Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Nagy Emese: A középkori Buda és Pest építészetének technikai és szervezeti kérdései : 1. közlemény 133-190

15. kép. Finomítás hegyes vésővel L'affinement dressé au ciseau aigu 16. kép. Felületmegmunkálás saraboló vésővel Façonnement de parements effectué à l'aide d'un ciseau A kalapácsok másik fajtája, a kőműves kalapácsokkal megegyező, egyik végén hegyben, másik végén négyszögű ütőtagban végződő típus mindössze két példányban maradt ránk. Nagyolásra és durva, hegyeseit felület megmunkálására alkalmasak (20. kép 2.). A leletanyag legnagyobb része tulajdonképpen a csákányok családjába tartozik. Egy darab közülük mindkét végén hegyes (20. kép 1.), a többinek egyik vége hegyben, másik vége egyenes, a nyél irányára merőleges élben végződik. Az anyag nagy részénél a hegyes, zömök tag rövidebb az igen széles élben végződő másik oldalnál, s a szerszám a nyél irányában enyhén visszahajlik. Az élszélesség sokszor a 11—12 cm-t is eléri (21—23. kép). Az egyik, szintén csákány jellegű, s az előbbieknél kisebb méretű darab arányai az előbbieknél nyújtottabbak, élszélessége mindössze 3 cm, s a nyél két oldalán elhelyezkedő tagok hossza egyforma (24. kép 3.). Szintén egyik oldalán hegyben, a másikon lapos élben végződik egy rövid, hirtelen elkeskenyedő, rombusz keresztmetszetű darab, mely az előbbiekkel ellentétben nem csákány, hanem inkább kalapács jellegű, s közeli rokonát a kőfejtő szerszámok családjában is felfedezzük (23. kép L). Az egész palotai leletanyagban összesen két véső került elő, egyenes 2,5—3 cm széles élük erősen rozsdamarta, nyelük ép állapotban talán nyolcszög keresztmetszetű lehetett (24. kép 1—2.). A szerszámok korának meghatározására a lelőkörülmények nyújthatnak támpontot, de sajnos nagyobb részük újabbkori, kevert töltésből került elő s a legkorábbi kőfaragó szerszámot tartalmazó réteg sem régebbi a XVI. századnál. A középkori palota nyugati homlokzata árkádpilléreinek törökkori elfalazása mögül a földfeltöltésből egyéb szerszámok között több széles élű kőfaragó csákány került elő. Az elfalazás környékén, 144