Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Kőszegi Frigyes: Későbronzkori kutatások a főváros térségében 51-84

A tárgyalt korszakról magam is írtam — csupán az irodalmi adatok felhasználásával — történeti összefoglalást a Budapest Régiségei huszadik kötetében. Itt a már közzétett, s mindenki által jól ismert, leletanyagot az újabb kutatási eredmények alapján dolgoztam fel. Mind az időrendi osztályozás, mind a történeti értékelés terén alapvetően eltértem a Tompa által megszabott irányvonaltól.

8 Ez irodalmi bevezetőben nem foglalkozhatunk külön minden egyes, a korszakot érintő kisebb-nagyobb leletismertetéssel, részlettanulmánnyal. Ezekre az alábbiak során úgyis sor kerül. Itt csupán azt a néhány átfogó jellegű tanulmányt kívántuk megemlíteni, amelyek összefoglaló áttekintést nyújtottak területünkről, s egyben megszabták az előttünk álló kutatási feladatokat is. BUDAPEST TÉRSÉGE KÉSŐBRONZKORÁNAK ELŐZMÉNYEI Budapest térsége későbronzkorának előzményeit kisebb-nagyobb, zárt leletegyüttesek egész során keresztül ma már viszonylag jól ismerjük. A középső bronzkornak igen sokáig, egyetlen itt élő népcsoportja, a vatyai kultúra hordozója, őshonosnak tekinthető. Már hosszabb ideje a terület lakója, sőt kialakulása is a főváros térségéhez fűződik. Nem kívánunk részletesen kitérni minden, a vatyai kultúrával kapcsolatos problémára, viszont behatóbban kell foglalkoznunk a kultúra legvégső szakaszával, amely a legújabb kutatási eredmények alapján a koszideri típusú kincsleletek idejével esik egybe. Bronzkori kutatásunk egyik legkérdésesebb pontja éppen az ún. koszideri kincsleletek horizontja. Ennek megítélésében egymással alapvetően ellentétben álló véleményekkel találkozunk. Szinte a teljes Kárpát-medencére kiterjedő horizont ma már jelentős számú kincsleletet foglal magába. A főváros területén ezt a csoportot a rákospalotai bronzlelet képviseli. A depot 1878-ban került elő, s miután sikeresen megszerezte, két évvel később közzé is tette Hampel József az Archeológiai Értesítő hasábjain.

9 Bár lelőkörülményei nem egészen világosak, többé-kevésbé biztosra vehető a lelet kincs jellege. A két ansa lunátás és egy harmadik kis, a nyakhajlatban elhelyezett fülű, szépen díszített edényben a korszak legjellemzőbb bronztárgyait rejtették el. A leletegyüttesben karpereceket, gyűrűket, tűket, csüngőket, kisebb ékszereket, és nem utolsósorban egy kisméretű, korongos bronzcsákányt találunk. Az összesen harmincnyolc tárgyat tartalmazó lelet jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti gyűjteményében van.

10 A rákospalotai bronzkincs tulajdonképpen azt bizonyítja, hogy a vatyai kultúra népe a középső bronzkor legvégső szakaszáig itt élt a főváros területén. Erre utal a kincset rejtő edény néhány formai jellemvonása, valamint a bronztárgyak többsége. A kincslelet kronológiai és történeti kérdéseivel éppen a legutóbb foglalkoztam, s kifejtettem a koszideri horizonttal kapcsolatos véleményem.

11 A rákospalotai lelet szerencsére több olyan típussal is rendelkezik, amely típusok segítségével a.lelet időrendi és kulturális összefüggései jól meghatározhatók. Egészen röviden, csak a legszükségesebb pontokra szorítkozva, elsőnek a korongos csákányt kell megemlítenünk. E csákány a legrégibb típusok közé sorolható. Az ún. Bl variáns a középső bronzkor első felének Al típusából vezethető le.

12 A rákospalotai példány párhuzamait elsősorban az egykorú koszideri kincsek körében találjuk, de nyomon követhetjük szélesebb elterjedési területen is.

13 Különösen fontosak a síregyüttesekből származó példányok.

14 A Bl típusú rákospalotai csákány közvetlen tipológiai előzménye, az Al variáns, az Apa^-Gaura— Hajdúsámson típusú kincsleletek körének vezérlelete.

15 A rendszerint spirálornamentikával díszített típus igen jól keltezhető. A rendelkezésünkre álló rétegtani adatok, így a pécskai XII—

XIV. rétegekben, a tószegi, a vattinai stb. telepeken előkerült, keleti típusú harcibalták öntőmintái az említett kincsleletek ilyen típusú baltáival hozhatók összefüggésbe.

16 Ugyanígy jó keltezési lehetőséget nyújt a deszki és a megyaszói temető sírjaiban előkerült hasonló típusú balta.

17 Az Apa—Gaura—Hajdúsámson kör kincsei közvetlenül megelőzik Al típusú korongos csákányaikkal a Bl variáns koszideri típusú kincsleleteit. Miután az előbbiek a különböző párhuzamok alapján a középső bronzkor első felében kerültek föld alá, a koszideriek sem lehetnek korábbiak a korszak második felénél.

18 A korongos csákány jelentősége tehát elsősorban kronológiai helyzetében rejlik. A rákospalotai kincsben levő bronzékszerek ugyanilyen szempontból, ugyanakkor a kulturális 52