Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: A békásmegyeri villa és az Aquincum környéki gazdaságok a markomann háborúk után 85-102

házak ezek, középfolyosóval, a bejárat előtt porticusszal. Az épületben rendszerint csak egy-két helyiség fűthető, s mindig a konyhának használt helyiség a legterebélyesebb. Az épületek földszintesek voltak, emeleti megoldást a lejtőbe vágott teraszokkal értek el. A villákban méreteikből következtetve a III. században egy-egy család lakhatott, a birtokosok maguk művelhették meg a földeket. Ez a helyzet a IV. század első felében sem változhatott lényegesen, bár a villák körüli temetők régészeti anyagából arra lehetett következtetni, hogy a birtokos réteg nagyjából kicserélődött a tetrarchia kori átszervezések alatt. Mindegyik eddig feltárt villaépületet tovább lakták a IV. században Aquincum térségében, és feltűnő, hogy mindegyikben alakítottak, javítottak'ebben a periódusban, de.bővítést sehol sem figyelhetünk meg. Ehhez még hozzátehetjük, hogy egyetlen olyan villa sem került még eddig elő a város körül, amelynek alapjait is a IV. században tették volna le. Figyelemre méltó változás következett be azonban e villagazdaságok életében a IV. század második felében. Ekkor több család zsúfolódott be egy-egy udvarházba és a lakók háziiparra is berendezkedtek. Ebben a kései korszakban is feltűnő eltérés mutatkozik e limes menti gazdaságok szervezete és a tartomány többi részére jellemző birtokviszonyok között: ugyanis a század közepétől kezdve a határ mentén luxusvillák sohasem létesültek, az élet egyszerű, sőt nyomorúságos keretek között zajlott. A gazdaságok sűrűsége is arra utalna, hogy Aquincum térségében a késő császárkorban sem alakult ki nagybirtokrendszer. A tartomány belsejében levő pannóniai villagazdaságok közös jellemvonása a IV. században, hogy a főépületet toronnyal erődítették, és magát az egész gazdasági épületkomplexumot fallal vették körül. Ebből a szempontból is eltérés mutatkozik az aquincumi, illetve limes menti villagazdaságok szempontjából, amelyeknél e veszélyeztetett korszakban sem alkalmaztak ilyen óvintézkedéseket. Feltehetően erre azért nem került sor, mert a villák közelében egy-egy őrtorony állt, s az erőd biztosította a termelés zavartalanságát. Másrészt e gazdaságoknak nem kellett önellátásra berendezkedniök, hiszen itt a határövezetben az udvarházak lakói katonacsaládok voltak, akik maguk is belekapcsolódtak a határvédelembe, így a villák a IV. század utolsó évtizedében, az erőd szerepét is betöltötték. JEGYZETEK 1 Nagy Lajos, Bud. Rég. 12 (1937) 25. 2 Thomas E., Die römische Villen in Pannonién, Bp. 1964. 125 skk. 3 Alföldy G., Ant. Tan. 6 (1959) 19 skk. 4 Fontosabb irodalmi utalások a békásmegyeri Dunaparton előkerült anyagra: Garády S., Bud. Rég. 15 (1950) 444. — Fröhlich R., Bud. Rég. 3 (1891) 152 skk. — Nagy L., Budapest az ókorban (Bpest Tört. 1942) 370 és 754. CXXVI. t. 1. — Kuzsinszky B., Bud. Rég. 5. (1899) 136 skk. — Nagy László, Bud. Rég. 19 (1959) 259. 5 A téglagyár területén anyagkitermelés közben a hegyoldal megcsúszott, ezért lerobbantották, illetve kotrógéppel leemeltek 100 m

2-nyi felületet. Eközben egy római épület maradványai szakadtak le a mintegy 12 m magas partfal felső szegélyéről (4. kép). A romok jelentőségére all. műút 13. kilométerköve mellett a hegyoldalban látható terrazzopadló hívta fel a figyelmet. Első kiszállásunk alkalmával a leomlott épületmaradványok között faragott épületdíszeket figyelhettünk meg. Ezek egy részét már korábban elhordták és betöltötték a Dunához vezető nyúlgátba. Néhány darabot még felmérhettünk és lefényképezhettünk a töltés oldalában. 6 Vö. Oelmann F., Ein gallo-röm. Bauernhof bei Mayen. BJb 133 (1928) 138 ff. 7 A Csatorna szélessége 50 cm, belső szélessége 36 cm, tetejét 28 X 20

X 5 cm-es téglák fedték. 8 A kőbázisok mérete 120x60x90 cm. Mindegyiknek csak az előlapján díszítették asztragallosszal a bemélyített tükröt. A rajtuk álló oszlopok beerősítésére háromszögű vájatok szolgáltak. Az oszlopdobok átm. : 42 cm. 9 Garády S. Arch. Ért. 49 (1936) 88. 10 Mansuelli G. A., Le ville romane del mondó romano (Milano, 1958) 23 és 47. — Stähelin F., Die Schweiz in röm. Zeit (Basel, 1948)601. 11 Grimai P., „Giardino e parco" in Enciclopedia Universale dell'Arte VI. (Venezia—Roma, 1958) 163, T. 106—7. Lugli G., „Giardino" in Enciclopedia dell'arte antica III. (Roma, 1960) 886. 12 Nagy L. Az Eskü-téri erőd, Pest város őse (Bpest, 1947) 27; Vö. Becatti G., Case ostiensi del tardo impero (Roma, 1949) 95. 13 Az éremlelet meghatározásáért B. Sey Katalinnak ezúttal is köszönetet mondok. 14 Legutóbb összefoglalóan Mócsy A., „Pannónia" PWRE IX. Suppl. 577. 15 Nagy L., Tan. Bp. Múlt. 3 (1943) 12 és 30 j. — Soproni S., Pest megye Műemléki Topográfiája, I (Bpest, 1958) 37. 16 Vö. Alföldi A., Budapest az ókorban (Bpest Tört.) Bp. 1942. 684. 17 Soproni uo. 41. — Thomas uo. 250 ff, stb. 133. 18 Nagy T., Ant. Hung. 2 (1937) 58. 19 Nagy L., Bud. Rég. 12 (1937) 58. 20 Szilágyi J., Aquincum (Bpest, 1956) 91. és Bud. Rég. 13(1943)352. 21 Garády S„ Arch. Ért. 49 (1936) 88 skk. 7* 99