Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Feuerné Tóth Rózsa: A margitszigeti domonkos kolostor 245-269

nál figyelmen kívül hagyott felsőbb rétegekben lehetett — a vízlefolyást biztosító csatorna egyes szakaszait azonban sikerült feltárnunk. A csatorna négyszögletes keresztmetszetű, hasított kövekből épült. A csatorna a kútházból, a kerengő és a loqutorium (1. kép 7.) padlószintje alatt, enyhe lejtéssel a Duna felé tartott. A csatorna lejtése a Duna felé, a feltárt 20 m-es szakaszon Jkb. 34 cm. A csatorna visszatöltött árkában a XV. század második felére jellemző cseréptöredéket találtunk, ami építési idejét is meghatározza. A csatorna a kerengő nívója alatt mindössze 20 cm-re húzódik. A kútháznál lényegesen ritkábban található meg a középkori kolostorokban az a négyszögletes építmény, melynek falai a kerengő északi szárnyáról nyúlnak be a középkert terébe. Azokon a helyeken, ahol előfordul, úgy határozzák meg, hogy a szerzetesek könyvtár céljára használták.

71 (1. kép 4.) A kis négyszögletes helyiségben ásott kutatóárokban 30 cm mélységben az eredeti terrazzópadló habarcsalapozását tártuk fel. Azt is meg lehetett állapítani, hogy a kerengő mellvédfalával szervesen egybeépült. i, SEKRESTYE A sekrestye a kolostornégyszög nyugati szárnyának első helyisége (1. kép 5.). A sekrestyét a kerengő felől közvetlenül megközelíteni nem lehet, bejárata csupán a templom felől van. Ez arra mutat, hogy a sekrestyési szolgálatokat nem az apácák, hanem a domonkos szerzetesek látták el. Cisztercita analógiánkon (II. kép 4.) a sekrestye és a kerengő keleti folyosója között egy kis helyiség, az ún. armarium van. A ciszterciták itt tartották a liturgikus könyveket. A szigeti sekrestyének viszont az északi fala mellett van egy keskeny folyosó; Lux Géza szerint ez a dormitóriumba vezető lépcső. Az újabb feltárás ezt nem igazolhatta, mert lépcsőnek nyomát sem talláltuk elenben azt kellett tapasztalnunk, hogy a sekrestye templommal határos északi, felül 1,20 m széles fala a felső nívótól számított 13 cm-re 2 m vastagságra szélesedik, alapozási mélysége 1,30 m. A sekrestye belső terében nyitott É—D-i irányú kutatóárokban a legfelső szinten mutatkozó terrazzópadló mellett a helyiség délkeleti sarkában téglapadló jelentkezett. Az összefüggéseket igen nehéz volt megállapítani, mert a sekrestye keleti fala mellett újkori beásás nyomai mutatkoztak. Talán itt találták meg 1914-ben azt a csontvázat, amelyet a szigeten meggyilkolt Macsói Béla herceg

72 tetemével igyekeztek azonosítani. KÁPTALANTEREM A káptalanterem úgyszólván az összes középkori kolostorokban a sekrestye mellett van. Ez a zárda legfontosabb közös helyisége, a matutinum után itt gyülekeznek a szerzetesek és a falak mentén elhelyezett padokon ülve hallgatták meg a lektort, aki felolvasta a szabályzat egy részét. Ezután az apát vagy apátnő kommentálta a felolvasott szöveget és szétosztotta a rendtagok között az aznapra szánt munkát. Ez volt a nyilvános bűnvallomás és büntetés színhelye is.

73 A káptalanteremre leginkább az jellemző, hogy a kerengőre nyíló egyetlen, széles ajtaján nem voltak ajtószárnyak. Az ásatáskor a káptalanteremben egy É—D és egy K—Ny-i irányú kutatóárkot is nyitottunk. A 30 cm-nyi újkori feltöltés alatt csaknem hiánytalanul feltártuk a XV. századból fennmaradt téglapadlót (1. kép 6.). A téglapadló a terem középső részére szorítkozik, a keleti, déli és északi fal mellett 15 cm-rel magasabb padkaszerű megoldás mutatkozott. Ez valószínűleg a fal melletti ülőhelyek magasított alapja volt. A padlót a középső téglapadló tükör és a szegélyező szelvény között kővel rakták ki. A téglapadlót felbontottuk, mivel forrásaink arról tudósítanak, hogy a káptalanteremben temették el Kun László nővérét, Erzsébetet.

74 De kutatásunkat nem koronázta siker, sírkő egyáltalában nem mutatkozott a káptalanterem keleti fala előtt, a padlószint alatt 95 cm mélységben talált lelet nélküli bolygatott csontvázas sír pedig nem azonosítható. LOQUTORIUM A káptalanterem mellett délre fekvő helyiséget Lux Géza a kolostor főbejáratának tartotta (1. kép 7.). A cisztercita típusrendezésben ez a helyiség az auditorium, vagy parloir [a margitszigeti források loqutoriumnak (loquutorium) nevezik]. Ebben a keskeny szobában az apát és a szerzetesek közötti négyszemközti, rendszerint munkamegbeszélések folytak. A kolostor többi helyiségével ellentétben a szerzetesek a loqutoriumba csak akkor léphettek be, ha hívták őket. A szigeti középkori forrásokban említett loqutorium azonos lehet ezzel a keskeny helyiséggel; nem tartom valószínűnek, hogy itt volt a főbejárat. Elsősorban azért nem, mert a kolostornak ez a szárnya 260