Budapest Régiségei 23. (1973)
ANYAGKÖZLÉSEK - Szilágyi János: Kérdéses kőfeliratok Aquincumból 159-169
9. A III. FŐ tér 4. sz. ház alapgödrében (1897-ben), vagyis a légiói erőd belsejében találták 62 azt a kőlaptöredéket (11. kép), amelyre Kuzsinszky B. szerint átokformulát véstek: .. .si quis su[pra ea corpora aliud ponere volue]rit, quod .. .passus s Az első ismertető szerint az utolsó, fennmaradt szó a sírhely méreteire vonatkozik 63 . De a kőemlék adatcéduláján Kuzsinszky B. mégis felveti azt a lehetőséget is, hogy talán kőoltár csonkjával lehet dolgunk (a katonai táboron belül!). A 2. sor elején tehát a második betűt elírták volna: I helyett L betű sikeredett, és ebben az esetben [Aescula]pio ara[m... ] kifejezés állott volna a kőlapon ? Ez szerintünk erőltetett magyarázat volna, és a légiói táboron belül is számolhatunk temetkezéssel, különösen azután, hogy az erődítményt eltolták (az i. sz. III. sz. vége felé?) délebbre és nyugatabbra. Ha síremléknek gondoljuk a szóban forgó feliratos kőtömböt, a probléma az „ara" és a „passus" szavak közötti (látszólagos?) ellentmondásban nyilvánul meg. Amennyiben határozottan síroltárt nevez meg a kőfelirat, miért van annak értelme, hogy a méreteit hangsúlyozzák? A síroltár nagy tégla- vagy kőlapsír fölötti halmon állott, ahová több tetemet is lehetett volna (az elhunyt hátramaradott hozzátartozóinak az engedélye nélkül) lehelyezni? A kőkoporsók szélességei (sok aquincumi példány keretében) 73—127 cm között váltakoznak. Ha a passus szó után következő S betű a s(emis) szónak a jelölésére szolgál (=fél), ebben az esetben a félpassus kifejezés (=739 mm 64 ) jelenthette valóban a felirathoz tartozó sír, de esetleg éppen az ép síroltár eredeti szélességét (az alul párkány ózott kőlapcsonk 33 cm szélességben maradt meg!). De az S betű kezdhette a s[ex] avagy a sfeptem] szavakat is, és hat vagy hét duplalépésnyi méret (mintegy 9, ill. 10.5 m !) már nagyobb sírkertre engedne következtetni ! A .. .plo betűcsoport kiegészítésére három lehetőség foroghat fenn : A) Alanyesetben álló személynév vége lehet, és holmi [A]plo csináltathatta a sírt 65 , ismeretlenségben maradt elhunytnak; A B) Részeshatározói alakkal van dolgunk, és [A]plus-nak készült volna a sírhely 66 ; C) A [du]plum avagy a [trijplum főnevek ablativus esetével állunk szemben? Azzal dicsekszik el a felirat, hogy kétszeres avagy háromszoros méretű az „ara" avagy a sírhely a szokásosnál? Még egy további lehetőség is feltevésre kínálkozik: a feliratban megnevezett oltár a légiói erőd kultuszhelye lett volna, hiszen a tábori „ara" elképzelhető helyének a közelében van a tárgyalt kőemlék lelőhelye? De hát el kell vetnünk ezt a lehetőséget, amennyiben az „ara" szó utáni formulát valóban arra a kifejezésre egészítendő ki, amit már Kuzsinszky B. felvetett (a légiói oltárépítmény csak nem forgott abban a veszélyben, hogy tetemeket helyezzenek le föléje !). JEGYZETEK 1 Sorszáma K. B.-nál : 45. Új naplóban : 64.10.207. A római kori írásfajtákhoz: Hauschild H.: Die Schrift (Leipzig 1953) I. 21, 40, 62, 92. 2 Arch. Ért. 11. 1891. 230—31 (Fröhlich R.). 3 Bud. Rég. 5. 1897. 36 (Kuzsinszky B.). 4 CIL III 10 543. Nagy T. szerint (Bud. Rég. 22. 1971. 155. o., 141. j.) a IV. sz. elejéről való ez a kőfelirat. 5 Paulys Realenzyklopädie... Ill A (Stuttgart 1929/38, 49 (Hartmann A.). A Iunius-ok sorában is a görög Silenos-ra megy vissza a Silanus személynév: PW-RE XIX. Hb. (Stuttgart 1917) 1085 (Münzer). Silanus egyszerű emberek neve: CIL III p. 2412. 6 CIL III 3580. 7 Georges K. E.: Ausf. latein.-dt. Handwörterbuch (Basel 1951) II. 606. 8 CIL III p. 2397. 9 K. B.-nál: 242. Új naplóban: 63.10.69. 10 Bud. Rég. 8. 1904. 167 (Kuzsinszky B.) ; Aquincum... (Budapest 1934) 219. 11 Dobó Á.: Die Verwaltung d. röm. Pr. Pannonién (Budapest 1968) 60—62. 12 JDAI 1. 1904. Bbl. p. 11; Rev. Arch. 4 4 . 1904. 305. o., 95. sz. (Domaszewski A. v.). 13 Arch. Ért. 1960. 1. 98 (Alföldy G.). 14 Századok 70. 1936. 28; Arch Ért. 1. 1940. 225 (Alföldi A.). 15 Anzeiger d. öst. Akad. d. Wiss., Phil.-hist. Kl. 88. 1951. 207—9; Rev. Arch. 40 6 . 1952. 166. o., 9. sz. (Egger R.). 16 DobóÁ., id. m. 61. Egyéb szakirodalom: Oliva P.: Pannónia. .. (Praha 1962) 153. o., 45. j.; A. v. Domaszewski— B. Dobson: Die Rangordnung d. röm. Heeres 2 (Köln 1967) 173. 17 Mócsy A.: Die Bevölkerung... (Budapest 1959) 27, 82, 84, 250. o., 25. sz. 18 Id. mű 118,135. Első áttekintés a legio más tartományokból származó tagjairól: Bud. Rég. 6. 1899. 120 (Kuzsinszky B.). 19 Legutóbb áttekintés: Szilágyi J.: Aquincum (Budapest 1956) 51. 20 Uo. 53. o.; CIL III 3544, 14349. 21 CIL III 10 515. 22 Legutóbb: Szilágyi J., id. m. 55. 166
