Budapest Régiségei 21. (1964)

ANYAGKÖZLÉS - Opitz László: Értékes optikatörténeti lelet 287-291

A kissé szürkés színezetű lencsék karcolják az üveget, amiből a műszeres vizsgálat nélkül nyilvánvalóvá vált, hogy az üvegnél keményebb a lencsék anyaga. Polarizációs szűrők között történt vizsgálat szerint a lencsék anyaga kettős törésű, anizotrop kristály: kvarckristály. A lencsepár anyagát képező kristály rácsezetében gyűrődések, inhomogenitások észlelhetők, mely különösen a hiányos keretű lencsénél szembetűnő. Polarizációs mikroszkópon megállapítható még, hogy a kvarckristály optikai tengelye közel a lencse fősíkjában fekszik.

2 Hogy az optikatörténeti szempontból nagyon értékes ásatási lelet csiszolási technológiájára következtetni tudjunk, a lencsefelületek alakját kellett gondos vizsgálat alá vetni. Az egyik lencsemindkét felületéről készített interferenciaképek (4—5. kép) nyújtanak felvilágosítást a felvetett kérdésre. A lencsék domború felületét megközelítő sugarú homorú gömbsüvegek közül az 550 mm görbületi sugarú érintkezett legnagyobb felületen a vizsgált lencsékkel. Egy 550 mm görbületi sugarú homorú gömbsüvegre, „próbaüvegre" helyezve a szemüveglencsét, készültek mindkét felületről az interferenciaképek. A próbaüveg és a szemüveglencse felülete között levő nagyon vékony légrésben létrejött interferenciagörbék fényképezése monokromatikus Na-fény mellett történt. A képek szerint a szemüveglencse egy koncentrikus gyürűrendszer helyett két gyűrűrendszert mutat. A lencse tehát nem forgásszimmetrikus, mint a ma gyártott optikai lencsék. A gyűrűk sem szabályos körök, hanem a közép felé erősen torzultak. A két gyűrűrendszer középpontja érintkezik a próbaüveg felületével és az egymásután következő fekete gyűrűk, mint „szintgörbék", 1/2 ^0,3^ levegőréteg-növekedést jelentenek. Középen a zárt görbék szétnyílnak és jelzik, hogy a felületen itt nyereg alakú mélyedés van. Mindkét szemüveglencse interferenciaképe azonos karakterű. Az interferenciakép és a dioptriamérőn végzett mérések tanúsága szerint a lencsék asztigmatikus hatású, „cüindrikus" lencsék. Valószínűleg nem szándékosan, hanem a megmunkálási eljárásból eredően nyerték a lencsék ezt az alakot. A készítés idejében a lencsecsiszolás, polírozás egyszerűbb eszközökkel történt. A lencsék megmunkálását nem forgó rendszerben végezték, hanem feltehetően a lencse állt és a megmunkáló kéz mozgott rajta. Az egymásra merőleges irányban végzett mérések dioptriaértékei : a hiányos keretű lencsénél 2,25 D, illetőleg 2,75 D, az ép keretű lencsénél 2,00 D, illetőleg 2,25 D. A vizsgált szemüveg készítési idejének megállapításához határozott támpontunk nincsen, mégis közelebb jutunk a kérdés tisztázásához, ha összevetjük a rendelkezésünkre álló adatokat. A lelőhely ismertetett hordalékjellege nem alkalmas kormeghatározásra, az eddigi ásatási eredményekből csak arra következtethetünk, hogy a szemüveget rejtő gödör ásatási rétegének legkésőbbi keletkezési ideje a XVIII. századra tehető. A szemüveg szerkezeti kialakítása a képzőművészeti alkotásokból ismert fejlettebb alakú szegecselt szemüvegekhez hasonló. Pl. Jörg Syrlin Lucas kb. 1480-ból származó, a kezében szemüveget tartó pap faszobrán, vagy a velencei Szt. Sebestyén-templom Annunziata kápolnájának 1510-ből származó majolika padozatának egyik csempéjén. A szemüvegnyereg kidolgozása nehézkesebb, mint a XVIII. században újra visszatérő szegecselt szemüvegek csinos és finoman megmunkált foglalatai. Utóbbi szemüvegek csuklószerű szárkiképzése azt is lehetővé teszi, hogy a két üveglencsét könnyen egymásra lehet tolni, amit a vizsgált szemüvegnél nem lehet. A szemüveglencse anyagául használt kvarckristály nagyon szokatlan az üveglencsékkel szemben. A XVII. századtól Európa-szerte az üveget használták optikai lencsék készítésére. A vizsgált szemüveglencsék kézi kidolgozásának nincs jelentősége a kor meghatározására, mert a figyelembevehető időnél később vált csak általánossá a forgórendszerben történő csiszolás, polírozás. Az előadott körülmények figyelembevételével a feltárt szemüveget a XVII. századból származó olasz vagy német készítésű munkának véljük. Az eredet megjelölése megfelel hazánk akkori külföldi kapcsolatainak és a két országból betelepített kézműiparosok származásának is. Másfél századdal korábbi időből őriz a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum egy vastag cserzett marhabőrből készült, ún. „bőrszemüveg" keretet optika nélkül.

3 A szemüveg fejlődéstörténetének mindkettő értékes darabja, a vári ásatásoknál előkerült pedig optikatörténeti szempontból is nagyon jelentős. A szemüveggel együtt feltárt kerek alakú 32-33 mm átmérőjű, mindkét oldalán elég jól fazettázott 5 darab színesüveg feltehetően véletlenül került össze a szegecselt szemüveggel. Ezek anyagukban szépen festett egyszerű planüvegek minden optikai cél nélkül. Az üvegek felülete erősen irizálódott. Az egyik átlátszatlan üveg lemezekre mállik szét. A másik 4 darab üveg átlátszó türkiszzöld és borostyánsárga színű. Rendeltetésükre vonatkozólag a szakirodalomban semmit nem találtam, valószínűleg ólomkeretbe foglalható egyszerű színes mozaikablaküvegek voltak. 2 Az optikai vizsgálatot a MOM Kutató Laboratóriumában Tövispataki Tiborné tud. munkatárs végezte. 3 Ismertette: Anda T.: FA VII (1955) 149. 290