Budapest Régiségei 23. (1973)
ANYAGKÖZLÉSEK - Szilágyi János: Kérdéses kőfeliratok Aquincumból 159-169
csak egy-két évvel kellett tovább viselniök a hadi szolgálat nehézségeit, annál az időnél, mint ahogy azt megígérték a besoroláskor. A császár személyi testőrségéből pl. 16, ill. 20 29 , közben 25 30 és 28 31 , de leginkább 27 évi szolgálat után 32 engedték el ezeket a kiváltságos hadfikat, közöttük is (i. sz. 139-ben) akadt nemzetiségi csoport („cives Thraces"). Mindezért az elbocsátás évéből ( : 156) 25—28 évet vonjunk le az aquincumi esetben, hogy megkapjuk a tömeges besorolás idejét. Az i. sz. 128—131. években történt meg ez, bő évtizeddel később a 118—9. évekbeni jazig invázió után 33 , tehát ezzel már nem lehetett kapcsolatban. De eddig homályban maradt a Selmeci utcában talált éremkincs háttere 34 , amelyet éppen a 130—131. években rejthettek el 35 , az aquincumi katonai város területén. Ez a két adat összefüggésbe hozható, és végül is valószínűsíthető: az. i. sz. 130 körüli (eddig más forrásból nem ismert) harcok folyamán az aquincumi légió igen súlyos emberveszteségeket szenvedett; ennek pótlására irányítottak ide nagyobb újonccsoportot valamelyik közeli népből, amelyet azután 156-ban (rendesen, a 25 évi szolgálat után) véglegesen elbocsátottak. 3. A civilvárosi amfiteátrumtól délnyugatra került elő egy díszítés nélküli kőoltárka (4. kép) amelynek a feliratát a megtaláló így olvasta 36 : d(eo) S(oli) o(ptimo) | Iul(ius) Mar | cellinus | mil(es) leg(ionis) II ad(iutricis) | ex v(oto) pos(uit). Már az első külföldi visszhang felvetett más lehetőséget az 1. sor kiegészítésére 37 : ,,d(eo) .. .S(ifvano) .. .o(rienti)". Mi úgy véljük, hogy valóban inkább Silvanus-nak szólt a felajánlás, de ezzel a jelzővel: o(rientali). Silvanus orientalis 38-nak a földbirtokhatárok összeszögellésében szenteltek a gazdák külön kis tisztást. 4. A Csúcshegyről szállították be a múzeumba egy mészkőtömb csonkját (5. kép). A szakirodalomban már említést tettek róla 39 . Az első 3 sor kiegészítése kétségen kívül: [I]ovi o[pt] | imo ma[xi] | mo Terra[e] | [matri] Probléma a megmaradt 4. sor végénél merül föl. A felirat e helyét kinagyítottan is bemutatjuk (6. kép). Ha a matri szó utolsó betűjéből (a tta betűhármas előtt) látjuk a függőleges szár tetejét, ebben az esetben — mint külön szóval — még a tta betűcsoporttal van dolgunk, vagyis a fogadalmát teljesítő személy első neveinek a kezdeteit találjuk itt, a T(itus) praenomen-t és a Ta betűkkel kezdődő családi neve (nomen) rövidítésének első betűit. Többféle nomen tekintetbejöhet 40 ; a Tarrutenius családi név már elő is fordult Aquincumban ; általában tekintve a Tadius avagy a Tarius nomen-ek a gyakoribbak a CIL III gyűjtőterületén 41 . A 4. sor elején a matri és a tta betűcsoportok között legfeljebb egyetlen betű veszhetett el. Ezért, ha a tta betűket egynevű személy cognomene részének gondoljuk, Itta... avagy Utta... nevű személy emelhette a kultusztáblát Iuppiter és Terra [mater] isteneknek 42 . Minthogy pedig Terra mater rendszerint két másik istenséggel együtt szokott kapni kőoltárt, ez a betűnégyes (elméletileg) lehetett volna a harmadik istenség nevének a része is 42a . De a legvalószínűbb az, hogy Utta, a fogadalmát teljesítő személy neve zárja kőoltárcsonkunk feliratának a megmaradt részét. Ha feltételezhetjük, hogy ebben az esetben a [matri] szót rövidítve vésték, kéthárom betűvel hosszabb, .. .itta képzős nevet is tekintetbe vehetünk 43 ; [íul]itta hódolt a két istenségnek? További találgatásba nem bocsátkozunk. 5. Még 1897-ben hozták be a múzeumba (a Diósárokból, a Szabadság-hegyre vezető fogaskerekű vasút fejállomásánál álló útkaparói házból) azt az ép kőoltárkát (7. kép), amelynek az értelmezése csak első pillantásra látszik sima esetnek. Kuzsinszky B. 44 így olvasta: I(ovi) o(ptimo) m(aximo) | M(arcus) Ulpi(us) Op | tatus d(ecurio) | m(unicipii) Aq(u)i(nci). A kőoltár Alföldy G. szerint az i. sz. II. sz. 1. feléből való 45 . A probléma a legalsó sor végén merül fel, ahol ezek a jegyek láthatók : ... AQ II. Az első közlésekben a végső két merőleges betűszárat egyszerűen 7-nek olvasták, miközben (a felesleges betű-megkettőzésen kívül) feltételezték azt a hibát is a kőfaragónál, hogy a Q után kifelejtette volna viszont az F-betűt. Mi ezt dupla erőltetettségnek ítéljük meg. Az Aquincum szó leggyakoribb rövidítése: AQ (a V és I nélkül!) ! Ami tehát ezután következik a feliratban, az már más tisztséget jelöl a fogadalomteljesítő karrierjében. A két merőleges betűszár (II), magában véve, az herum (ismét) szót jelezte; de hát a városi tanácsi tagságot egész élettartamra adták 46 , ezért Optatus nem kaphatta meg azt ismételten. Mi lehetségesnek tartjuk, hogy II[vir] ( =duumvir) volt Optatus, a Városvezetői kéttagú „testület" egyike, de a felirat végén mégis elmulasztották a VIR szó kivésését. Az (aquincumi) sírkő 47 feliratában megnevezett M. Ulp. 162
