes-útvonalon 236-ban állított mérföldkövek, 22 viszont már e hadjáratból visszatért cohors emlékanyagához sorolhatók. A szír cohorsot tehát a Rajna-vidéki távolléte idején helyettesíthette Ulcisia castrában a legio II adiutrix egyik osztaga. Nemcsak Aur. Mucianus 234/5-ra keltezhető oltárkövét oszthatjuk e légiós osztag feliratos hagyatékához, hanem annak az ismeretlen nevű \a\rmorum [custos]-nak feliratát is, amely töredékesen FI. Dragilis palimpsestus-feliratán maradt meg. 23 A másik csapattest, amelynek szentendrei táborozását már a századeleji kutatás kétkedéssel fogadta, a cohors I Apamenorum sagittariorum. Nagy L., aki Kuzsinszky B. után első ízben tekintette át a szentendrei tábor helyőrségtörténetét, helyesen iktatta ki ezt a legújabb emlékei szerint is Egyiptom területén állomásozó 24 cohorsot Ulcisia castra megszálló csapatai sorából. A Sept. Bauleus oltárkövén olvasható CAPSbetűcsoport feloldása a caps{arius) egészségügyi altiszt rangjára, minden tekintetben meggyőző. 25 Ugyancsak Nagy L. hívta fel a figyelmet a cohors I Ulpia Pannoniorum Ulcisia castra területén előkerült szerény, de a csapattörténet szempontjából nem mellőzhető emlékanyagára. Nagy L. a tábor területéről felgyújtott két töredékes bélyeges tégla alapján arra következtetett, hogy ez a cohors a II. sz. közepe táján, átmeneti jelleggel, valószínűleg megfordult Ulcisia castrában. 26 Ezt azonban ilyen formában nem oszthatjuk. A lelőkörülmények semmikép sem szólnak e bélyegek II. századi keltezése mellett. Mindkét tegula-töredéket szórványként éspedig a szőlőforgatás alkalmával kidobott kövek közül szedte fel Nagy L., a cohors I (mill.) nova Severiana IIL-századi bélyeges tégláival együtt. 27 E lelőkörülményre azért szükséges e helyen is nyomatékosan rámutatnunk, minthogy az irodalomba úgy került át Nagy L. közlése, mintha e bélyeges téglákat a tábor legalsó rétegében találta volna, 28 ami ez esetben a bélyeges téglák II. századi volta mellett szólhatna. E félreértett közlés nyomán merülhetett fel az irodalomban annak a lehetősége is, hogy Ulcisia castra Caracalla előtt nem is tartozott Pannónia inferior-hoz, hanem Pannónia superior területén feküdt, minthogy ennek auxiliaris seregében említik a II. századi katonai diplomák a cohors I Ulpia Pannoniorum-ot. 29 A cohors szentendrei téglabélyegei a fentebbi következtetéshez azonban nem szolgálhatnak alapul. Eltekintve attól a teljesen figyelmen kívül nem hagyható körülménytől, hogy a cohors mindkét ismert töredékes bélyeges téglája a szír cohors bélyeges tégláival együtt fordult elő, a szentendrei COH I VLP PA[ ] bélyegek szoros megfelelői, amint erre már felfigyeltek, 30 a csapat Ant(oniniana)-jelzős aquincumi bélyegei sorában találhatók meg. 31 Ennek felismerése után kétségtelen, hogy a két egymást kiegészítő töredékes szentendrei bélyeg a coh{ors) I Ulp(ia) P(annoniorum) A[nt(pniniana)], nem pedig a cohiprs) I Ulp(ia) Pa[nn(oniorum)] 32 csapatnévformára egészíthető ki. Ez a 60-as évektől eltekintve 133-tól kezdve a II. sz. folyamán Felső Pannoniában állomásozó auxiliaris alakulat 33 tehát azt követően vett részt az Ulcisia castra, valamint Aquincum területén folyt katonai építkezésekben, hogy táborhelyét (Solva), 34 a brigetioi legióskörzettel együtt, Caracalla idejében Alsó Pannoniához csatolták. A csapat Ulcisia castra II. századi helyőrségei sorából tehát törölhető és a III.-sz.~ban sem mint helyőrség, hanem mint az itteni építkezésekben Caracalla vagy Elagabal idejében közvetve, téglaszállítmányaival résztvevő alakulat tartható csak számon. Újabb anyaggal gazdagították Ulcisia castra helyőrségtörténetére vonatkozó ismereteinket az ottani tábor területén 1940-ben végzett ásatások. Feltárásra került ekkor többek között a tábor keleti kapuzata (porta praetoria), az első kőtábor négyszögletes kaputornyaival, melyek elé a Diocletianus-féle tetrarchia idején félkörívesen záródó patkó alakú tornyokat építettek (1. kép). 35 A kapuzaton kivezető via praetoria szintjét is megemelték ekkor, de a korábbi úttest szerkezetét nem bolygatták. A négyszögű kaputornyokhoz tartozó kőlapos úttest alatti vízlevezető csatornába építve fogazott keretelésű COH P T-jelzésű tegulákat találtunk, sima keretelésű COH R T bélyegváltozatokkal együtt. 36 Ugyancsak ennek az ásatásnak a keretében feltárhattuk a tábor belső areájában a három építési periódust mutató parancsnoki épületet (Principia), 40
