Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Kőszegi Frigyes: Későbronzkori kutatások a főváros térségében 51-84

megérte a halomsíros beáramlást. Erre enged következtetni az állítólagos, edényekből álló raktárlelet. Sajnos éppen a legfelső szintek koptak le, s így a legkevesebbet a telep legvégső fázisáról tudjuk. Mindenesetre kétségbe kell vonnunk a telep lakóinak kapcsolatát a halomsíros népességgel, miután erre alig lehet bizonyítékunk.

41 Nagyjából ugyanez vonatkozik a Gellérthegy déli oldalán feltárt telepnyomokra. Itt valójában több rétegű, a középső és későbronzkorra egyaránt kiterjedő, egymást fedő településsel kell számolnunk. Amint említettük, Nagy Tibor feltételezi, hogy ezt a lakóhelyet a lágymányosi telepről érkező elemek telepítették be. Erre az időszakra a Vatya II, a füzesabonyi, a szekszárdi mészbetétes kultúrájú leletek a jellemzőek, ugyanakkor Nagy Tibor szerint itt is fellelhető a halomsíros tényező. Az említett leletanyag gondos analíziséből azonban kiderül, hogy itt legalább két korszak, a koszideri és a későhalomsíros fázis leleteiről beszélhetünk.

42 A budai oldal egyik legfontosabb vatyai kultúrás lelőhelye a még múlt században feltárt kelenföldi urnasíros temető.

43 Nagy Tibor szerint e temető leletanyaga megegyezik a lágymányosi telep leleteivel, s éppen ezért feltételezhető összetartozásuk.

44 Patay Pál nyomán a kelenföldi sírok kővel való körülrakásában a halomsíros kultúra hatását látja, ez azonban még nem bizonyított.

45 Hitelességét tekintve eléggé vitás a Budán, az állítólag a Pest-rákosi országút mentén előkerült urnatemető, A lelőhely igen fontos lenne számunkra, miután e helyről a koszideri korszakhoz köthető leleteket ismertettek. Nagy Géza és Tompa is tesz említést ezekről, s az új főgimnázium építésével hozzák kapcsolatba.

46 Tompa feltételezi, hogy a lelőhely a mai Attila utcában fekszik. Radnóti Aladár, majd Nagy Tibor fehívják figyelmünket arra a tényre, hogy az említett szerzők rosszul értelmezték Ortvay Tivadar eredeti leletközlését.

47 Itt tulajdonképpen két különböző lelőhellyel kell számolnunk. Az egyik, a régi Pest-rákosi országút, a Nemzeti Múzeumban levő leletekkel, a másik, a tulajdonképpeni Attila utcai, a régi főgimnázium helyén.

48 A Nagy Géza által leírt leletek egy csoportja Havas Sándor ajándékaként az aquincumi múzeumba került. Ennek lelőhelye kétségtelenül a főgimnázium helyén volt. Sajnos a leletekből egyetlen törött fülű bögre szerepel a leltárban, s e bögre formája és díszítése alapján a késő füzesabonyi kultúra hasonló típusaival hozható kapcsolatba. Ugyanezt a korszakot képviselheti egy másik, sajnos csak a leírásból ellenőrizhető bögre, s ugyanebben a környezetben a mészbetétes díszű edény is.

49 Áttérve a Duna túlsó partjára, a pesti oldalon is találkozunk a késővatyai korszak leletcsoportjaival. Zuglóban, a Tihanyi téren ehhez a fázishoz tartozó sírokat tártak fel. Az urnasírokról Tompa csak röviden emlékezik meg, s ezek leleteiről is keveset tudunk. Ugyanitt került elő egy Bl típusú korongos csákány, és egy rövid nyélnyújtványos, külön markolatgombbal rendelkező kard. A BTM gyűjteményében levő bronztárgyakról Tompa feltételezi, hogy a fenti urnasírokból származnak.

50 Amint ezt a korábban előkerült leletek igazolják, Zugló területén több, hasonló korú településsel is kell számolnunk.

51 Visszatérve a Tihanyi téri bronztárgyakhoz, emlékeztetnünk kell a rákospalotai bronzcsákányra, amely szintén a Bl típusok közé tartozik. A rövid pengéjű, ún. Au típusú kardról el kell mondanunk, hogy ez is a Reinecke szerinti B B periódus sajátos bronztípusa, s nálunk a halomsíros behatolást közvetlenül megelőző korszakot jelzi.

52 Ugyancsak a pesti oldalon egy újabb leletegyüttesre kell felhívnunk a figyelmet, amely Rákospalotán a Kossuth Lajos utcában került elő. Az edényekből álló lelet a koszideri korszaknak már ismert, sajátosan kevert kultúrszínezetű anyagát képviseli. A feldolgozás alatt álló együttest Schreiber Rózsa a halomsíros kultúrához sorolja. Véleményünk szerint eleiét szoros összefüggésben áll a rákospalotai bronzkinccsel. A feltehetőleg sírból, esetleg raktárleletből származó edények szélesebb körű összefüggéseinek analízisére közlésük után nyílik lehetőségünk.

53 Ugyancsak a közelmúltban, de a budai oldalon, Békásmegyer térségében került elő egy erősen füzesabonyi—magyarádi színezetű telep maradványa, bütyökdíszes edényekkel. Ezek egykorúsága a solymári raktárlelettel vitán felül áll.

54 Feltehető, hogy a pesti oldal nagy kiterjedésű, vatyai kultúrás temetői esetenként a koszideri horizont idején is használatban lehették. Erre enged következtetni többek között az egyik dunakeszi bütyökdíszes kancsó.

55 A fenti jelenségek igazolják, hogy a középső bronzkor utolsó fázisát az autochton bronzkori kultúrák erős keveredése jellemzi. Erre az időszakra válik a legerőteljesebbé a füzesabonyi kultúra expanziója északnyugati irányba. Ezzel szinte egyidŐben a magyarádi kultúra csoportjai déli irányba 57