Budapest Régiségei 23. (1973)

ANYAGKÖZLÉSEK - Virág Lajosné: Bőr- és faleletek konzerválása és restaurálása 211-218

VIRÁG LAJOSNÉ BŐR- ÉS FALELETEK KONZERVÁLÁSA ÉS RESTAURÁLÁSA I. KÖZÉPKORI BŐRLÁBBELIK KONZERVÁLÁSA ÉS RESTAURÁLÁSA A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum bőrleletgyűjteménye elsó'sorban a budai várnegyed középkori lakóházainak XIII—-XIV. sz-i kútjaiból származik.

1 Amikor a bőrlelet a kutakból, a nedves iszapos talajból a felszínre került, szinte felismerhetetlen állapotban volt. A rendszerezést, csoportosítást csak a konzerválás teljes befejezése után Végezhettük el. Akkor megállapíthattuk, hogy a leletegyüttesben szereplő bőrök között talpbőrök, rövidebb és hosszabb szárú csizma, cipőfelsőrészek és cipőbélés maradványok vannak.

2 A kutakban talált bőrök a kísérő leletektől is meglehetősen sokat szenvedtek, pl. a vastárgyaktól. Meg kellett találni a konzerválásnak azt a legmegfelelőbb módját, amely nem csak megállítja a bőr további romlását a felszínre kerülés után, hanem visszaadja annak eredeti minőségét is.

3 A rendkívül bonyolult munka a külföldi és hazai restaurátor-konzervátoroknak egyaránt nehéz feladatotjelentett. Sokáig megoldatlan probléma volt a bőrök eredeti textúrájának és formájának visszaadása. Magyarországon ezzel a kérdéssel Szalay Zoltán forestaurátor foglalkozott eredményesen.

4 Az általa kidolgozott nedves bőr konzerválásra vonatkozó eljárással készítettük elő restaurálásra az anyagot. Konzerválás Az említett kutak hozzám konzerválásra került bőrei korábban Szalay Zoltán forestaurátor régebben kidolgozott eljárása szerint készültek, amelynek fő alkotó része polietilénglikol 1550. A bőrök konzerválását meg kellett változtatni, mert az általa újabban kikísérletezett ragasztási és kiegészítési eljárásokat a polietilénglikol tartalom miatt nem lehetett alkalmazni. Az első feladat a poletilénglikol eltávolítása a bőrből. Ezt a műveletet zsíralkokolszulfonátos áztatással több napon át végeztük. Jó tisztítóhatása mellett a bőr zsírtartalmát sem csökkenti. A lemosás után a bőröket szárítjuk. Erre a célra tertier-butilalkoholt használtunk vízelvonó ként. Rendkívül jó tulajdonsága, hogy száradáskór nem rongálja a rostokat, puha jó tapintású és színű bőröket kaptunk. A színeződések szinte árnyalati különbségekkel megállapíthatók lettek. Ha a bőrök puhaságát, hajlékonyságát növelni kívánjuk, akkor minden egyes darabot glicerinnel bekenünk (50%-os glicerinhez 1% tymolt adunk alkoholban oldva). A glicerin alcserző anyag, nedvszívó, ezért alkalmas erre a műveletre. Ugyanis olyan anyagok, amelyeknek nincs alcserző tulajdonságuk, nem felelnek meg a célnak, nem alkalmasak a kapilláris nedvesség biztosítására. A glicerin olyan nedvesség stabilizáló anyag, amely alcserző tulajdonsága következtében kiválóan alkalmas a bőrök kellő víztartalmának biztosítására (pl. glikol). A talpbőrök egyes csoportjánál a tömörségre, feszességre kellett törekednünk. Ezt töltőanyagokkal lehet elérni. Mi az iparban is használatos karboximetilcellulózt alkalmaztunk. A talpakon a konzerválásnál előtűnt színek jól megmaradtak, sőt a talpakon levő viselés (kopás) nyomai is jól láthatók lettek. Teljes száradás előtt a talpakat bekenjük tymolos glicerin 8%-os oldatával. Az egyenletes száradás biztosítására a bőröket szűrőpapírok között szárítottuk ki. (Az egyenetlen száradás következménye, hogy a bőrben kemény gócok keletkeznek.) A leletegyüttesben előfordultak olyan talpak is, feltehetően csizmatalpak, amelyekben vasszögek láthatók (1. kép). Itt a kezelést a fém jelenléte nehezítette. A bőr védelme érdekében a fém kezelése előtt a bőrfelületeket többször gondosan átkehtük calaton CA-val. Az oldatot úgy készítjük el, hogy 80% ethanol + 20% víz keverékében 3—5% calatont adunk. A képződő calaton-hártyán keresztül el lehet végezni 211