Budapest Régiségei 23. (1973)
ANYAGKÖZLÉSEK - Szilágyi János: Kérdéses kőfeliratok Aquincumból 159-169
a 2. sor elveszett részében még feltételezi a p(ia) f(idelis) — jelzőpárat is, és szerinte M. Ulp. Quietus és társa (akinek a megnevezése nem maradt fenn), a municipium mag(isterei) lehettek. Egyébként a iasus-ok a Dráva—Száva közének nyugati részében laktak 13 , és a római császárkor folyamán gyarapodtak, terjeszkedtek. A. v. Domaszewski értelmezéséhez évtizedek múltán csatlakozott Alföldi A. u De rá egypár évre Egger R. is foglalkozott a fontos kőfelirattal 15 és új kiegészítéssel állott elő : „.. .cives B[oi ex p(rovincia) P(annonia) s(uperiore) qui] | milit(averunt) in le[g(ione) II ad(iutrice) p(ia) f(ideli)] (a 3. és 4. sornál nem tér el Kuzsinszky-től és Domaszewskitől). Egger R. szerint Martialis csak trib(unusa) lehetett az aquincumi légiónak, és M. Ulp. Quietus nem Volt magistère a canabae-nak, aki a társával együtt emelte volna a hálaadó kőtáblát, hanem egymaga „[pro se et suis]" állíttatta azt, mégpedig a légiói tábor szentélyében. A magyar kutatás elvetette a két német epigráfus értelmezését 16 , és Mócsy A. is inkább Kuzsinszky B. olvasatát vélte valószínűbbnek, amikor 17 a vitatott kőfelirat 1. sorának az elejét így egészíti ki: „.. .cives R[omani...]... Dobó Ä. e problémával kapcsolatban tévesen általánosított: „Es ist unvorstellbar, dass Stämme Oberpannoniens (Iasi oder Bon) in einer Legion Unterpannoniens gedient hätten, die Rekrutierung beschränkte sich ja (?) im 2. Jht. auf die Standortprovinz". Nagy T. arra int, hogy B[oii] népnév már azért sem állhatott a fennmaradt 1. sor belsejében, mert a kettétört kulcsbetű B nem lehetett, mert alul csak függőleges puszta szár látható abból. De hát olyan kiváló epigráfus, amilyennek egyébként Egger R. bizonyult, hogyan láthatott ott B betűt, ahol ennek kerekített ívecskéje alul nem volt meg? A 2. kép, a csonka kőtábla korábbi felvétele, amelyet publikáltak nyomtatásban, rámutat Egger R. tévedésének a forrására. Ezen a képen valóban mintha szár ágazna el (jobbra!) a CIVES utáni betű alsó talppontjából. De kinagyított részletfelvételünk (3. kép) tanúsítja, hogy a CIVES szó után csak F, N, I, K, N, P, R avagy T betűk valamelyikének a merőleges (első) vonalából maradt meg a talprész. E szerint nagyon tág keretek között találgathatunk! H[ercuniates]? I[asi]? N[orici]? R[aeti]? T[aurisci]? stb. voltak-e azok, akiket i. sz. 130—13) körül nagyobb számban vettek be újoncoknak az aquincumi légióba, és majd 156-ban ünnepélyesen, egyszerre szabadságoltak véglegesen ? A népnévre való következtetés terén egyszer majd (miután származási adataink tovább szaporodnak) kísérletet tehetünk deduktív eljárással is. A II. sz. 2. felében melyik provinciából származtak legtöbben a sírfeliratok adatai szerint? A veteráncsoport egyénenként is hagyhatott hátra kőfeliratokat, nemcsak kollektive emelt talán hálaadó kőtáblát (ha ugyan itt telepedtek le végül is), amiért idejében elbocsátották őket a katonai szolgálatból. Mócsy A. e soraiból indulhatunk ki: „.. .für die legio II adi. scheint das Menschenmaterial aus Pannónia inf. ungenügend zu sein, da für sie auch aus anderen Provinzen rekrutiert wurde (von Anfang d. 2. Jhs.) .. .die Legionen könnten auch ausperegrinen Gebieten ergänzt werden... " 18 . Mursa-ból pl. több, Aquincumban eltemetett veterán származott 19 ezen korszakban, de az M betű első szárát erősen eldőlten vésték, ahol fennmaradt, és így nem lehet dolgunk cives M[ursenses] hagyatékával, mert az 1. sorban függőleges a megmaradt betűszár. Itáliai polgárok legalább hárman szolgáltak egyszerű katonaként Aquincumban 20 , de cives I[talici] kiegészítésre már azért sem gondolhatunk, mert a II— III. sz. fordulója körül emelték az itáliai származású elhunytak síremlékeit. T[heveste] polgárai ünnepeltek volna 156-ban? Innen származó katona kapott sírkövet 21 Aquincumban a II. sz. folyamán, de az aquincumi légió különítménye majd csak a II. sz. derekán pótolta veszteségeit Africa-ban ottani újoncozással 22 . A 156-ban szabadságolt csoport besorozása majdnemk ét évtizeddel korábban történt! A veteránok elbocsátásának az évéhez csak egy-két megjegyzést tehetünk. Más tartományokban is folyik 156-ban a tömeges végszabadságolás, így az Africa-i Mauretania-ban 23 meg „Suria" provinciában is 24 . Ha a „honesta missio"-k körülményeit alaposabban végiggondoljuk, az ilyesmi nem vall feltétlenül teljesen békés időre. Radnóti A. 25 a quadok mozgolódására következtet a 153—7. években, miután már korábban is Alföldi A. 26 „ismeretlen ellenséges invázió tanúságának" tartja az egyik éremkincs-elrejtést (Zalahosszufaluban, 154-ből a legkésőbbi véretekkel). Lehetséges, hogy az ismeretlen népből származó katona csoport nem is játszott jelentősebb szerepet Aquincum életében, amennyiben a végleges szabadságolás után együttesen elhagyta a várost és házatért hazájába. Különben is a veteranus szívesen vonult vissza szülőföldjére, és ősi faluja, városa társadalmi életében vitt azután vezető szerepet 27 . A veteráncsoport „rendes elbocsátásának" az événél talán többet mondhat nekünk a tömeges besorolás ideje, ennek a körülményei. Sajnos, az aquincumi emléktáblából jelentős részek letörtek, elvesztek. A korabeli párhuzamok alapján a kőtábla elveszett elején alighanem ez a formula állhatott: I(ovi) o(ptimo) 160
