Budapest Régiségei 21. (1964)

JELENTÉSEK - Bertalan Vilmosné - H. Gyürky Katalin: Középkori útrendszerek kutatása a budai várnegyed területén 345-364

feltárásánál, a ház északi tűzfalában XIII. századi falrészletet kerültek elő, melyeknek pontos alaprajzi elhelyezkedése azonban még nincs tisztázva. A XIII. századi épületet az 1300-as években nagyobb szabású palotává alakítják át az utca vonalának megfelelően. Kapisztrán tér. A Mária Magdolna-templom északi kápolnájának helyreállításánál az építkezést megelőzően kutatás folyt. A feltárás során a kápolna É-i falának homlokzatára húzott kutatóárokban a tér modern útburkolata alatt épülettörmelékes barna földréteget kaptunk. A réteg vastagsága 60 cm. Alatta 90 cm mélységben agyagba döngölt kavicsos út húzódott, a kápolnafal szintje alatt. A kavicsos réteg vastagsága 12 cm. Az út alatt vörösessárga agyagos (márgás) réteg húzódik. Ebben a rétegben már bolygatás nem látszik. Az út felületét az északi kápolna Ny-i sarkára húzott kutatóárokban is megkaptuk. Ezen a területen az út a sziklaszint emelkedésének megfelelően emelkedett és a mai útburkolat alatt 60 cm-re helyezkedik el. A csatornázási munkánál tett észrevételek hitelesítésére az eredeti csatornázási árokkal párhuzamosan futó (1. sz.) kutatóárkot húztuk. Az árok É-i sarkában a mai szint alatt 65 cm mélységben jelentkezett a kavicsos út (1. kép, B—B metszet ; 6. kép). Az út alatt barna humuszréteg volt kis kövekkel, alatta pedig szikla. A sziklafelszín igen mállékony volt. Az út az árok É—Ny-i oldalán mutatkozott. Az árok D-i oldalán az útnak megfelelő mélységben egy kőhulladékos sáv húzódik a Mária Magdolna-templom irányába. A 10—15 cm vastag kőhulladékos réteg a barna humuszon fekszik s így azt a legkorábbi középkori kultúrrétegnek tekinthetjük. Valószínűleg a templom első építési periódusának kőfaragó hulladéka lehet. A kőfaragó hulladékos rétegen újkori anyaggal kevert középkori réteg húzódik. A rétegben igen sok állatcsont és épülettörmelék került még elő. Az érintetlen középkori felső rétegek hiánya azt mutatja, hogy e területen még a XVII. században részleges tereprendezés volt. A Kapisztrán teret K—Ny-i irányban átszelő csatornázási árokban is megtaláltuk megszakításokkal az utat. Az út ezen a szakaszon K-i irányban enyhén lejt (1. kép, C—C metszet). Az út rétegviszonyai hasonlóak mint a korábban megfigyelt út esetében. Ezek alapján azt az Űri utcában megfigyelt út folytatásának tekinthetjük. Az út iránya K—Ny-i lehet. Szélességét meghatározni nem sikerült. A templom területén húzott É—D-i keresztárokban, mely a barokk épület É-i falán túl a víztárlóig terjedt, az út nem mutatkozott. Itt az út mélységében egységesen, a XVI—

XVII. században bolygatott réteget kaptunk. Az út szélességét meghatározni a teret É—D-i irányban átvágó kutatóárok eredményei alapján lehetne. I. Petermann bíró utca. A Kapisztrán téri K—Ny-i irányú csatornázási árok folytatásában, a Petermann bíró utcában a mai szint alatt 56—70 cm közötti mélységben sziklafelszín mutatkozott. A sziklaszál felülete sima, lejárt volt. A szikla mélyedéseiben itt is megtaláltuk az agyagba ágyazott kavicsokból készült középkori út maradványait. A kavicsos út alatt a sziklafelszín az árok déli oldalán megszakadt. A szikla vizsgálatánál az egyes tömbök oldalán éles, hasított felületeket találtunk. Ez a tény kőbányászásra engedett következtetni. Az egyik tömbnek három oldalán mutatkozott hasított felület, alján 5 cm-es alávágást találtunk (7. kép). A kőfejtésre utaló eme maradványok alapján arra gondolhatunk, hogy a vár legkorábbi épületeinek kőanyagát helyben bányászták. A fejtésnél csak a keményebb édesvízi mészkő-ereket termelték ki. A felületről kiinduló tömbös fejtésből eredő mélyedéseket még az út építése előtt töltik be. A töltés korának meghatározása döntő adatokat szolgáltatott a „kőbányászás" megszűnésére és az út létesítésének idejére (1. kép, E—E metszet). A modern úttest alatt vegyes újkori és középkori anyagot kaptunk. A középkori és újkori réteg nem volt szétválasztható hasonlóan a Kapisztrán téri rétegekhez. Az út felületén közvetlenül XV—

XVI. századi kerámia került elő, ami az út használatának korát ebben az időben igazolja. Alatta a mai szinthez viszonyítva a Bécsikapu tér ÉNy-i sarka felé emelkedő kavicsos utat kaptunk. Az út felülete a Bécsikapu tér felé rosszabbodott (8. kép). A kavicsok világosabb szürkés agyagba voltak beágyazva. Az út alatt egységesen barna kevert földet kaptunk. E réteg anyagában sok állatcsont, vasdarabok

4 és XIII. századi kerámia került elő, köztük bekarcolt vonaldíszítésű palackok, fazekak és bögrék. A fehéráruval együtt (kb. az anyag 40%-a) ausztriai eredetű szürke fazék és fedő, mécses tál, 2 db mázas kályhacsempe töredéke került elő, kevés habarcs, tégladarab és patics (9,18—20. kép). A feltöltési anyag összetétele és kora azt mutatja, hogy XIII. századi település szemétanyagával kerül az üreg betöltésre a XIII. sz. végén, XIV. század elején. Ez a tény az út keletkezésének idejét is a XIV. század elejére határozza meg. Bécsikapu tér. Hasonló rétegviszonyokat észleltünk a Bécsikapu téri csatornázási és kutatóárokban is (1. kép, H—

H metszet). A Bécsikapu téri árokban a mai szint alatt É-i irányban lejtett a kavicsos út. Felülete és kora a korábbi útszakaszokhoz kapcsolja (10, 19—20. kép). Az eddigi kutatások alapján tehát megállapíthatjuk, hogy a feltárt kavicsos út a város legrégibb kövezett középkori útja. Felette későbbi középkori utat nem találtunk. Keletkezésének korát a leletanyag alapján a XIV. század elejére tehetjük. Az azonos rétegviszonyok és kiképzés alapján a megvizsgált helyek útjait egy egységes, nagyméretű „városrendezési" munkának kell tekintenünk. 4 Az előkerült csontanyag vizsgálatát Bökönyi Sándor, a vasanyag feldolgozását Zoltay Endre végezte. Jelentésük ugyanebben a kötetben. 347