Budapest Régiségei 21. (1964)
TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: Aquincum a IV. században 55-77
fehér alapon tarka márványborítást imitáló tagolásokkal és egészen laposan kezelt mészkő faragványokkal díszítették az utcai frontot. 58 Feltűnő e középületeknél az, hogy egy-egy épületszárnyat ekkor lakhatóvá tettek, lakásokká alakították át. Ezt olvassuk a Lajos utcai csarnokos épület ásatási beszámolójában, 59 a Szél és Szőlő utcai perystiliumos középületeknél. 60 Az átépítés során egy nagyobb termet közfalakkal több kis helyiségre osztottak fel, padlófűtéssel látták el, s ha a leletanyagot aprólékosan megfigyeljük, annak szegényes volta azt is elárulja, hogy az ide költöztetett családok nem a közügyeket ellátó tisztviselők, sem pedig a vezető állásokat betöltő személyek lehettek — mint azt középületben várhatnánk —, hanem szegénysorsú, olcsó holmikat használó egyszerű emberek. Lehet, hogy túlságosan messze vezetnek következtetéseink, amikor arra gondolunk, hogy a romossá vált városban nagy volt a lakáshiány a század elején, amikor betelepítésekkel, beköltöztetésekkel látták el munkaerővel az átszervezett üzemeket, fegyvergyárat stb. 61 Átépítésen mentek keresztül a nagy tűzvészt követően mindazok a magánházak, lakóházak is, amelyeket eddig az ásatások alapján megismertünk; így a Raktár u. 24., Vihar u. 11—13. és 24—26., Hunor u. 20., Vörösvári u. 22., Szentlélek tér, Kiscelli u. 12., Polgár tér 7., Föld u. 20., Kenyeres u. 32., Vályog u. 10., Bécsi u. 98. és 102. A Kiscelli u. 10. sz. alatt lakóépületek bizonyosfokú bővítését is megfigyelhettük. Az új épületszárnyat is központi fűtéssel látták el, csak ennek technikai megoldása lényegesen eltér a hypocaustumos eljárás szokásos ún. „lebegő padló" roppant költséges megoldásától. A IV. század elején fűtőcsatornákat vezettek be a padló alá, s ez, ha nem is nyújtott olyan kényelmet, mint a falfűtéssel kombinálható, szabályozható központi fűtés, lényegesen kevesebbe is került. Aquincum több magánházában találjuk ugyanennek a fűtésmódnak változatait ebben az időben. 62 A lakóházak romjai közt a leletek arról számolnak be, hogy az épületek lakói még igényelték a városi életformát, megteremtették maguknak mindennapi kényelmüket. A felsorolt épületek mindegyikében falfestéssel díszítették a lakószobákat, bár a korábbi technikai felkészültség hiányzik a falfestés anyagából. Takarékoskodtak a viasszal, gyengébb az alapozás anyaga és megfigyelhető, hogy a színek közül az importból származó vörös, kék és méregzöld hiányzott a festők palettájáról. 63 Ez a minőségi változás természetesen független a stílus-változástól, amire korábban már utaltunk aquincumi falfestmények ismertetése során, s amire most nem térünk ki részletesen. Az épületekben talált használati tárgyak közt még sok az üveg és finomabb használati bronz eszköz. 64 Az asztalokra még ízléses tálalással került az étel, 65 s a ruházkodásban is igyekeztek követni a rómavárosi divatot. Az apró használati tárgyak között azonban sok olyan darab szerepel, ami meglep bennünket ebben a környezetben a Duna mentén. A Rajna menti germán lakosság hagyatékából ismerjük ezeket: csont orsók, késnyelek, mécsesfajták, ruhakapcsolótűk, stb., mind olyan jelentéktelen darabok, amiről nem hihető, hogy kereskedelem útján kerültek volna ide, 66 hiszen nem gyári áruk. Elképzelhető — de további kutatásokig nem bizonyítható —, hogy mint ekkor a provincia több limesmenti városába, Aquincumba is áttelepítettek volna ekkor rajnaiakat. 67 A Constantinus-kori nagy „őrségváltásról" a városi vezetőség körében már többen írtak Aquincummal kapcsolatban. 68 Lehet, hogy az akkor idetelepített lakosság hagyatékát ezért találjuk a canabae szép kivitelű lakóházaiban, mert a részben elköltözött, hegyvidéki villáiban meghúzódó, vagy a politikai változások következtében tönkrement vezető réteg városi házaiba szállásolták be őket. A tábort megkisebbítették és a kutatók feltevése szerint eltolták dél felé. 69 A Szőlő u. 66. sz. alatt, a Vörösvári u. 24. sz. alatt, s a Föld u. 20. sz. alatt e késői tábor vallumrendszeréhez tartozható sáncnyomokat 58 Az aquincumi épületfaragványok IV. századi töredékeit Kiss Ákos gyűjtötte össze. Feldolgozása — doktori disszertáció — kéziratban. 59 Szilágyi J. : Bud. Rég. XV (1950) 480 skk. — Top. II. 516. 60 Szilágyi J. : i. m. 518. 61 Alföldi A. : Budapest Története I 2 . 700 skk. — Nagy T. : Top. II. 58. 62 Nagy L. : Az óbudai ókeresztény cella trichora a Raktár utcában. Budapest, 1931. 8. 63 Sz. Póczy K. : Bud. Rég. XVI (1955) 56. — Bud. Rég. XVIII (1958) 134 irodalommal. 64 A korábbi terra sigillata díszedények helyett bronz és üvegárut utánzó fémmázas kerámia került az asztalokra. Vö. : Sz. Póczy K. : Intercisa II. 76 skk. 65 Ehhez Radnóti A. : Intercisa II. 145 és 155.— A IV. században Pannónia lelőhelyein feltűnően sok üvegedény került elő. Ennek okát Mócsy András fejtette ki: PWRE Suppl. IX. Sp. 707. 66 LX (HYM) NOS Pj£ jelzésű mécseshez vö. Menzel H. : Antike Lampen in Rom. Germ. Zentralmuzeum zu Mainz. Mainz, 1954. 87., Abb. 82. Azonos darab került még elő a Bécsi úti temető egyik sírjából I. Constantinus kisbronzával és női mellképpel díszített csonthajtűvel. — A Korvin O. utcai római épületben a svasztikával díszített „hymnos" feliratú mécsessel AVE- • -szövegű üvegpohár töredékét találták. Ehhez Premersdorf F. : Der allmähliche Untergang vom Heidentum z. Christentum- • • Carnuntina 3 (1956) 45. 67 Erről legutóbb Barkóczi L. : Intercisa II. 537. 68 Összefoglalóan Nagy T. : Top. IL 58. 69 Nagy L. : Budapest Története I 2 . Budapest, 1942. 358. — Szilágyi J. : Aquincum. Budapest 1956. 24. — Nagy T. : Top. II. 56. 62
