Budapest Régiségei 22. (1971)

ANYAGKÖZLÉSEK - Czagány István: Egy budavári középkori épülettömb története : 1., Az I. ker. Úri-utca 13. sz., Tárnok-utca 14. sz., és Tárnok-utca 16. sz. épületeken végzett műemléki kutatások, tudományos rekonstrukciók és építészeti helyreállítások eredményei : C., A Tárnok-utca 16. sz. épület 329-350

az is, hogy a földszinti helyiség török kő dongaboltozatának a válla ke­resztülmetszi a XIV. századi zárt er­kély alulról számított harmadik kon­zolcsonkját. Tehát a török hódoltság elején a zárt erkélyt lebontották, amikor a kő dongaboltozat felett az aszimmetrikus boltozatú helyiség még mindig használatban lehetett. Alatta pedig sikátor nyílt a mai Balta­köz átboltozott részéhez hasonlóan. A második átépítés idején — a XVI. század első felében — helyez­ték el az Anna utcai szárny utcai hom­lokzatának emeleti részén a fennma­radt posztgótikus ablakkeretköve­ket. (17—18. kép) Ezeknek a legegy­szerűbb, „tiszta grafikus stílusú" profilja, a homlokzatsíktól befelé egy 65°-os, széles élszedésből, egy hom­loksíkkal párhuzamos lemeztagból és egy negyedkörös hajlatból állt. A profil az ablakkeretnek mindhárom oldalán végigfutott, csak a könyöklő volt sík felületű. Mivel a kőkeretek­hez mindenütt rózsaszínű, kavicsos habarcsba rakott tégla fülkefalak tar­toztak, 30 nagyon valószínű, hogy az ablakokhoz tartozó homlokzatrészt a XVI. század elején teljes egészében újra felépítették, legalábbis a kö­nyöklőszinttől felfelé, mivel ezalatt a XV. századi törtkő és vegyesfalazat maradványai láthatók. Ebben az időben az épület utcai homlokzatait vakolatfestéssel látták el. Az Úri utcai homlokzat eme­leti részén, az északról számított első és második jelenlegi ablak között, egyik sarkára állított, négyzet alakú, téglából falazott „káróablakot" vágtak. 31 Az ablak fülkefala a homlokzati négyzetidomból konikusan szűkül befelé, a belső falsíkon pedig egy ferde főtengelyű ellipszis kőkeretben végződik. Az ablakocska rendeltetésére eddig még nem derült fény. Ezt a „káróablakot" a homlokzaton egy 25 cm széles, festett, szürkével tompított carmin színű keret övezi, amely a másik három emeleti gótikus ablakkeret mellett is megtalálható legalább nyomokban, ugyanilyen szélességi mérettel. Ez azt bizonyítja, hogy a reneszánsz stílus virágzása idején, amikor az egész homlokzatot tört színerejű, carminvörös festéssel látták el, az összes meglevő nyílásokat 25 cm széles, tompa carmin színű festéssel keretezték. Erre az alapszínre 37—39 X 73—75 cm méretű, fehér „al secco" kvádercsíkozást festettek. A kváderfestést az Anna utcai homlokzaton csak az Úri utcai menet szélességében készíthették, mert a traktus északkeleti sarokarmírozásától keletre, az Anna utcai menet homlokzatán, kváderfestésnek semmiféle nyoma nem maradt, jóllehet az emeleti ablak­nyílásokat keretező carmin színű festéksáv mindegyik ablak körül megmaradt töredékesen. Következés­képpen feltehető, hogy a két épületrész ebben az időben már két tulajdonos birtokában volt, nyilván ez magyarázza a két fajta homlokzatképzést, amely csak a nyíláskeretezés kérdésében követett egységes irány­elveket. Lehetséges, hogy ekkor verték le az utcai homlokzatok végigfutó konzolsorát, mert immár nem 14. kép. Az Anna utcai traktus udvari homlokzatának csúcsíves ajtókeretköve a feltárás után Der gotische Türumrahmungsstein der Hoffassade des Traktes in der Anna­Gasse nach der Freilegung T; 337

Next

/
Oldalképek
Tartalom