Budapest Régiségei 23. (1973)
TANULMÁNYOK - Kőszegi Frigyes: Adatok Zugló őskori településtörténetéhez : későbronzkori település a Budapest XIV. ker. Vízakna utcában 9-37
kép. Csontamulett Bone amulet ban. A halomsíros későbronzkorból mind a mai napig alig van számottevőbb leletegyüttesünk Budapest területéről, így az új zuglói lelet jelentős történeti adatokat szolgáltat a főváros őskorának kutatásához. Településünk leletanyagának kulturális és időrendi meghatározása nem jelent különlegesen nehéz feladatot, miután a cserépanyag szinte egyértelműen a halomsíros kultúra népének egyik csoportjához köthető. Nem mond ennek ellent az öntőminta baltájának típusa sem; köztudomású, hogy az ún. cseh típusú, elég nagyméretű sarkított balta a középső és a későbronzkorra jellemző, ez utóbbi korszaknak az elejére. A település kulturális és időrendi meghatározásához érdemes — röviden — közelebbről is megvizsgálnunk az itt előkerült jelentősebb edényformákat és az ezeken alkalmazott díszítésrendszert: A kerámia jelentős hányadát természetesen a durván vagy kevésbé durván kidolgozott házikerámia képviseli. Az egyszerű, fazékszerű edények ujjbenyomásos bordadíszítésükkel eléggé általánosnak mondhatók a péceli kultúrától a keltákig. A meghatározható formájú darabok közül mintegy negyedszáz sorolható ebbe a kategóriába: 12. kép 1, 12, 15, 16, 13. kép 5, 15, 14. kép 10, 11, 15. kép 9, 13, 16. kép 3, 7, 8, 10. Az átlagosnál nagyobb méretű, már a hombárok körébe sorolható darabok: 16. kép 6, 9. Használatuk idejét tekintve inkább már a bronzkorra korlátozhatók azok a fazekak, amelyek általában a szájperemből kiinduló füllel bírnak: 13. kép 1, 15. kép 2, 3, 16. kép 4, 5. A fazék jellegű edények végső csoportjánál még szűkebb határok közé szoríthatjuk településünk korát. Az általában a peremből kiinduló, négy, felmagasodó vagy lenyúló csücsökkel díszített fazekak leginkább a középső és a későbronzkorra jellemző edénytípusok: 12. kép 5, 6, 9, 14. kép 9, 15. kép 11. A Vízakna utcai leletanyag néhány egyenesen levágott szájperemű, félgömb idomú tála egyaránt gyakori forma mind a bronzkor, mind az urnasíros korszak folyamán: 13. kép 8, 14. kép 7, 16. kép 2. A behúzott szájperemű tálak viszont a középső bronzkortól egészen a késővaskorig élnek ebben a formájukban : 12. kép 10, 13. kép 2. A tálak között egyetlenegy olyan darab volt csupán, amelyről meghatározható volt, hogy a kihajló pereműek csoportjába tartozik. Van azonban a kihajló szájperemű tálaknak egy sajátos csoportja, amely edényeknél a szájperemet több, rendszerint felfelé nyúló csücsök díszíti. Ezekről már teljes határozottsággal megállapítható, hogy a halomsíros későbronzkorban voltak használatosak, s legfeljebb az urnasíros korszak elejére nyúlnak át. Korábban csak elvétve találunk egy-két ilyen jellegű darabot. Ez a csücskös típus szép számmal képviselt telepünkön: 12. kép 7, 13. kép 7, 14. kép 1—5, 16. kép 1. Alig néhány darabot találunk azokból a gömbhasú, hengeres nyakú, általában egyenesen levágott, esetenként kihajló szájperemű, urnaszerű edényekből, amelyek ilyen formájukban a későbronzkortól váltak általánossá: 13. kép 4. (egyenesen levágott szájperemmel); 15. kép 4. (kihajló szájperemmel). Találunk néhány darabot a Vízakna utcai anyagban azokból a gömbhasú, tölcséres nyakú kancsókból is, amelyek a bronzkor második felének voltak kedvelt edényei: 12. kép 3, 13, 13. kép 3. A rövid nyakú, öblös, enyhén kihajló szájperemű bögréket viszont már a rézkortól kezdve használták: 12. kép 4,8,14. Jellemzőek a későbronzkorra a Vízakna utcai telep nyomott gömbhasú, csuporszerű edényei is : 12. kép 2. E csuprok egyike leginkább a halomsíros kultúra edényei között található meg: 14. kép 13. Kiegészíti még telepünk kerámiatípusainak so9. kép. A II/2 felület (lakógödör) DNy-i fala : ,. ; .. , ., / ,:, x „ JM ; . . , 0 SW wall of surface n/2 (dwelling pit) rat nehany gombidomu edény töredéke 14. kep 8,
