Budapest Régiségei 22. (1971)
TANULMÁNYOK - H. Gyürky Katalin: Adatok a budai Szent Péter külváros topográfiájához 223-243
A Garády által publikált boltozati borda töredéke, melyet leletmentés során talált, 15 ugyancsak a XV. sz. második felének stílusjegyeit viseli magán. 10 A torony megtartását a szint fölé emelkedő falmaradványai és szép kváderkövékből rakott támpillére igazolja. A lépcső tornyát azonban ebben a periódusban már nem használták, alapfalait téglapadló fedte, úgy véljük a XVI. sz. elejéről (16. kép). A tornyon kapunyílást nem tudtunk megállapítani, alapfalai folyamatosak. A kisméretű, egyhajós falusi templom lebontása és a háromhajós, városi igényeket is kielégítő templom felépülése feltehetően összefügg a lélekszám megnövekedésével, a település kiterjedésével és városiasodásával, mely a XV. sz. második felére ért el egy nagyobb plébániatemplom igényéig. Nemcsak a templom, hanem a település vizsgálata is egyértelműen mutatja ezt a fejlődést. A későgótikus szentély É-i oldalának egyik támpillére mellett földbe ásott, 22 darabból álló pénzlelet került elő. A pénzek eredetileg erszényben lehettek, melynek gombját a pénzek között megtaláltuk. Az ezüstpénzek 1492—1594 közötti időből valók, tehát elrejtésük 1594 után következhetett be. Talán az 1602. évi ostrom miatt rejtette el gazdája a támpillér mellé, gondolván azt, hogy ezen a helyen könnyűszerrel ismét megtalálja. A pénzlelet beásása a templom fala mellett elterülő habarcs és téglatörmelékből álló réteg tetejéről indult ki. Ezt a réteget inkább a gótikus templom építésével, mint annak pusztulásával hozzuk összefüggésbe, hiszen, ha a templom a pénzek elrejtése előtt elpusztult volna, nem lett volna alkalmas arra, hogy a lelet helyének emlékezetét megőrizze. Márpedig a templom szentélyét elpusztulása után szintig elbontották. A szentély másik támpillére fölé épült fel sárból és kőből egy török kunyhó. A kunyhó sarkában zöld mázas szemeskályha állott és később azon helyben omlott össze. Még összeolvadt rostélya is fellelhető volt romjai között. Templomunk pusztulását tehát összefüggésbe hozhatjuk az 1602. évi hadműveletekkel. Köveit volt még idejük elhordani, és más épületekbe, esetleg erődítésekbe beépíteni. Ugyanis feltűnően kevés faragott köve maradt, de még az egyszerű falazóköveket is eltakarították. Volt idő arra is, hogy alapfalai felett török település keletkezzék, és éljen, ez utóbbi feltehetően 1686-ban pusztult el. A templom különböző oldalainál végzett kutatások mutatják, hogy a templom elpusztulása, köveinek széthordása és a török település keletkezése után is a templom falmaradványai sok helyen 20—40 cm magasan a föld fölé emelkedtek. Később pedig a környékén levő hatalmas tűz (talán az 1686. évi ostrom?) pernyéit a templom D-i oldala mellé vitte a szél és elborította vele a falcsonkokat. 20—40 cm-nél is magasabb falak maradtak meg a templom DNy-i felénél : nevezetesen a torony D-i fala, DNy-i támpillére (67 cm-rel), a DNy-i előcsarnok fala. Az 1686 utáni szemlélő tehát a mai Gyorskocsi u. 22. sz. telken, tehát az egykori szentély helyén elpusztult török viskók sárba rakott, rossz minőségű falait láthatta, a mái Csalogány u. 9—11. sz. telek helyén pedig a templom Ny-i végénél vastag kőfalak helyenként 70 cm-rel a szint fölé emelkedő maradványait (17. kép). Mit mond a szemtanú az 1695-ben készült vízivárosi ún. „Zaiger"~ban a mai Gyorskocsi u. 22. sz. és a Csalogány u. 5—7. telkekről: „hat noch etwas von alten Gemeur ist mit schlechten Zeug gebauth". A Csalogány u. 9—11. sz. telekről: „hat noch etwas von alten Gemeur ist ziemlich gebauth". A Medve u. 1—3. sz. telkekről ismét: „hat noch etwas von alten Gemeur ist mit schlechten Zeug gebauth". Mint látjuk, ez esetben a leírás megfelelt a valóságnak, e helyen. Kétségtelen azonban, hogy a leírás nem tükrözi minden esetben ilyen jól a különböző korban épült falakat. Pl. a település esetében fel kell tételeznünk, hogy a középkori házak nem mindig épültek vastag kőfalakkal. így hát a „Zaiger" ún. rosszul épített falait nem minden esetben lehet török épületekre értelmezni. A templom feltárásával kapcsolatban 2 leletről kell megemlékeznünk. Mindkettő sírkő, azaz annak töredéke. Az egyik kettétört (18. kép), de egyébként hiánytalan, fehér, kemény mészkőből faragott, felső szélén gömbölyödő, alul szögletes, lefelé kissé keskenyedő forma. Eredetileg függőlegesen falba lehetett befalazva. A falból kiemelkedő része gondosan megmunkált, csiszolt, falba beépített része viszont kidolgozatlan, durva. A sírkő ábrázolása: egy rúd (talán lándzsa?) mellé felfüggesztett hosszúkás, hegyesedő pajzs, a sisak és a sisakdísz helyett kereszttel (ebből papi személyre következtetünk). A pajzsmező felső szélén elhelyezkedő hossznégy szögű vésésben nem tudjuk, hogy címerképet kell-e látnunk? A sírkövön festésnyomok ugyan nem maradtak fenn, de lehetséges, hogy a hiányzó címerképet, vagy családjegyet eredetileg ráfestettek. A sírkő formai analógiáját a margitszigeti „Valentinus" feliratú: „Bálint pap sírköve" néven emlegetett sírkőben találjuk meg 17 (19. kép). A pajzs formája XIII. sz. közepén vagy második felében szokásos forma. 18 A sírkő ábrázolásának hasonmása nem ismeretes, motívumának fejlettebb megfogalmazását a XIV. sz.-ból Kassáról ismerjük. 19 Kidolgozása, kompozíciója rendkívül kezdetleges, 229
