Budapest Régiségei 21. (1964)
TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: Aquincum a IV. században 55-77
A század közepének lakosságát még a korábbi utakat szegélyező sírok mellé temették, de már nem elhúzódva az utak mentén, hanem kiszélesedő sírmezőket alkotva, több sorban. Ezt láthatjuk a Filatori gát— Hévízi úti temetőnél és a Bécsi út 102-nél ; mindkét esetben római főútvonalak mentén. Sokszor aprólékos megfigyelések segítségével is alig tudjuk szétválasztani egymástól a század közepére és végére jellemző leleteket. Csak a több sorban egymás fölött húzódó sírok anyagából vonhatók le időbeli tanulságok, vagy a téglasírok esetében a téglabélyegek segítségével. Biztos terminus post quem adatokat szolgáltatnak természetesen az érmek, amelyek azonban az aquincumi sírokban nem gyakoriak. A kerámia, fém és ékszer korhatározás szempontjából sajnálatosan uniformizálódik a IV. század közepétől kezdve mindenütt a határ mentén. 108 Ennek oka a hirtelen elszegényedésen kívül részben az ipari termelés módosulásával magyarázható, 109 mivel a katonaság ellátására típusáruk készültek 110 állami rendelésre, s ilyeneket használt a város polgári lakossága is. Az erőteljesen megcsappant, kis számú városi lakosság csak részben állt már a helyi ittmaradt családokból, egy részük máshonnan idetelepített, alig romanizált germán népelem, 111 akikkel a megritkult helyőrséget töltötték fel. A várost élelemmel is valószínűleg a hátterület látta el, 112 a lakosság használati tárgyait, ruházati cikkeit házilag készítette, vagy a dunai fegyvergyárakból kapta azokat. A század elején még városi kultúráról beszélhettünk az aquincumi lakosság emlékanyaga, hagyatéka alapján. 113 A század közepén minden bizonyító lelet arról vall, hogy az életmód gyökeresen megváltozott a városban. Falusias jellegű, sőt kimondottan „barbár" színezetű mind a tábor falai közt lakó, mind a tábort körülvevő romos épületekben meghúzódó lakosság életmódja. Házilag előállított ruházatról tanúskodnak az épületekben, sírmellékletként fennmaradt orsók, varrótűk, szövőszék tartozékok. Otthon őrölték a gabonát és már nem a péküzemből vették a kenyeret, erre mutatnak a lakóházakban talált malom és őrlőkövek, dagasztó teknők. 114 Legfőképpen az edénykészletek teljes típus-módosulása árulja el, hogy mennyire másképpen ettek-ittak az új jövevények a korábbi városi lakossághoz képest. 115 Mindössze kétféle táltípus, két vagy három űrmértéknek megfelelő korsó, ivópohár-fajta és élelem tárolására szolgáló hombáredény szerepel, illetve ismétlődik az épületekben és sírmellékletek között. Az edények díszítése is egészen új és idegenszerű, az ún. besimított áruk és ólommázas edények a túlparti germán és szarmata lakosság körében voltak otthonosak. 116 A viselet is megváltozott: a férfi sírokban jóformán csak katonai viseletben találjuk az elhunytakat, még a nők fém és csont karperecei, a férfiak fibulája, övcsatja is katonai fegyvergyárakban, fémműhelyekben készült. 117 S bár a sírokba helyezett korsó-pohár szimbólum elárulja, hogy az ebben a korszakban elhunytak keresztények, 118 a bajelhárító amulettek itt sem hiányoznak. A IV. század közepén a leletek korhatározásához a Pannónia szerte jól datált és az utóbbi évek során publikált temetők és leletegyüttesek segítenek hozzá 119 Intercisa, Brigetio limesmenti és Pécs, Környe, Ságvár, Kisárpás, Keszthely-Fenékpuszta ún. erődített városaiból. 370 után lezárul a telepek életének egyik korszaka, de a legtöbb ponton, mint például Aquincumban ezután még továbbélés mutatható ki. A IV. század közepéről származó, néhány évtizedre keltezhető sírcsoportról tudunk az irodalomból az aquincumi polgárváros pereméről. Ez a temető a Gázgyár területén a Duna-parton került elő, a sírok egy kis temetőkápolna körül csoportosultak, egy nagyobb ókeresztény basilica közelében. 120 Az építészeti szempontból igen jelentős egyházi építmény korát Nagy Lajos a 340-es évekre tette, ugyancsak ő írja más helyen, 108 Dombay J. : A Janus Pannonius Múzeum Évk. 1957. 310. — Értékelését vö. Barkóczi L. : FA XII (1961) 112. 109 A Rajna-mentén megfigyelhető azonos jelenségekhez Aubin H. : Vom Absterben antiken Lebens im Frühmittelalter- • • Antike u. Abenland 3 (1948) 93 skk. — Petrikovits H, : Die spätrömische Kaiserresidenz Trier- • • Trier, 1952. 11. m 110 Radnóti A. : MTA Közi. 5 (1954) 497. — Mócsy A. : i. m. 707. 111 Sági K. : AAH 12 (1960) 244. részletesen leírja ezt a folyamatot. 112 Sági K. : MTA Közi. 5 (1954) 524. 113 A szorosan vett antik városi kultúra birodalomszerte lehanyatlik a III. század végén. Ehhez összefoglalóan Petrikovits H. : Fortleben röm. Städte am Rhein u. Donau. TrZ 19 (1950) 73. — A pannóniai limes Aquincum környéki szakaszáról részletesebben Barkóczi L. : Intercisa II. 528 skk. 114 Vö. Sz. Póczy K. : Bud. Rég. XVI (1955) 60., és 126., 127. j. irodalommal. 115 Hasonló jelenségekből következtetett az étkezés módosulására a honfoglaló magyaroknál László Gy. : MTA Közi. 5 (1954) 471. 116 A római kori típusokhoz Póczy K. : Intercisa II. Arch. Hung. 36 (1957) 77 skk. — Vö. Párducz M. : AAH 11 (1959)27—31 típusok. 117 Radnóti A.—Gerő L. : Balaton. Budapest, 1952. 53. 118 B. Bónis É. : Bud. Rég. XIV (1945) 564 skk. 119 Ehhez Dombay J. : A Janus Pannonius Muz. Évk. 1957. 309 skk. — Nagy L. : Pannónia sacra. Szt. István Emlékkönyv I. Budapest, 1938. 131. — Barkóczi L. : Brigetio I. Diss. Pann. II. 22. Budapest, 1950. 9. 120 Nagy L. : Pannónia sacra 80. 66
