Budapest Régiségei 23. (1973)

ANYAGKÖZLÉSEK - Kubinyi András: Bicellus : adatok egy középkori fegyverfajta meghatározásához 189-193

JEGYZETEK 1 Lásd pl. a teljességre való törekvés igénye nélkül: Veszprémi regeszták (1301—1387). Összeállította: Kumorovitz L. Bernát. (Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 2.) Bp. 1953.261—262. o. 672 sz. : Egy jobbágytól két jó tőrt (biccellos bonos) vettek el. — Zsigmondkori oklevéltár II. (1400—1410) Első rész (1400— 1406). Összeállította: Mályusz Elemér. (Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 3.) 1956.53. o., 435 sz.: Per iacturam biccelli (a hatalmaskodásnál); 191. o., 1603 sz.: bicellis iactando akartak valakit megölni; 478. o., 3926 sz.: Evagenato biccello akartak valakit megölni; 502. o., 4117 sz.: Valakit megsebesítenek ictibus bicellorum ac cuiusdam cambuce; 531. o., 4306 sz.: Hospesek és jobbágyok biccellorum iactus in eos facientes; 253. o., 2106 sz. : Jobbágytól elvesznek egy bicellust. — Uo. Második rész (1407—1410) (M. O. L. T. kiadványai II. Forráskiadványok4.) Bp. 1958. 367. o., 7646 sz.: Cum biccelis sursum iactando kergettek meg valakit. — Magyar Törvénytár. 1000—1526 évi törvénycikkek. Bp. 1899. 246. o., 1435 (I): 2. t. c. 32.: A telekkatonaság fegyverszükségletét így írja le: Pharetrarios, équestres, ad minus videlicet, arcus, pharetras, gladios et biccellos habentes. (A 247. oldalon a fordítás tévesen csákányt ad meg). Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyesházi királyok alatt. (Bp. 1899) 430. o., 13. j.: Accinctus pugione, seu biccello, eundem biccellum quasi usque ad medium extrahens nudum. — Lásd még alább a 7. jegyzetet. 2 Bartal Antal: Glossarium mediae et infimae latinitatis Regni Hungáriáé. Lipsiae-Budapestini 1901. 76. o. 3 Du Gange: Glossarium mediae et infimae latinitatis. Tom. I. Parisiis, 1840. 674. o. 4 Lásd az 1. jegyzetben idézett adatokat. — A legújabb szakirodalom sem foglal egyértelműen állást ebben a kérdésben. Szabó István: A középkori magyar falu, Bp. 1969. 181. oldalon a következőket írja: „A parasztok fegyvereként gyakorisága tekintetében a kard és az íjnyíl nyomában a bicellum-oi találjuk. Ennek jelentését nem tudjuk egyértelműen megjelölni, bizonyos csak anynyi, hogy „kétélű" vagy „kéttollú" fegyver volt, fokosvagy tőrszerű eszköz, melyet hajítani is szoktak az ellenségre. Figyelemre méltó, hogy az oklevelekben ismételten is hüvelyből kirántott bicellumról (bicellum evaginatum) van szó. Egyébként éppen azért, mert sűrűn megtalálható a parasztoknál, leginkább kétélű fokosra gondolnánk." Ez utóbbit nem tartjuk döntő érvnek akkor, amikor a parasztoknak kardjuk is volt, lehetett tehát tőrük is, nem kellett fokos. — Borosy András: A telekkatonaság és a parasztság szerepe a feudális magyar hadszervezetben. (Értekezések a történeti tudományok köréből 60.) Bp. 1971. 16. o. az általunk fenn, az 1. j.-ben már idézett 1435-ös törvényt elemezve a törvénytár téves „csákány" fordítását veszi át ugyan, azonban a 17. o. 7. j.-ben a szótárak alapján a csákányon kívül a kétélű tőr, vagy rövid nyelű lándzsa értelmezés lehetőségét is elismeri. Ugyanott azonban egy adat idézésévellényegében mégis a tőr javára dönti el a kérdést: „A Zsigmond 1435-ös hadiszabályzatát tartalmazó Dl. 44.025. számú oklevél bicellum helyett cutellos-t ír, ami kést jelent." 5 Képes Krónika II. köt. Bp. 1964. 176. o., (Fordítás) és I. köt. 141. o., (a kép). 6 G. Magyar Mária: A budai vár fegyver leletei. Bp. Rég. XVII. (1956). 247—249. o. 7 Kovachich Martinus Georgius: Codex authenticus iuris tavernicalis. Budae 1803.152. o. 8 Budapest története II. köt. Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején. Bp. 1973. 164—166. 9 Kovachich Martinus Georgius: Form viae solennes styli. Pesthini 1799. 435. o. (Az egész céhszabályzat uo. 433— 437. o. A fordítást a Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához I. rész 1000-től 1526-ig. Bp. 1964. 323. oldalról vettük át. Az eredeti latin szöveg: Item cum contentionis et differentiae materia inter Magistros Gladiatores praetitulatos, et fabros universos nostrae Civitatis versabantur coram nobis diutius ratione purgationis, et excoriationis Armorum et maxime Biccellorum nos volentes hujusmodi differentiae et Jurgio finem imponere inter partes sanximus decernentes ut ipsi Magistri Gladiatores novem Biccellos longos, secundum cursum moderni temporis laboratos, quorum manubria, et ejus superiores partes corio teguntur ipsis fabris purgare, et emundare a scoria cum bene paratis vaginis novem pro floreno uno auri, sed alios Biccellos similes longos quorum manubria non teguntur, sed simpliciter cum cornubus juxta modum veterem laborantur decern praemisso modo attinentiis ut puta vaginis semper pro flor. auri uno purgentur, et emundentur, nolenteshocpraetermittendo, quod fabri ipsi nostrae civitatis eosdem Magistros Gladiatores contra praemissa nostra décréta ad ulteriora et majorem extendentia cogère et angariare in antea nunquam possint, sed hoc statútum volumus, usque dum talia longa arma corio tecta in partibus eorum superioribus inviolabiliter per quempiam partium observare. Instituimus etiam quod nemo Magistrorum ipsorum Biccellos extra Regnum paratos et laboratos emere praesumat, ubi omnes tales biccellos ab emptoribus aufferri, volumus et eos ut praemittitur partiri, gladios tamen non purgatos qui Hungarice Hyzwktwr vocantur ubique paratos secundum consuetudinem nostrae Civitatis antiquam libère, vendere, emere decrevimus permittendo. Annuimus etiam ipsis Magistris, ut ubicunque in Civitate nostra biccelli, et gladii vénales per aliquem Magistrorum invenientur si de voluntate Magistrorum hoc fuerit, volumus ut tales buccelli (így a kiadásban) et gladii inter eos conmuniter distribuante, et qui prius emit una pars permittatur, et hoc semper ut pretium seu valor venditori restituatur. 10 Kováts Ferenc: Nyugat-magyarország áruforgalma a XV. században a pozsonyi harminczadkönyv alapján. Történet-statisztikai tanulmány. (Társadalom- és gazdaságtörténeti kutatások Ï.) Bp. 1902. 126. o. 11 1503-ban csak Brassón keresztül 2,402.650 kés ment ki az országból, legnagyobb részben stájerországi készítmény: Radu Manolescu: Schimbuli de marfuri dintre Tara Romineasca si Brasov in prima jumatate a secolului al XVI-lea. Studii si Matériáié de Istorie Medie 2 (1957) 158, 161. o. 192