Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: Az érdi középső-paleolit telep 9-50

bükki és dunántúli moustiéri között határozott eltérés van, a két terület iparának feltehetően a gyökere sem közös. A különbség nem két fáciest, hanem két kultúrkört jelenthet a moustiériben. A „kavicsfeldolgozó" kultúra területe, úgy látszik, a Dunántúlra terjed ki. Fontos lelőhelye Tata. A tatai moustiéri a pontinianóhoz hasonló, technológiája, maga a nyersanyag alapjellege, lényegében azonos Érdévél, valószínűleg koruk is hasonló. Tata és Érd technológiai szempontból ugyanazon nagy körbe tartozik, eltéréseik esetleg korbeli vagy még inkább fácies-jelző értékűek. A két lelőhely közti technikai eltérést a nyersanyag mérete és a felhasznált kőzet minősége befolyásolja.

59 Tipológiailag Tata iparában is a kavicstechnikából adódó eszközök jellemzőek. Az ún. Tatakaparókat és „Spaltenschaberek"-et itt külön kezelték, ami az IR mértékét ugyan nem befolyásolja, de kérdés, ha ezeket a megfelelő típushelyre sorolnánk, az ipar összetételi görbéje nem változna-e meg. Érd és Tata között a tipológiai, tartalmi eltérés a bifaciális eszközök magas aránya és kis eszközméret mellett a szerszámok facettáltsága.

60 Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a tatai eszközök talonja nem valódi facettálást mutat, nem előkészített magkőből hasítottak, inkább a kavicsfeldolgozásnak „stílusbeli" változata. Érd ipara ebből a szempontból még hasonlóbb a pontiniano technikához, a valódi pontiniano eszközök ugyanis sohasem facettáltak. Lehetséges, hogy Érd és Tata ugyanazon nagyobb kultúrkör két fáciese, technológiai változata ; ezt a kérdést máshol fogjuk megvizsgálni. Minthogy Érd iparában az eszközök 1 /4 része nem kvarcitból készült, ezek jellegzetesebben „moustiériek" s egy-két atipikus levallois szilánk is előfordult, felvetődik a kérdés : nem alkalmazott-e ez az embercsoport más helyen más technikát, tömb-nyersanyag esetén nem levallois jellegű volt-e az ipara, hogy olyan facettait, mint Tatáé? Azaz, vajon ez a leletanyag a kultúrának a valódi, vagy csak az egyik arca? Nézetünk szerint, amennyiben ez az embercsoport máshol tömb-nyersanyagot használt, levallois technikájú eszközt készített volna, úgy ezt a másik arcát valószínűleg nem ismernénk fel, más fácieshez sorolnánk, nem tudnánk kapcsolni Érdhez. Különválasztottuk a nem kvarcitból készült eszközöket és technológiailag-tipológiailag úgy kezeltük, mintha csak ez lett volna a lelőhely régészeti anyaga. A technológia változatlan —, sőt a típusok megoszlása is hasonló az egész leletegyütteséhez — az érdi csoport máshol, jobb kőzetlelőhely esetén sem alkalmazott más technikát, nem facettait és eszközkészletének tipológiai jellege sem lehetett más. Az eltérés Érd és Tata között, a kavicsfeldolgozási technikán belül, fennáll. Tata kultúrája túlspecializált moustérien, melynek fejlődése megállt, lezáródott. A kavicsfeldolgozás technikája fejlettebb, mint másutt, pl. Érden, facettalt eszközöket hozott létre. Feltűnő, hogy közelben található jó nyersanyag ellenére is kavicsot használt,

61 specializálódott, az ipar mikrolitikus pontiniano jellegű lett, kis méretekre adaptált. Ha ezeket a megfigyeléseket —, kizárólag a kulturális fejlődés szempontjából — összevetjük azzal, hogy Érd ipara jóval egyszerűbb, primitívebb hasítástechnikával dolgozza fel a kavicsnyersanyagot, kvarcit mellett azonban más anyagot is használ (főleg a felsőbb szintekben), és ugyanakkor Quina típusú eszközök is jelentkeznek benne, arra kell gondolnunk, hogy Érd régészetileg régibb jellegű. A lelőhely kultúrája: technológiailag a pontinianóhoz, tipológiai (funkcionális) összetételében a charentienhez hasonló ipar. Kaparókban felgazdagodott moustiéri, melyet a kavicsszármazék-eszközök jellemeznek. Pontosabb, szűkebb definícióra nem törekszünk. A szorosabb kultúra-meghatározás, s éppen egy paleolitikus műveltség esetében, sohasem fedi egészen a valóságot, mint minden korszak minden kultúrájánál benne foglaltatik a „már" és „még", és a szűkebb kategorizálásnál, ad verbum definíciónál fontosabbnak tartjuk a kultúra belső fejlődésének kérdéseit, az embercsoport településmódjára, életformájára vonatkozó megfigyeléseket; a paleoetnográfiai képet. Amint a dolgozat bevezetőjében Érd specialitásait, úgy most azokat a kérdéseket foglaljuk össze, melyeknek vizsgálata részben megtörtént, de nem érintettük, vagy amelyek a további lépéseket képezik. Ezek: a lelőhely anyagának szintenkénti vizsgálata és a település két „teknőjének", egymáshoz való viszonyának megfigyelése. Az ipar kőzettani vizsgálata, a szerszámfajták és kőzetfajták esetleges összefüggésének kérdése, a belső fejlődés esetleges tüneteinek megállapítása. Végül a régészeti és paleontológiái anyagot egyformán kultúrhagyatéknak tekintve kívánunk választ kapni kronológiai és paleoetnográfiai problémákra. Ez a vizsgálat magában foglalja az állatfajok és a kőipar vertikális és topográfiai kérdéseinek, kapcsolatának lehetőségeit, a táborhelyen folyt munka jellegének közelebbi megfigyelését, a település téli-nyári jellegének, a vadászat és feldolgozás kérdéseire adható választ. Érd abszolút és relatív kronológiai vizsgálata és a kultúra kapcsolatai adják meg pontosabb helyét a moustiéri komplexumban, melynek határait fentebb csak érintettük.

62 40