Budapest Régiségei 23. (1973)
ANYAGKÖZLÉSEK - Zolnay László: Kutatások a Tárnok utca 9-13. számú telkeken 245-254
lait bontottuk ki. Az épület hossztengelye : Ny—-K. A pusztulás rétegeiből megállapítható, hogy ez a szokatlanul nagyméretű körüljárható kőház az 1686. évi ostrom során semmisült meg. A XVII— XVIII. századfordulón bonthatták le maradványait (földszintjének még padlószintje is eltűnt), s mint udvar-, majd parkterületet csatolták az Esterházy-féle komplexushoz. Azonban — amíg a gótikus épület felmenő falai megsemmisültek — téglaboltozatos pincéje épségben érte meg korunkat. (A pincét az Esterházy-időkben ismerhették : egy vízcsövet úgy vezettek át boltozatán, hogy azt csupán a be- és kimeneti ponton szakították át, azonban magát a pincét semmire nem használták; ajtaját is betömték). Érdekességként említem meg, hogy a pincét a középkorban két ízben boltozták át. Régi elbontott boltválla a jelenlegi boltváll alatt 2 m-rel mélyebben helyezkedik el. Ez egymaga elárulja, hogy e területen a középkor folyamán igen jelentős terepemelést hajtottak végre. (A mélyebb boltváll alatti betöltésben egy középkorú férfi tetemének szabályosan eltemetett maradványaira akadtunk; mellékletei nem voltak.) Az alacsonyabb, mélyebben fekvő, elbontott boltváll a későbbi ásatási eredményekkel együtt arra utal, hogy a jelenlegi pincetér a középkornak egy koraibb periódusában földszint volt, majd annyira jelentős terepemelést hajtottak végre, hogy a XV. század végére a korábbi földszintből pince lett. A romos falmaradványok alaprajzi tisztázása végett ráástunk épületünknek Li északkeleti sarkára is. Itt áthaladva egy 0,7 m mély, második világháborús bombatölcsérnek 1945 utáni betöltésén, egy 1 méter átmérőjű, kövekkel, habarccsal vegyes, falomladékos szórásban egy Mária-és tizenhárom Zsigmond-kori aranyforintra akadunk. Feltételezésem az, hogy e — talán XIII. sz-i eredetű, de a XV. századig legalább kétszer átépített háznak padlója alatt, tehát a padló és a pincefödém között, talán a Zsigmond-kori zavarok idején rejthették el e pénzeket. Ezeket 15. kép. Az ásatási alaprajz D—D metszete 1 = letaposott agyagos réteg; 2 •= sárga kőporos réteg helyenként szürke habarcs beszűrődésekkel; 3 = épülettörmelékes homokos habarcs (XV. sz-i kerámia, mérműves kályhacsempetöredék); 4 = fehér kőporos kőfaragási réteg; 5 = öntött habarcspadló (XIV— XV. sz-i kerámia); 6 = törmelékes habarcsréteg (XIII— XV. sz-i kerámia) ; 7 = kiszedett fal törmeléke sötétbarna földdel keverten (XIII — XIV. sz-i kerámia) Querschnitt D—D der Grundzeichnung der Ausgrabung 1 = abgetretene Lehmschicht ; 2 = gelbe Steinstaubschicht, stellenweise mit grauen Mörtelinfiltrationen; 3 = aus sandigem Mörtel bestehender Gebäudeschutt (Keramik aus dem 15. Jh., Ofenkachelfragment mit Maßwerk) ; 4 = weiße Steinstaubschicht einer Steinmetzarbeit; 5 = gegossener Terrazzofußboden (14—15. Jh. Keramik); 6 = abgebröckelte Mörtelschicht (Keramik, 13—15. Jh.); 7 = Mit dunkelbrauner Erde gemischter Schutt einer abgetragenen Mauer (Keramik, 13—14. Jh.) azután — az épület sarokmaradványával együtt — egy második világháborús lövedék becsapódása szórta szét. Épületünknek északi oldalán, a hajdani földszinti, később pincei házfalnál egy — később már funkcióját vesztett — vízkiöntő csatornának, 4 m mélységben pedig egy hatalmas, lapos kövekkel fedett, kelet felé lejtős utacskának maradványaira bukkantunk (14. kép). így nyilvánvaló az épület periodizációja: a kezdetben áll egy, az úthoz ízülő kőház, északi falán vízkiöntő nyílással (talán XIII. század); ezután a szintet 253
