Budapest Régiségei 21. (1964)
JELENTÉSEK - Zoltay Endre: A budai várnegyed területén a középkori útkutatások során előkerült vasanyag vizsgálata 365-368
ZOLTAY ENDRE A BUDAI VARNEGYED TERÜLETEN A KÖZÉPKORI ŰTKUTATÁSOK SORÁN ELŐKERÜLT VASANYAG VIZSGÁLATA A budai vár különböző pontjain létesített kutatóárkokból, különböző szintekről mészkő alapanyagú konkréciókba ágyazott különféle többé-kevésbé felismerhető vastárgy, illetve ezek eloxidált maradványai, továbbá az oxidáció különböző fokait mutató vasoxid képződmények kerültek napvilágra. Általában az tűnt ki, hogy a különböző megvizsgált lelőhelyekről (Táncsics Mihály utca, Bécsikapu tér) közvetlenül az eredeti középkori út felszíne alatti rétegekből kerültek elő az oxidált konkréciókba ágyazott vastárgyak. Ezeknek eredeti rendeltetése sokszor csak gyanítható (pl. késpenge, sarló, rúdvas-darab stb.), mivel fémes állományukat alig, vagy egyáltalán nem őrizték meg. Kevés jól felismerhető vastárgy maradt meg, melyek közül metalográfiai vizsgálat tárgyává tettük a Táncsics Mihály utca D-i végén vont kutatóárokból 1961. szeptember 22-i keltezésű vastárgyat. A vastárgy felismerhetően kézi kovácsolású, ún. „cigányszeg" képét mutatja (1—2. kép). A konkrécióba ágyazott szeg elég jól megőrizte fémes állományát, rajta jól láthatók a kézi kovácsolás nyomai. A haránt irányú mikroszkópi csiszolat maratás nélkül a várhatónál kisebb mértékű salakosságot mutatott (3—4. kép). Nagyobb nagyításban (5. kép) a buca vasak mikroszkópi csiszolatairól jól ismert oxidzárványok észlelhetők. A kis nagyítású maratott harántirányú csiszolat (6. kép) a dekarbonizált zónák elhelyezkedését mutatja. Régi vastárgyaknál előfordul, hogy a kovácsolás közben egymásra gyűrődött rétegek, az előzetes izzítás folyamán dekarbonizálódott sávok jól jelzik az alakítás menetét. Jelen esetben ez nem ismerhető fel ilyen jellegűnek, viszont a különböző mértékig kifrissült zónák a bucák meleg alakítással (kovácsolás) történő további megmunkálása után is felismerhetők. Jelen esetben is jellemzők a nagy carbontartalomra utaló ferrithálós perlites (7. kép), a Widmanstatten-képleteket mutató (8. kép) átmeneti és a kifrissült részre jellemző (9. kép) teljesen ferrites szövetképek. Kémiai elemzést nem végeztünk, ez a vegyes elosztású, különböző carbon tartalmú zónák miatt nem is mutatott volna jellemző képet. Teljesen negatív képet adott a S-tartalom elosztását mutató Baumann lenyomat. Hazai bucatüzekből származó vastárgyainknál gyakori az igen alacsony S-tartalmat mutató összetétel. Ki kell még térnünk azoknak a képleteknek ismertetésére, amelyeket a fenti kutatóárkokban, de mindenütt a középkori útfelszin alatt 1,20 — 1,40 m mélységben találtak. Rendszerint lapos, babszem, vagy vese alakú, rozsdaszínű, nehéz darabok csak néhány cm átmérőig terjedő méretekkel, ami valamely természetes úton képződött vasérc, vagy vas-féltermék benyomását keltette első megtekintésre. Ezeknek a képleteknek eredete a következő : a hosszú időn át kavicsos mészkő-konkrécióba ágyazott vastárgyak, amelyek ehhez megfelelő nagy tömegben kellett hogy jelen legyenek, vashidroxid képződése mellett lassan elvesztették fémes állományukat, a keletkezett oxidációs termékeket pedig a csapadékvíz az alsóbb rétegekbe mosta le, ahol azok a fent leírt képletekké álltak össze, hasonlóan a természetes limonit képződési folyamatához. A talált képletek tehát másodlagos jellegűek, mind a képződési folyamatot, mind a lelőhelyet illetően. A fent elmondottakkal kapcsolatban tehát a következő következtetéseket vonhatjuk le: A fenti lelőhelyek közelében az útra az idők folyamán nagyobb mennyiségű elhasználódott vastárgyat dobtak ki, valószínűleg egy tömegben, esetleg valamely közeli kovácsműhely elrontott darabjai gyűlhettek össze ilyen mennyiségben (bár minden kis darab vasat igen megbecsültek azokban az időkben). Tehát már feldolgozott darabokról lehetett csak szó, közvetlen acélgyártás bucatüzekből fallal kerített helyeken nem igen folyt. Az évszázadok folyamán kémiai hatások idézték elő a fent leírt limonitszerü képletek kialakulását. 365
