Budapest Régiségei 21. (1964)
JELENTÉSEK - Zolnay László: A középkori budavári Szent László- és Szent Mihály-kápolna : adatok a Nagyboldogasszony-templom déli oldalkápolnáinak történetéhez 375-388
ez veszélyét is jelentette, s ezért a temetőt, a Stadtrecht (Prológus D. 241.) szerint, veszély esetén a polgárság rendszeresen őrizte. Ez az a „kysaytho", amelyet az 1505. évi dézsmaösszeírás említ. Ugyanerről a kisajtóról — a mai Jezsuita-lépcső elődéről írja azt Szerémi György XVI. századeleji emlékirata, hogy 1456-ban, elfogatása előtt Hunyadi László ezen át kísérelte meg a budai Várból való elmenekülést: Hunyadi „quatro cucurrit ad cimiterium janue". 12 1541-ből több hiteles egykorú leírás említi, hogy a Budát ostromló császári csapatok egyik csoportja, az ifjabb Roggendorf gróf vezetésével a Nagyboldogasszony-templom temetőjénél álló Szent Mihály-kápolna kiskapujánál csellel beosont a Fráter György-védte várba. (El is jutottak a Tanácsház — ma Szentháromság utca 2. — előtt álló pellengérig ; itt azonban a magyar őrség észrevette és kiverte őket.) 13 Adatainkból látnivaló: a XV. század második felétől a budavári főtemplom temetőjének volt egy különálló, Szent Mihályról nevezett sírkápolnája. A kápolnának javadalma és önálló házbirtoka is volt. A sírkápolna a temetőben, a gyalogkapu, a Kysaytho, a mai Jezsuita-lépcső közvetlen közelében állt. Arról, azonban, hogy ez a Szent Mihály-kápolna a várbástyákon belüli, vagy pedig a későbbi, a várbástyákon kívüli temetőhöz tartozott-e, az írásos emlékek mit sem mondanak. Pataki Vidor János úgy véli, hogy a Szent Mihály-kápolna a vízivárosi hegyoldalon, vagyis a várfalon kívül állt, s akkor keletkezett, amikor a főtemplom nekropoliszának lakosságát a vízivárosi hegyoldal bástyákon kívüli temetőjébe temették. 14 Ezt a nézetet valotta — jelen munkámmal kapcsolatos lektori véleményében — Kubinyi András és — Pataki, valamint Kubinyi, de magam is, mindaddig, amig 1961. júniusában Gero Győző a Halászbástya déli szakaszának északi tornya alatt — Matthey mérnökkari kapitány 1730. évi budai várfelmérése nyomán 15 — a gyalogkapuhoz közel eső Szent Mihály-kápolna gótikus altemplomát fel nem fedezte. Kérésemre, e tanulmány második részeként Gerő Győző — a részletes feltárást megelőző — rövid leírást ad a Szent Mihály-kápolnáról, hozzácsatolva munkájához Schauschek Jánosnak a kápolna máig fennmaradt altemplomáról készített felmérését. A Szent Mihály-kápolnán kívül, középkori írott emlékeink három más, olyan kápolnáról emlékeznek meg, amely Fontana romtemplomával esetleg azonosítható. E kápolnákat alapításuk időrendjében veszszük sorra. A Szent László-kápolna. 1334. 1334-ben XXII. János pápa Wrungus — másutt Ulvingus — comes budavári polgár (comes Wrungus oppidanus Budensis) kérelmére száznapos búcsút engedélyez azoknak a hívőknek, akik a Wrungus comes által — Szent István, Szent László, Szent Imre királyok, továbbá Boldog Ferenc hitvalló, a Tizenegyezer Szűz és Boldog Ilona tiszteletére — a budai várban emelt kápolnát felkeresik, oda zarándokolnak. (Capella, quam.. .Wrungus in oppido Budensi.. .sub honore et vocabulis sanctorum Stephani, Ladislai et Emerici regum ac beati Francisci confessoris et sanctorum Undecim Millium Virginum, necnon beaté Elene de bonis suis propriis canonice fundasse et construxisse.) A kápolnaalapító Wrungus, — másutt Ulvingus — comes a pápai bulla szerint e — sok védszentű — kápolnának négy káplánja ellátását biztosítja. 16 1344-ben a visegrádi bencés monostor apátja szupplikációt intéz a pápához arról, hogy néhai Wulfíngus budai polgár, a visegrádi bencés apátság pártfogója, aki a budavári Nagyboldogasszony-templom temetője mellett kápolnát alapított s annak ellátását három presbiterrel kívánta biztosítani, meghalálozott, s most annak veje, Miklós mester budai polgár növelni kívánja a budai kápolna oltármestereinek számát. (Wulfíngus quondam civis Budensis... capellam quandam, dum vixit, iuxta cimiterium parrochialis ecclesie beaté Marie Virginis in dicto loco Buda.. .) 17 A pápa a kérelemhez hozzájárult. 18 1347-ben feljegyzik, hogy Buda-Felhévizen, a Szent Lélekről nevezett ispotály forrásvizeinél néhai Ulving comes, I. Károly királytól, érdemeiért, adományban egy fél malmot kapott. Ez az adomány élete végéig szólt. Mivel azonban ezt a malomrészt Ulvingus az általa alapított — Szent István, Szent László és Szent Imre tiszteletére szentelt — budavári kápolnára hagyta, halála után Buda város tanácsa a malomrészt 12 Szerémi: De perdicione Regni Hungáriáé. Monumenta Hung. Hist. II. osztály. Scriptores, I. kötet. 6. 13 Verancsics Antal összes munkái, II. kötet, 201. 239. 259. — (Bornemissza Gergely budai emlékirata.) — Fekete L. : Budapest a török korban. Budapest, 1944. 16. — Veress E. : Izabella királyné. Budapest, 1901. 163. — Garády e kisajtót, illetve annak folytatását a Csónak utca 2. sz. telek aknájában vélte megtalálni: Budapest Régiségei, XIII. kötet, 411. 14 Pataki V.: i. m. 251. 15 Budapesti Történeti Múzeum, fényképtár. 443/951. 16 Monumenta romána episcopatus Vesprimiensis. II. kötet, Budapest, 1899. 85. — Theiner. I. kötet, 600. 17 Mon. rom. epp. Vespr. II. kötet, 105—107. 18 Theiner. I. kötet 675. 378
