Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: Aquincum a IV. században 55-77

SZ. PÓCZY KLÁRA AQUINCUM A IV. SZÁZADBAN I. A KÉSŐ CSÁSZÁRKORI AQUINCUM KUTATÁSÁNAK TÖRTÉNETE Aquincum életének legkésőbbi szakaszáról alig tájékoztatnak valamennyire feliratos emlékek és irodalmi adatok. E nehézségek ellenére Alföldi András és Nagy Lajos a „Budapest Története" c. monográfia római részében lenyűgöző képben mutatták be az olvasónak a városi élet hanyatlását, megállapításaik a birodalmi adminisztráció összeomlásáról nemcsak Aquincumra, hanem az egész Pannónia területére érvényesek.

1 Nagyvonalúan kezelték a IV. századi emlékanyagot s ennek hátterében elevenítették fel a provincia határain zajló politikai eseményeket. Publikációjuk óta két évtized telt el, s ez alatt az idő alatt a második világháború után újjáépülő Óbuda sok új régészeti anyagot szolgáltatott a kutatás számára.

2 Mégis számtalan tisztázatlan probléma marad még mindig Aquincum késő császárkori történelmével kapcsolatban, hiszen arra az alapvető kérdésre is csak további ásatások adhatnak választ, hogy hol helyezkedett el a IV. századi katonai tábor, amelynek erődrendszeréről csak elképzeléseink vannak. Az alábbi topográfiai feldolgozás során térképre vetítettük a IV. századi aquincumi lelőhelyeket és az ásatási feljegyzések, irodalmi értékelések felhasználásával az egységesen késő császárkorinak mondott anyagon belül három periódust választhattunk szét. Majd ennek alapján megkíséreltük körvonalazni a városkép módosulását a mondott időszakban. Topográfiai összeállításunk lényegében csak az óbudai katonavárost öleli fel. A polgárváros hagyatékából jóformán teljesen hiányzik a IV. századi leletanyag és ásatási megfigyelés. „A katonaváros és legióstábor területén levő épületek és közművek" térképét első ízben 1951-ben állította össze Szilágyi János,

3 majd némi módosítással 1962-ben ugyanezt a 48 lelőhelyet sorolta fel a Budapest Műemléki Topográfiája II. kötetében.

4 Lelőhelykatasztere csak Óbuda belterületére szorítkozott, feltehetően a tábor és táborváros környékére. Ezt egészítettük ki — a könnyebb kezelhetőség szempontjából megtartva számozását —, a canabae külső szegélyével, az elmúlt tíz év ásatási anyagával, valamint a temetők és egyes sírok lelőhelyeivel. Kibővített lelőhelykataszterünk a lehetőségek szerint viszont csak IV. századi emlékanyagot tartalmaz. Az aquincumi települések részletes felmérése, az építési periódusok egyeztetése a principátus idejéből származó leletegyütteseknél sem készült még el; e három évszázad történetéről mégis világosabb kép tárul máris elénk. Az utóbbi időben ugyanis több tanulmány jelent meg az I. századi lakosság építkezéséről, az I—

II. század fordulóján megépült légiós táborról és annak praetor iumáról. Sorozatos közlemények ismertették a II—

III. században fennállott helytartói palota feltárásának eredményeit, valamint két díszesebb épület leletanyagát a canabae északi, illetve déli szegélyéről, amelyek a város II—

III. századi sorsához szolgáltattak újabb szempontokat. A késő császárkorból származó régészeti hagyatékról azonban csak rövid ásatási jelentések emlékeztek meg, ezeket foglaljuk össze az alábbiakban. 1 Alföldi A.—Nagy L. : Budapest Története. Budapest az ókorban I. Budapest, 1942. — Legutóbb Nagy Tibor fejtette ki aprólékosan e korszakra vonatkozó történelmi események hátterét: Budapest Műemléki Topográfiája II. Budapest, 1962. 57 skk. (Továbbiakban Nagy T. Top. II.) 2 Pannónia határmenti katonavárosainak jellegéről, jelentőségéről először Radnóti A. : MTA Közi. 5 (1954) 496 skk. 3 Szilágyi J. : Arch. Ért. 78 (1951) 121 skk. (Továbbiakban Szilágyi I.) 4 Szilágyi J. : Budapest Műemléki Topográfiája II. Budapest, 1962. 516 és 331 skk. (Továbbiakban Szilágyi II.) 55