Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: Aquincum a IV. században 55-77

A IV. század elején az aquincumi települések felvázolásakor a budai hegyoldalon végigfutó kocsiútról is említést kell tennünk. Ez az út lényegében a Duna-partot szegélyező ún. „limes-út"-tal megy párhuzamosan, egy bizonyos magassági szintet tartva. Sírok, épületcsoportok, kis szentélyek maradványai jelzik ma a helyét a József hegy, Szemlőhegy, Remetehegy, Testvérhegy, Táborhegy, Csúcshegy oldalában.

83 A majorságok körül mindenütt szőlőművelés és gyümölcstermesztés folyhatott még a IV. század elején is. Az épületek romjai közt ugyanis megtalálták az erre valló szerszámokat, eszközöket,

84 a sírokban dió, mandula, barack és cseresznye maradványokat.

85 Sajnálatos módon a hegyvidéki épületek közül egyedül a Csúcshegyi villát publikálták, a többi ismertetését még várjuk. Az épületek közelében előkerült sírcsoportok, temetőrészek, egyes sírok alapján rekonstruálhatjuk valamennyire az útmenti majorságok korát, az épületekben folyó életmódot. Elsősorban azt mondhatjuk el, hogy itt találjuk eddig a IV. század elején Aquincum legmódosabb lakóinak sírjait. Minthogy a gazdag mellékletű sírok körül vagy közelében nincs tudomásunk egyszerűbb lakosság temetkezéséről, arra gondolunk, hogy a tulajdonosok temetkeztek csak az épületek mellé, a személyzet vagy a környékbeli falvakból került ki, ezért otthon temették el, vagy az aquincumi köztemetőkben földelték el őket. A halottakat többnyire kőkoporsókba helyezték. Feltűnő, hogy a háborús veszélyek ellenére arany ékszerekkel, aranyfüsttel borított halotti lepellel, arannyal díszített halotti cipővel látták el lehetőleg a halottakat. Melléjük drága bronz- vagy üvegedényeket helyeztek, bronzveretü ékszerláda is gyakran található a sírokban. Ilyeneket említhetünk a Rózsadombról,

86 a Török utcából,

87 a Szemlőhegyről,

88 a Bécsi út 100. fölötti hegyoldalról,

89 az ún. Viktória téglagyár területéről,

90 az Árpád forrás fölött,

91 a Testvérhegyi úton

92 és a Jablonkai úton

93 előkerült sírokból. Az érdekes az, hogy több sírban találunk ebben az időben bajelhárító amulettet többnyire görög szöveggel,

94 s a babonás szokás a IV. század első felében a szegényebb mellékletű sírokban is megnyilvánul valamilyen formában: borostyán csüngő,

95 fém lunula láncon,

96 kék üveggyöngy

97 karra vagy nyakba fűzve biztosította a halottakat a túlvilágon is az ártó szellemek rontásai ellen. Korábban, ha babonások is voltak a város lakói, a jelent akarták biztosítani fogadalomtételekkel stb., nem törődtek annyira a túlvilággal, mint a IV. század fordulóján, amint azt már többször és több szempontból megírták régészeti közleményekben.

98 A IV. század első feléből származik eddig Aquincumból három olyan kősírláda, amelyekben mumifikálva temették el a halottakat. A különböző időpontokban feltárt sírok voltaképpen egyetlen településhez tartoznak kb. 500 m-es körzetben az előbb említett Testvérhegyi forráscsoport mellett

99 és szintén azt példázzák, hogy a hozzátartozók minél épebben akarták eljuttatni az elhunytat a túlvilágra. A tehetősebb városi réteg temetkezésére még az is jellemző, hogy gazdagon kiképzett kriptákat építettek maguknak, illetve családjaiknak. Ilyen sírépítmények, sírkertek kerültek eddig elő a Bécsi út 102—104. sz. alól, a Bécsi út 166 sz. alatt, az ún. Viktoria téglagyár területén feltárt temetőből, a táborváros északi 83 Garády S. : Arch. Ért. 49 (1936) 88—-96. — Nagy L. : Aquincumi múmia-temetkezések. DissPann. I. 4. Budapest, 1935. — Bud. Rég. XII (1937) 25 skk. — Budapest Története I

2

. 378 és 472. — Nagy T. : Magyar Főváros 4 (1941) 43. — Nagy L. : Bud. Rég. XIV (1945) 536, 542. — Szilágyi J. : Aquincum. Budapest, 1956. 26. 84 Leletek az Aquincumi Múzeumban ; lelt. sz. 70118., 53573 stb- • • 85 Nagy L. : Az aquincumi múmia-temetkezések. Budapest, 1935. 4. — 1962-ben a Jablonkai úton újabb múmia sír került elő. 86 Pusztaszeri út 16. Nagy L. : i. m. 4. 87 HampelJ. : Arch. Ért. 168. — Kuzsinszky B. : Arch. Ért. (1890) 158. 88 K. Kába M. : Bud. Rég. XIX (1959) 163. 89 Nagy T. : Bud. Rég. XIII (1943) 374. 90 Irodalmához 1. a 37. jegyzetet. 91 Foerk E. : Bud. Rég. X (1923) 74. 92 Nagy L. : Múmia-temetkezések. 5. 93 Nagy L. : i. m. 4. 94 Szilágyi J. : Aquincum. Budapest, 1956. 41 és 48. t. — Ehhez R. Alföldi AI. : Intercisa II. 189. — Swoboda B. : Carnuntum. Graz-Köln 1958. 178. 95 Leletek az Aquincumi Múzeumban ; lelt. sz. 16121—722. 96 Vö. R. Alföldi M. : Intercisa II. 445. Abb. 96. — Sági K. : AAH 12 (1960) 210. — Ehhez Behrens G. : Röm. Gläser aus Deutschland. Mainz 1925. Abb. 11. 97 Barkóczi L. : FA XII (1960) 120. — FA XIII (1961) 101. — Sági K. : AHH 12 (1960) 248. — R. Alföldi M. : Intercisa II. 248. 98 Böhner K. : Kontinuität zwischen Altertum u. Mittelalter. TrZ 19 (1950) 98. — Eiden H. : Die spätröm. Kaiserresidenz Trier im Lichte neuer Ausgrabungen. Trier, 1952. 24. Abb. 9—10. 99 A táborhegyi múmia mellett Alex. Severus érme volt, a szemlőhegyi múmia sírjában Maximinus Daia középbronza igen rossz állapotban, valamint Crispus kisbronza. Ehhez Sivoboda E. : Carnuntum, Graz-Köln, 1958. 173. 64