Budapest Régiségei 22. (1971)
ANYAGKÖZLÉSEK - Szilágyi János: Vitás és közöletlen római kori kőfeliratok az Aquincumi Múzeumból 301-328
viselt, amely mindenütt gyakori volt 95 , (de Észak-Jtáliában a legdivatosabb). Társának második neve (Epaphra) azonban Pannónián belül első előfordulás (ebben a rövidebb alakjában). Hosszabb változatában (Epaphroditus) azonban már előfordult Pannóniában 96 , másutt egyenesen gyakori ebben az alakjában 97 , amely görög név átírása: 'ETzcccppóSeixoc. Más tartományokban az Epaphra név is gyakori 98 . Az összeadott pénzösszeg olvasása kérdéses. Ha a CCC betűhármas két utolsó C-je fölött valóban az ezrek jelölésére szolgáló vízszintes vonal kapott cifrázó ívformát, ill. kopott le, ebben az esetben a legkisebb pénzegység (sestertius ?) százezreit adták volna össze a temetésről gondoskodó férfiak. Erre a lehetőségre azért is gondolhatunk, mert a sírkert (? sírépítmény ?), amelyen az ép kőtábla állhatott, az i. sz. III. sz. I. felében létesülhetett. Erre a korszakra utal pl. az, hogy a megmaradt 2. sor végén az u betűt (elméletileg) felvitte a véső az S betű csúcsához (bár onnan lekopott), ami ezen korszak kőfaragói szokása volt. 99 A III. sz. során pedig (köztudomásszerűen) ismételten infláció dühöngött, ami érthetővé teszi, hogy egy szerény építményre a pénzegység százezreit kellett összeadni. Egyébként az ezresítő vonal (az utolsó sorban) az első C betű fölé már nem terjed ki, tehát csak 200 000 pénzegységről van szó. Ez az első C betű jelölhette volna a pénzegységet, vagy pedig ha a c(irca) szó rövidítése, akkor az inflációs összeg körülbelüliségét hangsúlyozta volna ki. A megmaradt négy (fél) sor alatt még következett egy sor, amelyet azonban olyan alaposan kivakartak, hogy egyetlen S betű vehető még ki, ennek csúcsához a véső szintén felvitt egy V betűt (kicsinyített alakban). Itt annak a császárnak a nevét vakarhatták ki, akinek a consulságával meghatározták az építkezés (eltemetés) évét. A császár neve itt ablativus esetben várható, ha előbbi feltevésünk helytálló, akkor az... «5 betűpár az illető császárnév belsejében állhatott. A 36 császár között, akiket egyáltalán az „emlék elátkozásával" sújtottak, csak Herennius Etruscus 100 nevének belsejében találunk us betűpárt. Ahogy egy aquincumi mérföldjelző kőoszlop feliratában is feljegyezték, Etruscus caesar i. sz. 250-ben 15. kép. Az első hispániai lovaszászlóalj hadijel-vivőjének sírtáblája Grabsteintafel des Feldzeichenträgers des ersten hispanischen Reiterbätaillons volt consul 101 . Az infláció ebben az időben súlyossá vált 102 , míg pl. a Severus-ok korában 200 000 sestertiusért egy kis fórumot építettek Madaurosban 103 . Az elhunyt katona és a végtisztességéről gondoskodó két férfiú közötti személyi kapcsolat mibenléte is kérdéses. Figyelemre méltó, hogy az Epaphra név a rabszolgák és a felszabadított rabszolgák között dívott főleg 104 , és mi úgy véljük, hogy Secundus és az aquincumi Epaphra az elhunytnak libertusai voltak, tehát egyenesen kötelesek voltak tisztességesen eltemettetni őt. Kérdés, vajon görög neve alapján határozottabban tételezhető-e fel az, hogy az egyik szabaddá nyilvánított rabszolga hellenisztikus területről származott? 15. Katonai kötelék tagja volt az a személy is, akinek egy másik sírtáblatöredék örökíti meg (részben) a nevét. Adatcéduláján régi sorszáma: 395; bizonyosan ez az első kísérlet feliratának a kiegészítésére: [Val(erío) Se]ver[ino] ve[xillar(io)] ala(e) I H[isp(anorum)j Sup[er et] Mapufsius... ] (15. kép). A sírkert vagy sírépítmény homlokzatán álló kőtáblának csak bal felső negyede maradt meg. Az elhunyt családi nevének betűi (bár a fénykép igen kevéssé tükrözi azokat) elmosódva, biztosan kivehetők, tehát a Val(erius) nomen bizonyos. Feltételezett második neve (Severinus) általánosan elterjedt. A 3. sorban a VE betűpár után kö312
