Budapest Régiségei 23. (1973)

ANYAGKÖZLÉSEK - Zolnay László: Kutatások a Tárnok utca 9-13. számú telkeken 245-254

hitelesítésére csakis annak a jelenlegi iskolaudvar felé terjedő részén kerülhet sor. Végezetül pár szót a kutatások néhány leleté­ről. A 9—11. sz. épületek falazóanyagából, a XVII— XVIII. sz-ban emelt házak falaiból az alábbi jelen­tősebb kőemlékek kerültek elő: két — 1671-ből, il­letve 1678-ból származó — szerb sírkő, vésett s ve­resre festett cirillbetűs szöveggel (7—8. kép). Ugyan­innen került egy több darabra tört főpapi sírfedőlap töredéke (9. kép). A vörösmárvány sírlapnak szélei, felirata, az alak feje, lábai hiányzanak. Gazdag firen­zei, virágmintás miseruhája a XV— XVI. századfor­duló esztergomi sírköveiével rokon. A főpap kezét egy, mellére helyezett, talpas kereszttel díszített mi­sekönyvön tartja. E nemben a budai anyag unikuma. A 11. sz. telek régi kútjából — annak mélyebb betöltési rétegéből — a bontómunkások emeltek ki egy XIII. sz-i oszloplábazatot, számos bronztűt, ruhakapcsot. Ugyanebből a kútból került napfényre egy — majdnem egészében rekonstruálható — XVI. sz-iizmíri fajanszkancsó ; gyűjteményünk török kori anyagának egyik kiemelkedő darabja (10. kép). A török kori kerámialeletek társasagában ke­rült felszínre két homokkő fejecske is (11—12. kép). Féldomborművek. Hátulsó félületek bekarcolásai s az azokra tapadt gipsz azt mutatja, hogy egy na­gyobb középkori relief-kompozíciónak töredékei. Meglehet — mivel egy fehér arcszínű, koronás fő az egyik, a másik szerecsenfej —, hogy mint Feuerné Tóth Rózsa véli, egy Háromkirályok kompozíció részei. A fehér királyfej — amelyet társával együtt művészettörténeti vizsgálat alá kívánunk vonni — talán XIV. század végi, erősen francia ihletésű re­mekmű. Budai anyagunkban társtalan. Az eddig elmondott feltárások folytatásakép­pen a Tárnok u. 11. sz. ingatlan területén 1967 nya­rán folytattam további ásatásokat. Még 1966-ban statikai céllal talajvizsgálatokat végeztek a 9—13. sz. telkek területén. Ekkor szá­mos kutatógödröt ástak és a 11. sz. objektumnak egykori udvarán — tehát a teleknek keleti részén — 0,7 m-rel a jelenlegi talajszint alatt egy — utóbb kö­zépkori eredetűnek bizonyult — felső részén vakolt pinceboltozatot vágtak át (13. kép). A pince fö­démé, boltozata téglából készült. (Jelölése: Li). Már megtalálásakor behatoltunk a csekély mértékben betöltött pincébe, amelynek azonban ekkor csupán cca 5x9 m-nyibelvilágát sikerült felmérnünk. Meg­állapíthattuk: a pincét — amelynek falazástechni­kája, téglamérete egyaránt a XV. századra utal — alighanem a törökvilág óta nem használják. Bolto­zata oly szilárd volt, hogy felette az Esterházy-idők­9. kép. Főpapi sírkő. XVI. sz. első évei. (Az újkori épület falazó anyagából) Grabsteineines geistlichen Würdenträgers. Erste Jahre des 16. Jahrhunderts. (Aus dem Baumaterial des neuzeitlichen Gebäudes) 10. kép. Izmiri kancsó. XVI. sz. (Az egyik betömött kút törmelékéből) Krug aus Ismir. (Aus dem Schuttmaterial des einen zugeschüt­teten Brunnens) 251

Next

/
Oldalképek
Tartalom