Budapest Régiségei 22. (1971)

ANYAGKÖZLÉSEK - Nagy Lajos: Adatok a budai városháza építésének történetéhez 351-364

1688-ban a budai kamarai inspekció előlegezte a városnak, s a város még 1692. január elsején is adósa volt Ceresolának a 800 forintos munkadíjjal.

7 Viszont a város hivatali igényeihez képest sem volt szükség az épületen nagyobb méretű helyreállítási, átalakítási munkára: a városházának elfoglalt épületben nemcsak a város igazgatásához szükséges helyiségeket tudták biztosítani, hanem lehetőség volt üzletek elhelyezésére is. Ezeknek az üzleteknek a bérével a város szűkös bevételeit növelni lehetett. A következő években is csak kisebb javítási munkákra került sor. 1692—1693-ban Kaim Ábrahám ácsmester végzett — az épület egészéhez viszonyítva —jelentéktelen tetőfedési, tetőjavítási munkákat, Kurtz János asztalosmester pedig néhány helyiségben : a péküzletben, a tanácsi szolga szobája melletti helyiségben) az új konyhában és az épületben levő kocsmahelyiségben (Wirths stube), ahol a város borait mérték ki, végzett asztalosmunkákat. E két év alatt a városi tanács kb. 700 forintot fizetett ki különféle mesterembereknek, de ennek az összegnek csak egészen kis része esett a városháza tatarozására. Ezután egypár évig szüneteltek, vagy csak minimális mértékben folytak a javítási munkák. 1696-ban 55 forintot költöttek a városháza épületére, 1697-ben különböző kisebb kőműves- és ácsmunkákra a város pénztárából 110,51, a gazdasági pénztárból 147,17 forintot fizettek ki, 1698-ban pedig még ennél is jóval kevesebbet. 1698-ban dolgozott először a városháza épületén Hölbling János kőművesmester (kisebb javítási munkát végzett 30 forintért). 1699-ben ugyancsak ő hozott rendbe egy kis szobát, ahová a gyertyaárus költözött be, s ő készítette ez év őszén azt a tanácsi szobát is, ahol az első tanácsülést 1700. február 26-án tartották.

8 Ebben a munkában részt vett Feretti Bernát kőfaragómester is (az ablakkeretek elkészítésével), aki még ebben az évben az olajárus bolthelyiségében is végzett kisebb munkát. 1701-ben — kisebb javítások mellett — a városi őrmester és a bírósági szolga már korábban helyreállított lakásában (quartier) és a börtönhelyiségben (Arrestanten Zimmer)

9 folyt jelentősebb javítási munka. A városháza épületének (illetve az épület egy részének) teljes helyreállítására csak 1702-ben került sor. A munka megindulásának az időpontja és elvégzése Schmall Lajos és Schoen Arnold kutatásai nyomán, valamint Horler Miklós összefoglalása alapján ismeretes,

10 az építkezés részletei azonban nem. Azt tudjuk, hogy az 1702-ben megindult építkezés a mai épületnek csak egy részére (az akkor a 99. számú telken álló házra) terjedt ki, s hogy ez a munka csak 1710-ben fejeződött be. Tudjuk azt is, hogy az építkezés kőművesmunkáit az a Hölbling János kőművesmester végezte, aki már korábban is dolgozott ezen az épületen, s 1700 óta a budai kőműves- és kőfaragó-céh céhmestere volt. Ismeretes az is, hogy az épület tetőzetét Garthner Joachim ácsmester készítette el, hogy a kapu keretét és a sarokerkély köveit Vogl Konrád kőfaragómester faragta, az erkély szobrászati munkáit pedig Francesco Giuseppe Barbieri végezte. A Hölbling, Garthner, Vogl és Barbieri munkájával kapcsolatos levéltári adatok közlése és feldolgozása nélkül azonban a budai városháza 1702. évi építésének a kérdései nem tisztázhatók. A Schmall és Schoen által feldolgozott levéltári forrásanyagon kívül az akkori városigazgatás fennmaradt irataiban (a budai kamarási és alkamarási számadásokban és számadás mellékletekben, valamint a tanácsülési jegyzőkönyvekben) számos olyan adat található, amelyeknek a segítségével nemcsak a munka megindulásának időpontja, és a munka végzőinek neve állapítható meg, hanem a végzett munkák mennyisége (az építkezés anyagfelhasználásával és költség kihatásával együtt) és a helye is. Ezeknek az adatoknak a segítségével az 1702-ben elkezdett nagy építkezésnek csaknem minden lényeges kérdése megvilágítható, s ezek az adatok lehetőséget adnak arra is, hogy az építkezés előtti állapotot, tehát tulajdonképpen az épületnek a felszabadító ostromokat átvészelt középkori részeit is meghatározhassuk. A levéltári adatok szerint nyilvánvaló, hogy az 1702. évi városház-építkezéssel kapcsolatban sem az építkezés vezetésénél, sem a homlokzat tervezésénél, annak „olasz barokk" jellegű architektúrájának a kialakítanál Venerio Ceresolának szerepe nem volt. Schoen Arnold is csak azt állapította meg, hogy Ceresola „kezdte" és „fejezte be" 1690. január elseje előtt a budai városháza dongaboltozatos helyiségeinek „használhatóvá helyreállítását", s hogy az „alapvetően indító" munka volt. S ugyancsak ő bizonyította, hogy 1702 márciusa után Ceresola neve budai építészeti vonatkozásban nem fordul elő. Az előkerült adatok szerint az építkezés — a régi középkori ház átépítése — 1702 júniusában indult meg. Ebben az évben kifizetett a városi tanács a végzett munkákra a kamarási (városi) pénztárból 537,8 forintot, az alkamarási (gazdasági) pénztárból pedig 1310,6 1/2 forintot.

11 Ebből az összegből (1847,14 1/2 forint, amely jóval meghaladta a felszabadítás óta eltelt 16 év alatt a városháza javítására összesen fordított költségeket, 550 forint a kőművesmunkát végző Hölbling János, 160 forint pedig az ácsmunkát végző Garthner Joachim munkadíja volt. 352