Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - H. Gyürky Katalin: Adatok a budai Szent Péter külváros topográfiájához 223-243

tömb D-i felével, ahol nagyméretű telkek helyezkednek el szórványos beépítéssel, vagy éppen beépítetlenül. A kétfajta települést egymástól köríves határvonal választja el, melyhez nyilván az újabb korban épült házak tapadnak. Eredeti feltevésünk az volt, hogy e köríves határvonal a temetőkert kerítőfala volt. Ezt a feltevésünket megerősítette egy adat,

31 amely szerint a fővárosi tanoda, azaz a mai általános iskola helyén 1768-ban Strasser tábornokról elnevezett temető helyezkedett el. Feltárásunk során a Medve utca 3. sz. alatti telken, újkori feltöltésben világoskék selyem halotti főkötő maradványát találtuk meg. Ez a semmiképpen középkorinak nem tekinthető maradvány már sejteni engedte, hogy a templom körüli temetőt hosszabb ideig használhatták, mint ameddig a templomot használták. Ügy látszik, hogy a hódoltság alatt és után is egy ideig a temető betöltötte a hivatását, de egyre távolabb került az eredeti központtól, a középkori templomtól. Részben a hagyomány tisztelete, részben a folyamatos használat miatt a telektömb ezen oldalát nem osztották fel közvetlenül a felszabadítás után. Amikor erre mégis sor került —, Matthey helyszínrajza is mutatja — beépítését is nagymértékben befolyásolta. A telektömb DNy-i sarkában épült nagyobb újkori házak falai részben középkori falmaradványokra épültek fel. Mint korábban már elmondottam, a templomnak éppen ez az oldala nem pusztult el teljesen. A föld fölé emelkedő erős és széles kőfalak alkalmasak voltak arra, hogy az újkorban ráépítsenek. A városfal mentén húzódó szalagtelkek sora utcára néző házsorával és a városfalig kifutó kertekkel szintén középkori eredetűnek látszik. A felszabadulás után ipari létesítményeknek, vagy temetőknek kiválasztott területek feltehetően a középkorban beépítetlenek voltak, mint pl. a Ganz üzem és a pestistemető helye.

32 A középkori településre vonatkozó rekonstrukciós kísérletünkben azt a módszert követjük, hogy a meglevő objektumokból indulunk ki, ezért sok olyan létesítménynek nem is kíséreljük meg meghatározni a helyét, amelyeket az egykorú források említenek ugyan, de elhelyezésükre vonatkozóan sem a helyszínrajzok, sem az eddig feltárt falmaradványok semmiféle felvilágosítást nem adnak. Abból a feltevésből indulunk ki, hogy a középkori város arculatát a lakóházakon kívül számos közhasznú épület is meghatározta, melyek közül eddig ismert forrásainkban csak egyesekről történik említés. A középkori Szent Péter külváros eleinte minden bizonnyal falusias település volt, majd várossá fejlődött. Ez nemcsak a lakosság foglalkozásán tükröződött, hanem a város külső megjelenésén is. A lakosság igénye szükségképpen olyan középületeket hozott létre a lakóépületeken kívül is, melyek életük és munkájuk folyamatában nélkülözhetetlenek voltak. így a forrásokban emlegetett Szent Péter templomon, a Corpus Christi kápolnán, az Irgalmasság Anyjáról elnevezett carmelita kolostoron kívül számos más közhasznú épület tette minden bizonnyal várossá, sőt kereskedővárossá Szent Pétert, miként az egykorú források emlegetik.

33 De la Vigne hadmérnök 1686-ban készített helyszínrajzán, mely egyébként a részletek ábrázolására nem sok gondot fordít, feltűnik éppen részletei gondos feltüntetése miatt egy épület, a Corvin téren, a mai Vigadó helyén (22. kép). Ez az épület egyetlen nagyméretű, kettős oszlopsorral három hajóra osztott csarnokból áll. Ezt az épületet —, melyet már az ostrom évében érdemesnek találtak kiemelni a többi épület közül —- a következő évben, tehát 1687-ben éppen de la Vigne javaslatára fegyverraktárnak használják fel.

34 Mindebből arra következtethetünk, hogy az ostromot legalább nagyjában átélő raktárjellegü épület volt, melynek felhasználása nem kívánt sok munkát és befektetést, emellett gyorsan helyreállítható volt.

35 Az egész Vízivárosban a Fő u. D-i vége és annak környéke az a hely, mely a legtöbb középkori épületmaradványt megőrizte.

36 Az ostrom, mely a Rózsadomb felől, a külváros városfalainak keresztültörésével hódította meg a várat, mindent elpusztított a külváros É-i felében, a D-i végében kevesebb pusztítást végzett. A csarnoképület szélesebb homlokzatával a Fő utcára néz, pontosan homlokzatának tart a régi alsó vásárteret D-ről szegélyező kis utca (23. kép). A felszabadulás utáni első években használt alsó vásártér és kikötő a mai Szilágyi Dezső tér helyén bizonyára már a felszabadulás előtt is erre a célra szolgált. A felszabadulás által bekövetkezett nagy változás a város életében csak később mutatkozott. A mai Batthyány téren az ún. „felső vásártér" csak a felszabadulást követő években alakult ki.

37 A csarnoképület a Dunán kirakodóvásárra érkező hajókról szállított áruval jól megközelíthető lehetett. Környékén, a Fő utca hosszában helyezkedtek el a török időkben a boltok.

38 Az épületről 1894-ből maradt fenn egy alaprajz, melyet a Fővárosi mérnöki hivatal 1889. évi jelentéséhez mellékeltek.

39 A jelentésben a következők olvashatók: „.. .az egy régi földszintes ház, mely egy nagy 235