Budapest Régiségei 21. (1964)
JELENTÉSEK - Zolnay László: A középkori budavári Szent László- és Szent Mihály-kápolna : adatok a Nagyboldogasszony-templom déli oldalkápolnáinak történetéhez 375-388
4. kép. A főtemplom környéke Joseph de Haüy térképén. 1687 Les environs de la cathédrale sur la carte de Joseph de Haüy. 1687 A déli kápolnák kronológiája és helyrajza A felsorolt okleveles emlékek — az építészettörténetiekkel egybevetve — arra mutatnak, hogy a Fontana-metszet budavári térképén ábrázolt, XVII. századvégi templomrom az Ulvingus comes által alapított — sok védszentű — kápolnával azonos. A Szent Mihály-kápolna XV. század eleji építéskorát és helyét Gerő Győző megnyugtatóan meghatározta. Az EUenpeck János alapította Háromkirályok kápolnája a főtemplomnak 1402 után s 1423 előtt épült déli mellékkápolnája volt, s ugyanígy a főtemplom déli oldalkápolnája volt Ernusth János főkincstartó 1476-ra elkészült sírkápolnája is, Mária mennybemenetelének tiszteletére. Felsorolásunk így fényt derít a felsorolt kápolnák építésének korára is. A Szent László-kápolna 1334-re épült fel, EUenpeck János Háromkirályokról nevezett mellékkápolnáját 1402—1433 között, valószínűleg a század első tizedében építették. A Szent Mihály-kápolna építését adatai és műformái a XV. század első felére datálják. Ernusth János végrendelete pedig az Ernusth-kápolna építéskorát az 1476. év terminus ante quemjével határozza meg. Az a tény, hogy a három-négy káplánnal — tehát aránylag nagy egyházi személyzettel — rendelkező Szent László-kápolna magas javadalommal dotált rectorátusát a felső klérus tagjaival töltik be, s hogy a Szent László-kápolna épülete, házai, jogai, földjószágai területileg és jogilag olyannyira függetlenek a szomszédos Nagyboldogasszony-egyháztól, hogy a két egyház papjai egymással még perbe is keveredhettek (ami egy oldalkápolna oltármestere s a plébános között meg nem eshetett), azt jelzi: a Szent László (vagy Szent István, ill. Szent Imre)-kápolna a Nagyboldogasszony-templomtól mind építészetileg, mind egyházjogilag független intézmény, önálló egyházjogi személy volt. Ugyanezt mutatják a Szent László-kápolna patronátusára vonatkozó adatok is. E kápolna kegyúri joga, amelyet Ulvingus, majd örökén veje, annak fiai s végül azok leányági leszármazottai a Somiak, utoljára Somi Gáspár temesi ispán, a török korig bírtak, minden időkben független volt a Nagyboldogasszony-templom kegyuraságától. (Ezt a kegyuraságot ugyanis a király, majd annak adományából a Nyulak-szigeti dominikánákat követve, a XVI. század óta Buda város polgársága szerezte meg.) 55 Vagyis megfordítva: ha a Szent László-kápolna a főtemplom egyik oldalkápolnája lett volna, e kápolna kegyurai az Ulving-ivadékok sosem lehettek volna. A kegyuraság kérdése dönti el s bizonyítja azt is, hogy a felsorolt négy kápolna közül — a Szent Lászlókápolnát kivéve — a többi mind a Nagyboldogasszony-templom építészeti, vagy egyházjogi tartozéka volt. Noha a Háromkirályok kápolnáját magánember, EUenpeck János alapította, s ugyanígy magánszemély, Ernusth János volt a Mária mennybemenetelére szentelt kápolna fundátora, sem ezeknél a kápolnáknál, sem a Nagyboldogasszony-templomhoz észak felől ízülő Garai-féle kápolnánál nincs nyoma annak, hogy e mellékkápolnák kegyúri jogát az alapítók, vagy azok ivadékai megtarthatták, vagy gyakorolhatták volna. A temetőben álló Szent Mihály-kápolnának építtetőjét nem ismerjük, de az alkalmasint maga Buda városa, mint a Nagyboldogasszony-egyház kegyura volt. Hogy az Olasz utcai ház birtokát (1498) miképpen szerezte e kápolna, nem tudjuk. A Háromkirályok kápolnája helyrajzi lokalizálása tekintetében az irodalomban s a főtemplom lebontása előtti archeológiájában kétség nincs. Effelől a hivatkozott 1517. évi oklevél minden kétséget eloszlat: ez az építmény a főtemplom jobb (déli) oldalához tapadó oldalkápolna volt. 55 1346. Bártfai Szabó L.: i. m. 383
