Budapest Régiségei 22. (1971)
TANULMÁNYOK - Lócsy Erzsébet: Adatok a budai várnegyed XIII. századi beépítéséhez 209-222
temetett maradványok értékelésénél kisebb-nagyobb hibalehetőségekkel csak szerény támpontot nyújthat. Végül, de nem utolsósorban megjegyezzük, hogy a következőkben ismertetendő részletek többnyire helyreállítást megelőző építéstörténeti kutatások „melléktermékei", töredékes voltukból következik, hogy teljes alaprajzok rekonstruálására nem alkalmasak. A következőkben felsorakoztatott adatok egy része korábban már megjelent ugyan nyomtatásban, ezért talán úgy tűnhet, hogy itteni megismételésük felesleges. Mégis röviden újra csak ismertetjük éppen azért, mert ezekre — mint már korábban említettem — méltatlanul kevéssé figyeltünk fel eddig és ezek az elszórt, nem hangsúlyos említések rendszerezhető egésszé csakis összefoglaló jellegű ismertetés nyomán válhatnak. Hess András tér 3. Az egyetlen, ma is emeletes magasságban álló épület, mely a Fortuna utcai homlokzatának emeletén feltárt ablakmaradvány alapján teljes biztonsággal a XIII. sz. második felére datálható. 3 A sarkantyúprofilos kerettöredék a ciszterci jellegű korai gótika körébe utalható. Közeli analógiáit a XIII. sz.-i Mária Magdolna templom 4 és a margitszigeti domokos kolostor első építési periódusának nyíláskeretei nyújtják. 5 Az ablak eredetileg kapcsolt nyílássor része volt. Ez már a Dragonits Tamás által végzett első kutatás nyomán kitűnt, mégpedig a déli irányba tovább futó könyöklő alapján, a későbbiek során pedig újabb bizonyíték került elő a káva déli oldalán. 6 Elgondolkoztató jelenség az, hogy a Várnegyed egyetlen olyan lakóháza, melynek kapualja több lépcsőn (65 cm magas) közelíthető meg. Ezáltal — az eredetileg több házból állott épület — tér felé tekintő része jóval magasabb emeletosztású, mint a vele összeépült házak. Megmutatkozik ez az udvarszintnél, a függőfolyosónál, nemkülönben a nyílásmagasságoknál is. Pedig ha végigtekintünk a Várnegyed házsorain, észlelhetjük, hogy a párkány és nyílásmagasságok a középkori, barokk és a még későbbi nyílásoknál egyaránt kisebb eltérésekkel végig azonosnak mondhatók. Annál feltűnőbb, hogy a Sün ház Fortuna utcai homlokzatán a két szorosan összeépített házon a barokk ablakok könyöklője között is 75—80 cm-es differencia mutatkozik, pedig a térre tekintő épületrész ablakait a barokkban alacsonyabbra helyezték a középkori nyílásmaradvány könyöklőjénél. Utóbbi a járdától 5,65 m magasan helyezkedik el — a várnegyedi átlag 4,75—5 m. Ennek magyarázatául esetleg arra gondolhatunk, hogy a ház építésekor talán meglevő adottsághoz igazodtak, azaz esetleg a pince már állhatott — dongája jóval felnyúlik a mai utcaszint fölé. A pince egyébként megérdemli, hogy röviden foglalkozzunk vele. Dragonits Tamás a helyreállítást megelőző kutatás során a mélypince keleti felében 2 méter széles, sziklába vájt járatokat talált, a nyugati szakaszban a főhomlokzat irányából hatalmas sziklalépcsők vezetnek egy, ugyancsak sziklába mélyített árokhoz. Dragonits ezeket a sziklafolyosókat a palota területén feltárt és korainak datált sziklajáratokkal vetette össze. Esetleg arra is gondolhatunk, hogy ezek a sziklaárkok nem járatok, hanem kőbányászás nyomai. Talán éppen a ház vagy a közeli domonkos kolostor köveit fejtették itt. Ez nem lenne példa nélkül a Várnegyed ben, mert a Bécsikapu téren és a Petermann bíró utcában is XIII. sz.-ra datálható kőfejtés nyomait észlelték. 7 Ugyancsak építkezéssel összefüggő helyi kőfejtést tételezett fel Csemegi József a Nagyboldogasszony templom területén a Schulek által 1876-ban feltárt sziklamedencével kapcsolatban. 8 Ugyanerre mutató részletek kerültek elő a budai és a visegrádi paloták területén is. 9 Visszatérve a Sün ház pincéjére Dragonits a mélypince nyugati szakaszában két helyen talált ék alakú bordával képzett boltozatindítást a déli és nyugati falban, ezekkel kapcsolatban megjegyezte, hogy a fennálló pincerendszerhez nincsen közük. Ennek nyomán arra a megállapításra jutott, hogy ezek korban megelőzik a fennálló XIII. sz.-i épületet. Itt említhetjük saját kutatásunk eredményét is. 1960-ban kisméretű, tájékozódó jellegű ásatást folytattunk a Fortuna utcai homlokzat előtt, a korai gótikus nyílásmaradvány alatt. A járdán nyitott kutatóárokban a felszíntől 75—80 cm-re helyenként apró kövekkel burkolt, lejárt szintet találtunk. A réteg vastagsága 4 cm, benne XIII. sz.-i edénytöredékek. Majd alatta a felszíntől 85—95 cm-re 65—70 cm széles, 3,20 m hosszú ÉK—DNy-i irányú falat találtunk. Ez a fal, a délről számított második barokk földszinti ablak alatt befordul az épület pincéje felé. Vagyis az épület alapfalának, azaz a pince határfalának építésekor ezt a falat körülépítették. A falcsonk külön érdekessége az, hogy nem teljesen mesterséges építmény, hanem jelentős részét egy sziklanyelv alkotja, melyet mintegy kiegészítő falazással láttak el. A falcsonk északi oldala és déli vége mellett 110—115 cm mélységben XIII. sz.-i cseréptöredékekkel datált szintet találtunk. A szikla összefüggően 1,87—2,20 m mélyen jelentkezett. Eddig még nem volt lehetőségünk arra, hogy a részben sziklából képzett falcsonk pince felőli végét megkeressük. Az épület tér felé néző DNy-i sarkánál újabb kutatóárkot nyitottunk és ebben is észleltük az előző árokban mutatkozó két járószintet, de ezek a szikla emelkedésének (1,25-—1,40 m) megfelelően valamivel magasabban jelentkeztek. Az apró tört köves szint 90—95 cm mélyen mutatkozott. Valószínű, hogy a felső szint — az 1. sz. árokban a falcsonk fölött — tartozott a fennálló XIII. sz.-i épülethez, és bár ez a tér felé haladva, némi emelkedést mutat, tehát a főhomlokzat előtt magasabban húzódik, mégis az a valószínű, hogy az épületet eredetileg a mainál is több lépcsővel közelíthették meg. Ezzel, a mainál is jóval kiemelkedőbb épülettel kapcsolatban csak arra gondolhatunk, hogy a maga idejében igen jelentős épület lehetett, az sem elképzelhetetlen, hogy valamiféle középület volt. 1961-ben H. Gyürky Katalin a Táncsics utcai homlokzat előtt ásatott, egyvonalban az előző évi Fortuna utcai kutatóárokkal. A járdafelszíntől 84 cm és 97 cm mélységben mutatkozott kövezett út —, a felső, nagyobb kövekkel kirakott, az alsó törtköves — majd a felszíntől 111 cm-re lejárt felületű, tehát út gyanánt használt természetes talaj következett. 10 Ezeket a mélységi adatokat csak hozzávetőlegesen egyeztethetjük a Fortuna utcai kutatás adataival, mert műszeres 210
