Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Feuerné Tóth Rózsa: A margitszigeti domonkos kolostor 245-269

o /m o 10 cm i -i__ i i i 1 V 1 1 4. kép. Az 1381—1409 körüli építkezés műrészletei: 1. meghosszabbított templomszentély, pillérköteg lábazat, 2. vakmérműves párkányzat, 3. a kápolna oltárába másodlagosan elhelyezett díszítőkövek, 4. bordaprofil. (Lux G. után) Détails de l'église des 14—-15-ièmes s. munkát nem végeztek, különösen nem a szentélyben, hiszen az apácák sohasem tartózkodtak ott, mint lentebb látni fogjuk, hanem a hajó hátsó részében elhelyezett apácakórusban. Abban egyetértek Csemegivel, hogy a budavári domonkos szentély kötegpillére és a hasonló elhelyezésű szigeti faragvány között analógia áll fenn (4. kép. 1.), de valószínűnek azt tartom, hogy időben a budavári példány a korábbi. A szentélybővítés gondolata ugyanis elsősorban a domonkos férfiszerzetesek templomában merülhetett fel 1370 körül, mivel a szerzetesek itt — mint mindenütt máshol — a szentélyben tartózkodtak. Az azonos rendhez tartozó apácáknál ez a kérdés másodlagos fontosságú esztétikai és nem gyakorlati kérdés volt. Úgy látszik logikusnak tehát, hogy az építőmesterek — köztük az oklevélben említett Kiss Pál mester — a vári domonkos templom bővítése után az 1381—1409-es évek táján mentek ki a szigetre az apácák templomába, hogy azonos építési feladatot hajtsanak végre. A szigeti pillérköteg archaikus profilvonalát inkább annak tulajdonítanám, hogy a XIII. századi szentélyboltozat bordakeresztmetszetét megtartva, ahhoz igazodva, végezték el a szentély keleti irányba való bővítését. A XIV. század 80-as éveiben tehát meghagyták a XIII. századi szentély két keresztboltozatos boltszakaszát

19 és a nyolcszög öt oldalával záródó támpilléres szentéllyel toldották meg (2. kép. B.). 250