Budapest Régiségei 21. (1964)
TANULMÁNYOK - Zolnay László: István ifjabb király számadása 1264-ből 79-114
• IV. Béla királytól a honti várföldekhez tartozó Baka (bánya), Gukes (Gyekes, Hont megye) és Bagana (Hontbagonya) birtokot. 5 Azokban az években, amikor a velencei számadásban rögzített ügylet Syr Wulam s a dominus Rex közt létrejött, a komáromi váruradalom értéke, a komáromi várral és várossal;, a Csallóköz s a környék huszonnégy falujával együtt 800 márka ezüst volt. (Ennyivel maradtak IV. Béla királynak adósai Wluinus és testvérei, a királyi kamara s a királynéi harmincad vám bérlői, a komáromi váruradalom tulajdonosai, majd ugyanezért az összegért szerezte meg IV. Béla királytól a komáromi uradalmat Walter comes, budavári rector, kamaraispán. 6 ) A komáromi ügylet esztendejében, 1265-ben István ifjabb király említi: amikor Rátót nembeli Domokos fia István, az idősebb királyné tárnok- és lovászmestere az idősebb királytól István ifjabb királyhoz pártolt át (1264) e kettős jövedelmével járó évi 500 márka ezüstnyi jövedelmét elveszítette. Ugyanakkor az idősebb király elkobozta Rátót nembeli István földvagyonát is, — ezzel Rátót nembeli Istvánt 3000 márkányi károsodás érte. 7 1279-ben az esztergomi Latin város Zeniapalotája — III. Béla király koráig alkalmasint a királyok esztergomi kúriája, az esztergomi piactér legnagyobb épülete — 200 márka finom ezüstöt ért. 8 A dominus Rex és Syr Wulam között létrejött ügylet volumene az ügylet időtartama felől is mondhat valamit. Soranzo úgy vélte, hogy a vásárlások közvetlenül a tatárjárás után mentek végbe, s a tatárdúláskor tönkrement magyar udvarnak mintegy felruházását szolgálták. Huszti Dénes viszont a jegyzék két alakjára — Benedek prépost személyére és a kunok ismételt említésére támaszkodva — arra következtetett: a szállítások már 1238—1240 körül, vagyis a kunok betelepülése idején kezdődtek, s 1241 februárja előtt, vagyis még a tatár betörés előtt be is fejeződtek. Huszti egyik datálási kiindulása az, hogy az általa a Computus számadójának vélt Benedictus prepositus 1241. év elejére már kalocsai érsek lett. Huszti egyébként arra figyelemmel, hogy az elszámolás szerint a dominus Rex adós maradt, azt írja: „feltehető, hogy maga az elszámolás már a tatárjárás idejéből, sőt a tatárjárást követő évekből származik". Másutt: „feltételezhető természetesen olyan megoldás is, mely a vásárlásokat a tatárjárás utáni időre teszi. Egyes személyneveket alapul véve, ezt a lehetőséget is valószínűsíteni lehetne. Az azonban kétségtelen, hogy amennyiben a vásárlások a tatárjárás után történtek, úgy azok csak 1250 után jöhettek létre, hiszen a király csak ekkor békült ki a kunokkal." A számadás gazdasági volumene — 1500, felerészben kifizetetlen márka ezüst — a keltezetlen számadás relatív kronológiája szempontjából lényeges. Milyen időtartam, mennyi idő alatt vesz igénybe és emészt fel 1500 márka értékű luxusárut és készpénzt a XIII. századi magyar udvar? Hónapok vagy évek telnek-e el a jegyzék első és utolsó tételének kelte között? Előbbi összehasonlító adatainkból azt olvassuk ki, hogy az 1500 márka ezüstnyi hitelmüvelet nem magas. Ekkora összeggel aligha refinanszírozhatja magát a tatárjárás kori magyar udvar. De figyelembe kell vennünk az egyes árutételek jellegét is. Syr Wulam teljesítései — mint azt Huszti Dénes gondosan elemezte — 54%-ban textíliákat, 18%-ban ötvöscikkeket, 4%-ban szőrméket, 9%-ban meg nem nevezett árucikkeket (mercimonia) s 15%-ban olyan készpénz szolgáltatásokat is tartalmaznak, amelynek során a király Syr Wulamnál eladósodott főemberei zálogtárgyait váltja meg. Röviden: az ügylet anyagi kihatása nem olyan nagy, sőt túlcsekély ahhoz, hogy e datálatlan jegyzékben foglalt ügylet kezdete és vége, a számla megnyitása és lezárása közé éveket, esetleg évtizedeket kelljen iktatnunk. De az ügylet időtartamának, vagyis a relatív kronológiának kérdésénél sarkalatosabb kérdés a velencei számadás abszolút kronológiája ! Éppen ezért munkám elsősorban erre, a szabatos datálásra tesz kísérletet. A Computus — Syr Wulamot, a királyt s a királynét is beleértve — harmincnyolc személyt és huszonegy helynevet, illetve földrajzi fogalmat sorol fel. A személyek egyike-másika — például Magister Andreas, vagy Magister A. — olykor gyanítható, hogy azonos személy, így tehát a személynevek száma, in ultima analysi, harmincnyolcnál kevesebb. A számadásban szereplő személyek közül Soranzo mindössze egyetlen egy személy azonosítására tett kísérletet: Syr Wulamot egy személynek vette a nápolyi Guillaume de Saint Omer-rel (1209—1242), IV. Béla rokonával, majd vejével, aki macsói herceg s a tatárjárás idején a magyar király főlovászmestere volt. E Wilhelmus, aki IV. Béla idősebb Margit nevű leányának férje volt, 1242-ben a dalmáciai menekülés idején feleségével együtt meghalt. 9 A bőséges személy- és helynév-sorozat adatai közül Huszti Dénes munkája is mindössze kettővel operált ; csupán Benedek prépost és a kunok említése alapján indult el. 5 Wenzel G. : VIII. 253. 6 Szentpétery I. : 1439., 1577. szám. — Knauz F. : Monumenta ecclesiae Strigoniensis, I. 520., 550. 7 Wenzel G. : XI. 544. 8 Knauz N. : I. 93—98. és 534. — Vö. Esztergomi Évlapjai 1960. 148—149. 9 Wertner M. : Negyedik Béla király története. Temesvár, 1893. 77, 101, 207. — Lovas E. : Árpádházi Boldog Margit élete. Budapest, 1939. 78. 83
