Budapest Régiségei 21. (1964)

ANYAGKÖZLÉS - Czagány István: A középkori körtetagos profiltípus emlékei a budai Vár területén 267-285

szép plasztikája profilja (16. kép), amelyen a homloksíktól befelé félkörtetaggal történő profilindítás is jól látható már, az előbbi jelenségen kívül. Egyébiránt ennek a háznak az északnyugati felén, a homlokzati, földszint feletti választópárkány profilja is ugyanezeket a stílusismérveket mutatja mindazon ülőfülkeprofilokkal egyetemben, amelyeket a Budapest Régiségei XIX. kötetében megjelent hasonló, formatani tanulmányunkban „grafikus jellegű"-nek minősítettünk.

21 A harmadik a Nagyboldogasszony-templom Mátyás-tornyának második emeleti ablakprofilja (16. kép) és végül a hajdani domonkosok Szt. Miklóstemplom tornyának függönyíves ablakain (18. kép) látható profil (16. kép), amelyben a körtetag már szinte elvész a más stílusú tagozatok között. Pedig kiemelt helyzeténél fogva szembetűnő, mégis a többi tagozatok elnyelik a szerepét vesztett körteprofilt. Az utóbbi két ablakprofil azért érdemel különös figyelmet, mert megbízható datálásuk évszámokkal zárja le a stílus életének utolsó szakaszát. A Nagyboldogasszony-templom Mátyás-tornyának ablakait (18. kép) 1461—1470 között készítették Kassai István dómépítő mester köréhez tartozó, bécs-kassai tanultságú mesterek.

22 A Szt. Miklós-templom tornyának ablakai (18. kép) pedig 1478 után keletkezhettek, hihetőleg a meisseni Bauhütte,

23 vagy helyesebben szólva talán a drezdai páholyban iskolázott mester alkotásaként. Összegezve a középkori „körtetagos profiltípus"-ról szerzett ismereteinket állíthatjuk, hogy a profiltípus helyi emlékeinken 1255—1276 között kezd kialakulni a hengeres stílusból. Eredete olyan építményeken található, amelyekre a XIII. századi, ciszterci korai gótika legalább egy bizonyos mértékig rányomta bélyegét. A stílusfejlődés első korszaka nagyjából 1370-ig tart, amikor már például a Strassburg-ulmi eredetű emlékeken kiforrott alakban él a körteprofil. Még nem tud megszabadulni a más stílusú tagozatoktól, de azok között már elrendező szerepet játszik. A stílusfejlődés második, érett korszaka nagyjából az 1396—1452 körüli évek közé szorítható. Ezalatt virágzik a „vezérkörtetagozatos profil", amely a típus legtisztább megjelenési formája. Ennél a primer profil középszimmetriatengelyét minden esetben körtetag hangsúlyozza, és mellette más stílusú kísérőtagozatok is csak kis mértékben fordulnak elő, mert sokszor azok is félkörtetagozatok. Ez a profiltípus főként a délnémet Ulm-Stuttgart vidéki előképek után készült épületeken fordul elő. Végül a stílusfejlődés harmadik, hanyatló korszaka körülbelül az 1417—1433 és az 1461—1478 utáni évekkel követhető nyomon. A XV. század második fele a „körtemotívumos profil"-ok korszaka, amelyben először a vezérkörtetagnak a középszimmetriatengelytől való félretolása, majd a más-más stílusjellegű profiloknak a homloksíkról félkörtetaggal történő indítása, végül a körtetagnak az egyéb tagozatok közé való beleolvadása jelzi a profiltípus haldoklásának utolsó állomásait. Ilyen profilokat főként a bécs-kassai és meissendrezdai tanultságú mesterek használtak Budán. Az eddigi, helyi megfigyelések alapján, egyelőre még csak valószínűség formájában rögzítjük a következőket. A hengeres stílus feltehetően francia erdetű, vagy a franciás tanultságú mesterek által emelt épületek jellemzője, mivel ezt a stílust a ciszterci, korai gótika, az úgynevezett átmeneti stílus közvetíti hazánk területére. A „körtetagos profiltípus" valószínűleg német-osztrák eredetű, vagy talán a német nyelvterületi tanultságú mesterek sajátja, mivel ezt a típust többnyire a strassburgi, drezdai, bécsi páholyok területéről származó befolyásoknál lehet kimutatni. A grafikus stílus hihetőleg cseh eredetű, vagy a cseh nyelvterületi tanultságú mestercsoportok alkalmazzák. Ugyanis ezzel a stílussal leginkább a Prága-Boroszló környékről jött hatásoknál találkozunk. Valószínűleg a pálcás stílus eredete is cseh területre mutat, legalábbis annyiban, amennyiben az úgynevezett „parleri-pálca" elterjedése a prágai dómépítő Parier család nevéhez fűződik. / 21 Czagány I. i. m. 4L, 43. 11. kép, 44. 12. kép, 45. 22 CsemegiJ. i. m. 106, 108, 110. alapján. 23 Joggal hihetjük, hogy a torony XV. századi átépítése Mátyás király 1477. évi egyetem-alapítását követő években zajlott le. Annál is inkább, mert a publikált szakirodalomból közismert és a meisseni Albrechtsburg ablakairól származtatott függönyíves ablakok Meissenben 1471—1485 között készülhettek. Vö. Horler—Pogány i. m. 354—356. Entz G.—Csemegi J. : A Hess András téri volt domonkos templomromjai. A függönyíves ablakok meisseni származtatására vonatkozóan Lux K. : A budavári Szent Miklós torony. Kivonat a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyének Havi füzetei II. évf. 4—6. sz. Valamint Genthon I.—Nyilas-Kolb J. : Budapesti képeskönyv. Bp. é. n. 33. 20. kép. és a 149. 20. magyarázat téves szöveggel. — A meisseni ablakok datálására vonatkozóan : Richard Graul : Einführung in die Kunstgeschichte. 1923. Bilder-Atlas : 444. kép. 106. 283