Budapest Régiségei 22. (1971)
TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: Az érdi középső-paleolit telep 9-50
GÁBORINÉ CSÁNK VERONIKA AZ ÉRDI KÖZÉPSŐ-PALEOLIT TELEP A Budapest határán fekvő őskőkori telep, melyet 1963—64-ben tártunk fel, a moustiéri kultúra — tágabb értelemben a neandervölgyi ember korának—a feltárás időrendjében harmadik települése Magyarországon. Jelentőségét nemcsak az eddig fölfedezett lelőhelyek kis száma adja meg, hanem sok más olyan tényező, mely összefügg az utolsó eljegesedés régibb szakaszának paleolit-fejlődéstörténeti kérdéseivel—, a korszak kronológiájának, a műveltség osztályozásának problémáival —, a neandervölgyi-praesapienssapiens váltási időszak, a moustiéri embercsoportok és európai elterjedésük kérdéseivel. Érd lokálisan új pont Magyarország szegényes középső-paleolitikumában — regionálisan azonban Közép- és Kelet-Európa őskőkorában jelent új lelőhelyet, és a szűkebb régészeti problematikán túl a geokronológiai vizsgálatokra és a radiokarbon kormeghatározásokra épült fázis-fácies beosztást is mozgásba hozta. A moustiéri kultúra két korábbi lelőhelyét, Tatát és a Subalyuk-barlangot 1909-ben, ill. 1932-ben fedezték fel 1 . Hozzájuk kapcsolódik néhány kis, rétegtanilag fiatalabb korú kultúrák alatt fekvő leletanyag, — mindegyik barlangi előfordulás —, melyek inkább csak nyomai a bükki és a dunántúli „centrum" kapcsolatainak, pontosabban alkalmi vadásztanyáinak, az embercsoportok által bejárt földrajzi körzetet jelzik. Annak ellenére tehát, hogy a tatai ősemberi telep újabb ásatással, új leletanyaggal és modern feldolgozási módszerekkel felfrissítette a moustiéri magyarországi képét 2 — Érd, mint addig érintetlen lelőhely, több mint 50, ill. 30 év után az első, állandó jellegű településben és teljes egészében feltárt moustiéri lelőhelyünk. Az, hogy Budapest határán fekszik, éppúgy nem specifikuma, mintha bárhol lenne Európában —, mégis úgy látjuk, hogy valamely természeti, zonális-életföldrajzi körülmény hozta létre, — de az, hogy magyar nyelvű első ismertetése e helyen jelenik meg, szintén nem véletlenszerű. Amikor Tompa F. a Budapest Történetének 1. kötetét megírta — 1942-ben —•, a főváros területén ősemberi települést nem ismertünk. A régészeti „rendszertan" jegyében ismertette a tágabb földrajzi egység (?) paleolit lelőhelyeit, és mintegy helyet készített elő a neandervölgyi állomás számára 3 . Tompa F., akinek Magyarország őskoráról szóló szintéziseinek és alapvető korszakbeosztásának értékét alapjaiban még sokáig nem fogjuk elvitatni, a paleolitikumot egy üvegcsőnek fogta fel, melyben ide-oda billentésre egy golyó szalad egyik végéről a másikra, s bár ez a hasonlat vulgárisan hangzik, ez a mechanikus migrációs elgondolás éppen a moustiéri kultúránál jelent meg. A jugoszláviai Krapina-barlangra és a bükki Subalyukra gondolt — talán nem véletlenül —, melyek összekötő-vonala Budapest környékét érinti. Sajnos azonban a majdnem érintő légvonalon a két földrajzi pont között Érd teljesen egyedi jellegű műveltséget képvisel, régészeti anyaga mindkettőtől eltér. A zártabb budapesti, Buda-hegyvidéki földrajzi egység őskőkori telephiányán nem változtatott a Remete-barlang részbeni feltárása sem, ahol azonban a mélyebben fekvő pleisztocén rétegeket még nem ismerjük 4 . Az érdi lelőhelyet teljesen feltártuk. Az ásatások befejezése után a település kiterjedését fúrásokkal ellenőriztük, s így mint zárt lelőhely, leletanyag, kőzettani-sztratigráfiai, geokronológiai, paleontológiái, növénytani, települési-régészeti szempontból alkalmas komplex módszerű vizsgálatra. Szerencsés véletlen, hogy a tipológiai-régészeti vizsgálattól a radiokarbon-kormeghatározásig, mindegyik rokontudomány számára rendkívül bőséges anyagot szolgáltat. Az érdi moustiéri jellegét tekintve kívül esik mind az említett vándorlási koncepción — vagy csak egyes szálai jeleznek némi összeköttetést—,mind a középső-paleolitikum nálunk eddig ismert formakörén, és több szempontból speciális lelőhely a közép-európai területen is. Mielőtt anyagát és kultúráját ismertetném, egyedi sajátságait kell körvonalazni. 9
