Budapest Régiségei 22. (1971)
JELENTÉSEK - Bertalan Vilmosné: Előzetes jelentés a Mária Magdolna templom ásatásáról 419-428
lezi, hogy a kőfaragó mesterek egy része a margitszigeti építkezésekről került át a Mária templom munkáihoz. A Mária Magdolna templom kapuja tehát a profilvizsgálatok alapján azonos időben, az 1260-as években készült, mestere valószínűleg ugyancsak a Margitszigeten dolgozó műhelyhez tartozott. Ehhez az építési periódushoz tartozik még egy — az elbontott barokk falból kikerült — sarokoszloplábazat töredék 7 (6. kép). Hasonló lábazati tagozást mutatnak a Béla torony alja és a mellékhajók szentélyében az oszloplábazatok. 8 A Mária Magdolna templomban előkerült kemény mészkőből faragott oszloplábazat a szentélyben állhatott és a keresztboltozatot tarthatta. A templom hajója viszont valószínűleg síkmennyezetes volt, hasonlóan a margitszigeti domonkos és számos vele egykorú falusi templomhoz. A déli kaputól nyugatra ugyancsak eredeti helyén (a hajó D-i és É-i falához simuló) két nyolcszögű pillérlábazatot találtunk. A lábazatokkal egyvonalban a hajóban két négyzetes, habarcsos kő alapozása került elő. A D-i oldalon levő alapozás tetején a vakolatba belenyomódva megmaradt egy nyolcszögletű pillérlábazat helye. Az É-i pilléralapozás feltárásnál építőkőként felhasznált faragott, XIII. századi követ leltünk. Á kiásott oszlopsor alaprajzi elrendezése háromnyílásos karzatra enged következtetni. A két falpillér, illetve a déli pilléralapozás mellett négyzetes (19,8X20X3) téglákból kirakott padlórészletet tártunk fel (110 cm mélyen a mai szint alatt), melyet egy 80 X190 cm-es sír (1. sz.) megbont. A bolygatott, keletéit sír alja a téglapadló alatt 35 cm mélységben van. A sírban szétszórtan melléklet nélküli emberi csontokat találtunk. A csontok, illetve a sír korát a beásási mélység alapján a XV— XVI. századra tehetjük. A karzat nyolcszögletes lábazatai átmenet nélkül négyszöges tagozatba, illetve újra egy kisebb nyolcszögbe mennek át (7. kép). A lábazatok profilozása, a hajó falától elváló alapozásuk és a második alapozásban talált XIII. századi faragott kő arra mutatnak, hogy a háromnyílásos karzatot nem a templommal egy időben építették, hanem később, a XIV. század folyamán. A nyolcszögletes lábazatokhoz csatlakozó téglapadló ugyancsak ekkor készült. A déli oldalon feltárt téglapadlót kis foltban felszedtük, és 10 cm-rel alatta kőporos építési, illetve humusz réteget észleltünk. A templom nyugati oldalán négyzetes alaprajzú torony maradványait tártuk fel, melyet a barokk templom énekeskarzatának építésekor és a XX. századi fűtőberendezéssel megbolygattak és részben elbontottak. Régészetileg a torony építési ideje nehezen meghatározható, mert a templom Ny-i óldalához csatlakozó É-i és D-i toronyfalakat a fűtőberendezés építésekor elbontották és a rétegeket is megzavarták (8. kép). Miután az északi karzatpillér alapozásában XIII. századi faragott kőtöredéket találtunk, amely valószínűleg a templom elbontott Ny-i bejáratából származhat, viszont a kapu elbontását csak a torony építésével hozhatjuk kapcsolatba, igazoltnak látjuk azt a feltevést, hogy a tornyot a XIV. században, a karzattal egyidőben építették. Feltehető, hogy a karzatnak és a toronynak faszerkezetű előzménye volt. A torony áll és használatban van a XIV. század végén épült háromhajós templomnál is, mert a három hajós templom nyugati homlokzata egybeesik az egyhajós templom Ny-i homlokzatával, illetve a külső támpillérek hozzá épülnek a XIII. századi homlokzati falhoz (8. kép). De ekkor a tornyon is végeznek — a belső szint emelése miatt — átalakításokat. Az új, nyugati kapujából származhatnak azok a nyíláskerettöredékek 9 , melyek a Nagyboldogasszony-templom Mária-kapujával mutatnak kapcsolatot, illetve azonos mester kezére vallanak (9. kép). A kapu mesteréhez, János mesterhez kapcsolható a budai palota felső kápolnájának kapuja is. 10 A torony 1380 körüli munkáival zárulhatott a háromhajós templom építése. Feltételezésünket alátámasztja az a tény, hogy az É—Ny-i pillér alapozási árkában (10. kép) — 3,50 m mélységben — XIV. századi kerámiát és Mária-kori dénár egykorú hamisítványát találtuk 11 . A nyújtott, nyolcszög három oldalával záródó szentély építésével kezdődhetett az átépítési munka. A XIII. századi szentélyt a diadalívnél elfalazták a hajótól és elbontották. Az ásatás során feltártunk egy É—D-i falat, mely csak a szentély területén mutatkozott, így feltehetőleg ezt a célt szolgálta. A szentély falának kialakításában és struktúrájában is eltérés mutatkozik az egyhajós templom szentélyétől K-re eső falszakasz és a XIII. századi szentélyre ráfalazott, ill. mellé falazott szakaszok között. Az új szentély építésének és az egyhajós templom szentélyének bontási idejének postquemjét a déli támpillérre ráhúzódó bolygatott rétegében talált Károly Róbert pénz határozza meg. Ennek alapján a XIV. század első felére tehetjük 12 . Az építkezés megkezdésének időrendi meghatározását a XIV. század harmadik negyedére az előkerült töredékek — melyek az új szentély boltozatához (11. kép) és nyíláskeretéhez 13 tartoztak — is igazolják. A barokk falakban talált pillértöredékek profilja, a boltozási rendszer teljesen megegyezik a vári domonkos templom szentélyében talált in situ részletekkel. A domonkos templomi lábazatokat és bordákat Csemegi József 14 a profilvizsgálatok alapján a XIV. század második felére datálta. A domonkos templomhoz hasonlóan a Mária Magdolna templom szentélyében is lehettek ülőfülkék. A templom mellékhajói egyenes záródásúak. A hajókat három nagy420
