Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: Az érdi középső-paleolit telep 9-50

A két völgyteknőt jóval a Würm-eljegesedés előtt kitakarította a víz, a csupasz mészkő-környezet maradt csupán, s ezekben a száraz, töredezett mészkőfalakkal körülvett, szabálytalan alakú „teknőben" települt meg az ember. Az első betelepülés, az alsó vékonyabb kultúrréteg még a mállékony mészkőn fekszik, majd kb. a Würm 1 periódusának kezdetétől folyamatos üledékfelhalmozódással a két völgyfő feltöltődött, befedte az alsó, majd a felső település maradványait. A kitöltés kitűnően bontható rétegsora egészen a Würm 3 maximumáig tart. Alsó részében átlag 140 cm vastagságú kultúrréteg-komplexum alakult ki. A két völgyfőt, teknőszerű területet, a továbbiakban már mint emberi lakóhelyet — lakóteret — fogjuk fel. Ezek, mint említettük, szorosan egymás mellett húzódnak, s köztük a mészkő alacsonyabb falat alkot. (3. kép.) A település két része között némi mélységkülönbség van — egyik nagyobb területű, mélyebb, másik sekélyebb és szűkebb —, a nagyobb lakótér hosszabb, a fővölgyre nyíló torkolata szélesebb, míg a kisebb medence csak a szűkebb területen vágódott be a mészkő-környezetbe. Több tényező, így elsősorban a rendkívül nagy mennyiségű állatmaradvány —, kb. 250 m

2-en 15 000 meghatározható állapotban maradt állatcsont — arra mutat, hogy az a terület nemcsak rendkívül védett és relatíve „meleg" volt, hanem minden valószínűség szerint vadváltónál feküdt. A mélyebb harántvölgyben, melynek talpától a lakótér 8 m magasan fekszik, időközönként víz folyt — a magasabban elhelyezkedő enyhén D-i dőlésű kis völgyteknőben viszont a laza mészkő a csapadékot azonnal elvezette. Erre utal a nagyobb medencében, annak alján feltárt gyenge kis víznyelőkezdemény, mely azonban a betelepülés idején eltömődött, majd a további rétegfelhalmozódással fejlődése teljesen megszűnt. A lelőhely morfológiai képe természetszerűleg a feltárás végén alakult ki a legjobban, amikor a lakóterület, a két völgyteknő úgy maradt üresen, kiaknázva, ahogyan azt az ember először megtalálta. (1. kép) Ki kell emelni, hogy a két, alacsony mészkőfallal elválasztott lakótér betelepülése egyidejű, és egyszerre történt, majd rétegződése továbbra is folyamatos volt. Szerencsés körülmény, hogy a rétegképződés, a feltöltődés sebessége éppen lépést tartott a kultúrrétegek, a lakóhely maradványainak felhalmozódásával, s így a kultúrát tartalmazó rétegkomplexumban megszakítás nem történt. Csupán az alsó és a felső vastagabb települési réteget választja el egymástól egy 20 cm vastag steril mészkőmálladékból-törmelékből álló réteg. A lelőhely két kultúrrétege teljesen azonos jellegű leletanyagot tartalmaz. Az első betelepülés rövid időtartamú, vagy egyelőre csak átmeneti jellegű volt. A völgy talpra, a mészkőaljzatra legalul 20 cm-es kultúrréteg települt. A régészeti lelet ebben kevés, gyakoribbak az állatmaradványok, de egy tűzhely maradványa és az eszközkészítés hulladéka biztosan jelzi a település első fázisát. Fölötte következik a steril, elválasztó réteg. A lelőhely rétegtani viszonyait leegyszerűsítve, erre települt a 80—100 cm vastagságú, a leletanyagtól szinte tömörré vált, gyakran majdnem cementálódott felső kultúrréteg. Ez a régészeti és paleontológiái leletanyag tömegét szolgáltatta, és szintenként való felbontása számos települési megfigyelést eredményezett. Az ásatás lefolyását, módszerét és eredményeit itt nem ismertethetjük —, előre bocsáthatjuk azonban, hogy nemcsak vertikális, hanem igen részletes horizontális — minden szitusz-adatra, topográfiai helyzetre ügyelő elkülönítés egy sor olyan vizsgálati lehetőséget nyújt, mely a régészeti és állattani anyag összefüggéseivel újszerű paleoetnográfiai megfigyelésekre vezet. A feltárásnak mintegy technikai módszerbeli legjobb eredményét éppen ebben látjuk; moustiéri lelőhelyen középső-paleolitikus telepen ugyanis rendkívül ritka eset az, ahol a régészeti és paleontológiái anyag horizontális együttes vizsgálatára lehetőség nyílt. A telep korának meghatározásában döntő a lelőhely stratigráfiája és geokronológiai besorolása. Mivel itt Érd régészeti anyagát kívánjuk bemutatni, ennek ismertetésétől el kell tekintenünk. A lelőhely területén, feltárása közben számos szelvényen vizsgálhattuk a rétegképződés menetét, pontos adatokat kaptunk az egyes würmi szakaszok klimatológiai és rétegképződési menetéről. Az ásatások végén, a település középső részén végül egy 20 m hosszúságú alapszelvényt tartottunk fenn, amely a kőzettani-stratigráfiai vizsgálatok és a korrendi besorolás alapja. Ennek eredménye, igen részletes tagolással rendelkezésünkre áll, mivel azonban az a monografikus feldolgozás részét képezi, csak vázlatát adhatjuk. (4. kép.) A lelőhely rétegtani viszonyait Kriván Pál dolgozta fel, s kézirata alakján adhatjuk az alábbi megfigyeléseket. A lelőhely rétegsora helyi eredetű képződményekből épült fel, és csak kevés benne az allotigén eredetű kőzetanyag. A törmelékes anyagok a szarmata-mészkőből származnak. Ezeken talajképződési folyamatok 12