Budapest Régiségei 22. (1971)
TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: Az érdi középső-paleolit telep 9-50
IL IF IF» Ham Ilty IR IC IAt IAu IB Rigabe G. 29,6 62,7 53,1 9,55 35,0 35,0 15,3 4,9 0,0 Chadöurne B 13,2 44,3 30,1 9,50 6,8 56,0 33,8 — 1,0 0,48 Moustier J 32,0 75,0 37,0 15,4 7,1 21,4 4,3 1,8 1,4 0,5 Tata 1,8 25,3 — 15,43 — 52,0 10,2 40,7 0,5 — Érd 1,1 0,0 0,0 0,0 0,6 65,6 28,4 2,8 2,8 0,0 A grotte de Rigabe és az abri Chadöurne LA 1 adatai nem állnak rendelkezésre. Tata indexeiről meg kell jegyeznünk, hogy a levallois-index és a tipológiai levallois-index nincsen különválasztva egymástól ; az iparban a facettait talonú eszközök dominálnak (53,2 %); és végül nagyfokú a bifacialitás. 37 Az összevetés inkább az eltéréseket mutatja, mint a hasonlóságokat. A francia lelőhelyeken elsősorban a levallois technika jellemző, ami Érden hiányzik. Az IL mindenesetre az abri Chadöurne Quina-Ferrassie jellegű charentienjeben a legalacsonyabb, mivel az eszközök egy része kavicsból készült, kéreggel fedett. Az IF—IF S mindegyik lelőhelyen magas, teljesen eltérő a miénktől, a lamináris index relatíve ismét a charentien jellegűekben a legalacsonyabb. A tipológiai jelleget tekintve az IR Chadöurne, Érd és Tata iparában hasonló; az IC ismét Chadöurne és Érd között áll a legközelebb egymáshoz. Tata iparában feltűnő az acheuli index burkolt erőssége, mindegyik lelőhelytől különállóvá teszi a nagyfokú bifacialitás. Tipológiai szempontból tehát Érd viszonylag Chadourne-hoz, technológiai szempontból Tatához áll legközelebb. Utóbbi lelőhelyen a facettait talonú és bifaciális eszközök nagy száma adja a speciális jelleget. Érd tehát csak formailag és nem tartalmilag hasonló a tágabban értelmezendő charentienhez. A fenti összehasonlításból látható, hogy analógiát olyan helyen kell keresnünk, ahol az ipar jellegét az IR erőssége határozza meg, de lehetőleg levallois technika nélkül, ahol kavicsszeletelő technikával, egy kaparókban felgazdagodott „moustiéri"-t találunk. Ebből a szempontból, a már jelzett különbséggel legkézenfekvőbb Tata volna. Miután a moustiéritől tulajdonképpen különválasztott charentien-kör kísért Érd formális besorolásában, — a kumulatív görbe szuggerálja a gondolatot, és az egész kérdéssel egy földrajzilag is tágabb, fentebb már érintett komplexumot szeretnénk megfogni, érdemes egy pillantást vetnünk a nyugat-európai moustiéri osztályozására, éspedig a Quina-charentien körre. 38 A La Quina típusú moustiéri (= charentien) jellegzetességei F. Bordes alapján a következők: a levallois-index nagyon gyenge, a szűkebb facettálási index alacsony, a tágabb IF valamivel nagyobb mértékű, a lamináris index nagyon alacsony, „a szilánkok kifejezetten vaskosabbak, mint más iparokban, sőt nemlevallois fáciesűek, mint Pech de l'Azé". A tipológiai levallois-index nagyon alacsony (2,3%), az IR nagyon erős, (az adott példánál 71,9), és maga a charentien-index is igen magas (45.4). Természetesen nagyon sok a vaskos, La Quina típusú eszköz. Az LA* = 0 39 . Megjegyzendő, hogy az IC értékelése relatív, a jellegzetes charentienben 50 körüli, viszont egy Ferrassie jellegű iparban 15—20 is erősnek nevezhető. A charentien meghatározásáról másutt a következőket kapjuk: túlsúlyban kaparok fordulnak elő, az IR 55—82 között van, az IC 19—54 között váltakozik. A csoportban előfordulnak levallois technikájú és nem levallois technikájú iparok, — a fácies pedig mindegyikben lehet levallois és nem levallois karakterű. 40 Bennünket egy olyan nem levallois technológiájú, és nem facettalt eszközöket tartalmazó csoport érdekel, amelyről feltehető, hogy kavics-nyersanyagot használt s így eszköztípusai is hasonlóak lehetnek az érdiekhez. Ezt a csoportot választotta külön F. Bordes charentien néven a valódi moustiéritől, és törzsfejlődési szempontból (nyilvánvaló kapcsolatok a clactoniennel) továbbra is különválasztva tartja. A csoport példalelőhelyei: La Quina, Combe-Grenal, Abri des Merveilles, la Chapelle aux Saints. 41 — „A Castillo-i béta réteg (Spanyolország) az első látásra eltérőnek tűnő külleme ellenére a csoporthoz tartozik. Ezt az eltérő kinézést talán a nyersanyagnak, a kis silex- és finom kvarcit-kavicsnak tudható be. De a diagram, mind tipológiailag, mind technológiailag, azonos jellegű. 42 Castillo béta-rétegének diagramja — kavicsfeldolgozás mellett — charentien, La Quina-jellegű. 43 Amikor a tipológiai-törzsfejlődési kérdésekben ehhez a ponthoz jutottunk, módunkban volt a fent példaként említett lelőhelyek anyagát közvetlenül, alaposan megvizsgálni, és Érd leletanyagához meglepő analógiákat találtunk. 44 Érd kultúráját, mint láttuk, két jellegzetesség határozza meg: a pontinianóéhoz hasonló kavicsfeldol36
