Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Zolnay László: István ifjabb király számadása 1264-ből 79-114

Ha a költségjegyzéket a megadományozottak oldaláról elemezzük, kirívóak a juttatások aránytalanságai. Hiszen a királynéi udvartartásnak s a király legintimebb — sok funkciót ellátó — testületének, a királyi capellának dotálásához képest meglepően magasak az egyes főembereknek — s mint majd a gondosabb vizsgálat mutatja — alig néhány vezető-genus néhány főemberének — nyújtott juttatások. S a sok készpénz- és textilajándék is elgondolkoztató. A kor okleveles emlékanyagában mindössze egyszer találkozunk textil alakjában megjelenő királyi adománnyal ; Computusunk adománytételeinek 54%-a textil. Vajon, milyen különös alkalom kellett ahhoz, hogy az uralkodó — látnivalóan nehezen előteremtett — gyors készpénzsegélyeket nyújtson főembereinek. Hiszen a szokásos uralkodói adományozás ekkoriban a földadomány, vagy bizonyos vám-, rév-, vásárjogok cessziója. Mindez Soranzo véleménye felé mutat — legalábbis formálisan — utat: bizonyára valamilyen viharos időszak az, amikor ez a jegyzék keletkezett. A juttatások aránya és léptéke a történeti alkalom meghatározásához ugyancsak közelebb segíthet. Mindezek meggondolásakor úgy véltem tehát, hogy e — Soranzónak és Huszti Dénesnek köszönhető — diplomatikai kincslelet hieroglifái csak akkor válnak közkinccsé, ha azt nem csupán gazdaságtörténeti oldaláról közelítem meg, hanem annak szabatos datálását elvégzem. Huszti gazdaságtörténeti kutatásaihoz hozzátennivalóm alig van. De a jegyzék datálása, történetünkbe való reális beleillesztése mégis megmásítja a velencei számadás egész jelentését. Noha a datálási kísérlet eredménye nem több egy tőmondatnál — vagy a hitelesített dátum négy számjegyénél —, kutatástechnikai vagy módszertani okból tán nem bánja meg a türelmes olvasó, ha a kutatás rögös útján soraim végigvezetik. Vizsgálódásom végeztével eszméltem arra, hogy ez a velencei számadás datálatlanul merő gazdaságtörténeti kuriózum, de keletkezése korának hitelesítésével a XIII. századi magyar történet egyik legzivatarosabb szakaszának (de nem a tatárjárásnak) okleveles vagy krónikás emlékeinkkel egyenértékű kútforrása. Tehát nem az a helyzet, hogy e számadást üggyel-bajjal, nagy nehezen sikerült beleiillesztenünk valamelyik korszakba. Épp ellenkezőleg: a szabatos datálás után maga a Computus hitelesíti a kort, mégpedig egyedülálló, egyebütt már fel nem lelhető adatokkal. II. A SZÁMADÁS SZEMÉLYNEVEI (A személynevek után zárójelben az egyes személynevek említésének, előfordulásának száma.) 1. Valterius (1 alkalommal). 2. Magister Johannes, medicus regis (1). 3. Magister Lodomerius (1). 4. Benedictus prepositus (5), B. prepositus (5). 5. Magister B. (1). 6. Capellani domini regis (3). 7. Magister A. (2). 8. Magister Andreas (3). 9. Magister Egidius (2). 10. Magister Stephanus (1), Magister St. (5). 11. Nicolaus de Zobeliis (Husztinál: de Zobolh) (1). 12. Magister Nicolaus (1). 13. Magister Raynaldus (3). 14. J. (?) fráter magistri Raynaldi (11, 15. Chak banus (1). 16. Chak (1). 17. Magister Arnoldus (1). 18. Magister Jacobus (1). 19. Magister Ivachinus (2). 20. Magister Domenicus (4). 21. Magister Ugud (1). 22. Comes Demetrius (1). 23. Laurentius filius Rem (filius Kemyn?) (1). 24. Magister Ajudus (Egidiusból javítva) (1). 25. Vernerius (1). 26. Archiepiscopus Colociensis (1). 27. Racius de Potok (1). 28. Fráter F. (?) (1). 29. Nuncii de Pulgaria (1). 30. Ioculator domine regine (1). 85