Budapest Régiségei 22. (1971)

JELENTÉSEK - Gábori Miklós: Jelentés az 1965. évi kínai tanulmányutamról 437-443

megítélhettem — a kínai művészetnek, iparművészetnek európai viszonylatban talán a leggazdagabb gyűjteménye. A múzeum művészeti áganként és ezen belül kronológiai sorrendben mutatja be a páratlan szépségű műtárgyanyagot. Annak ellenére, hogy gyűjtési köre nem régészeti jellegű, a kitűnő porcelán és festészeti anyag mellett a neolitikumtól kezdve értékes anyaga van. Egyes későbbi korszakok terén felülmúlja a többi kínai múzeumot. Ebbe a kitűnően rendezett intézménybe többször visszatértem és örömömre szolgált, hogy—bár rendkívül kevés — paleolit anyaguk is van. A sanghaji Természettudományi Múzeumnak főleg az állattani osztálya és kiállítása gazdag. Kiállítás-technikája nem korszerű, de részletes és igen érdekes áttekintést ad az ország egész területéről. — Miután közvetlen szakterületem terén itt az anyaghiány erősen jelentkezett, módom volt több más intézményt is megtekinteni. Sanghajból két napra Hangcsouba, majd innét Kantonba utaztam. A város két fontosabb múzeuma a Tartományi és a Városi Múzeum. Az előbbi kiállítása gyengébb a többieknél. Itt kisebb mennyiségű paleolit és mezolit anyagot ismertem meg, melyek új ásatásokból származnak — majd a kantoni egyetem Régészeti Intézetében igen jó összehasonlító anyagot találtam. Az egyetemi intézet kisebb ásatásokat is végez, így gyűjteménye új leletanyaggal is állandóan bővül. A délkínai anyag azonban — a fiatalabb korokban — az északi területtől már érthetően idegen. A Városi Múzeum régi műemléki épületében kevés régészeti anyag található. Kiállítása is inkább a későbbi korszakokat mutatja be, kb. a századfordulót megelőző időkig. Az ennél fiatalabb korok anyaga Kínában, minden városban, külön forradalmi múzeumban vagy párttörténeti kiállításon, a kínai párt alakulóhelyiségeiben, vezető személyeinek egykori munkahelyén létesült múzeumokban látható. Kanton környékén, a programon kissé lazítva, több más iparművészeti-népművészeti műhelyt, intézetet kerestünk fel és megismerhettem az érdekes délkínai tájnak egy töredékét is. A tanulmányutat a múzeumok, műemlékek megtekintésén kívül — melyeknek száma igen nagy volt — több más műsor tette színessé. A Jangce-folyón majd a Gyöngy-folyón tett kiránduláson kívül nagyon érdekes, tanulságos volt egy-egy tájegység megismerése — és azok az iskolák, színházi előadások, népi kommunák, kézműipari műhelyek, ipari és iparművészeti üzemek, melyeket láthattam, jó keresztmetszetet adtak a kínai nép életéről, nehézségeiről és eredményeiről. JEGYZETEK 1 Bergmann, F., Archaeological Researches in Sinkiang. Sino-Swedish Exp. Publ. VII. 1 (1939); Maringer, J., Contribution to the Prehistory of Mongolia. Sino-Swedish Exp. Publ. 34. VII. 7 (1950). 2 Okladnikov, A. P., SE. 1 (1962) 85—89. 3 Gábori M.,ActaArch. Hung. 15 (1963) 11—21.; Ua., Asian Perspectives, Hong Kong, VII (1964) 105—112. 4 Tanulmányutamon társam volt Temesváry Ferenc, az O. Történeti Múzeum osztályvezetője, aki fegyvertörténeti vizsgálatokkal foglalkozott. 5 Teilhard de Chardin, P., Early Man in China. Inst. Geol. Biol. Peking 4 (1941) 1—99. 8 Licent, E—Teilhard de Chardin, P.—Black, D., Bull. Geol. Soc. China. 5 (1926) 285—290.; A terület rövid összefoglalását 1.: Movius, H. L., Cahiers d'histoire mondiale. II (1955) 270—282. 7 Pei Wen-Chung, Diputación prov. Barcelona, XV (1965) 256—260. «Okladnikov, A. P., KS (82) (1961) 68—96.; Vö.: Alpiszbaev, N. A. BCCTHHK A. H. Ka3aKCKHfi CCP 2 (1959) 67—68. 9 Woo-Ju-Kang Scientis Sinica. XIII (1964) 801—811.; Ua. Current Athropology. (1966). 442