Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Perióduskutatások az aquincumi polgárváros területén 9-54

képviselik a díszes importkerámiát. A Domitianus éveire jellemző metopás díszű dél-galliai kerámia, amely az albertfalvai telepek anyagából elég szép számban ismert, valamint a Traianus uralkodása idejében a dunavölgyi piacon megjelent heiligenbergi és lezouxi díszedények már nem kerültek be a réteg anyagába. Amíg azonban a közép- és kelet-galliai áru hiányát fontos útmutatásnak vehetjük a datum ante quem szempontjából, addig a Domitianus-kori metópás díszű kerámia hiánya kétségtelenül esetleges. A réteg anyagához tartozó benyomott levéldíszes tányéralj (43. kép 6) ugyanis legkorábban éppen Domitianus későbbi éveiben társulhatott a leletegyüttes többi darabjaihoz^ A benyomott díszű kerámia Albertfalván első ízben a Domir tianus-kori rétegekben tűnik fel; nagyobb számban azonban csak Traianus—Hadrianustól kezdve találjuk meg.

43 I A réteg szürke tányéraljának benyomott levéldísze más változatban szerepel a (Majláth utcai 1928. évi t csatornázáskor átvágott legalsó római kultúrréteg anyagában.

44 A lelőhelyen Drag. 25-ös tálka felrakott díszű rozettás töredéke is előkerült. A szomszédos árokszakasz aljáról pedig olyan benyomott díszű töredékek láttak napvilágot,

45 amelyek girlanddísze és a füzérek íve felett benyomott tojástagok a (Kiscelli utca 10.0 szám alatti korai leletegyüttes benyomott díszű darabjává^

46 azonos ponccal készültek. Áz utóbbi idézett töredéken a díszítést záró tömött levélszalag viszont a késői Drag. 29-es dél-galliai tálak levélfrizét utánozza.

47 Az említett három leletegyüttesben egyaránt megtalálható itáliai felrakott díszű sigillata utánzatok, valamint az egymással összefüggő korai helyi gyártmányú benyomott díszű edények, úgy véljük, elég világosan jelzik, hogy az albertfalvai, a Majláth utcai és a Kiscelli utcai rétegek anyaga azonos lelethorizonton fekszik.

48 í 43 Az albertfalvai telepek anyagának feldolgozása világosan megmutatja majd á benyomott díszű kerámia megjelenésének és használatának időhatárait Északkelet-Pannóniában. L. addig megjegyzéseimet: Ant. Hung. Ill (1949) 60. 44 Nagy, L. : Bud. Tört. I. 256., 4. kép, alulról a 2. sorban balról a 2. levél. E levélbélyeg igen késői változata, már a rheinzaberni Belsus, B. F. Attoni stb. körében használt levéltípussal módosítva, felbukkan a macellumtól délre feltárt papföldi kemence anyagában. Fényképben közölte Sz. Póczy : Töpferwerkstätten von Aquincum. Acta Arch. VII (1956),(továbbiakban Sz. Póczy: Töpferwerkstätten). XV. t. 3. kép. fë% Majláth utca 54. és 65. számú házak előtt. Kiadatlan anyag az Aquincumi Múzeum raktárában. ÇpBud. Rég. XV (1955), 45. 1., 12. kép. 47 Hermet, Fr. : La Graufesenque. 44. t., 25. — May, Th. : Catalogue of the Roman Pottery in the Colchester and Essex Museum. Cambridge, 1930. XIV. t. 72. — Knorr, R. : Terra-Sigillata-Gefässe des ersten Jahrhunderts mit Töpfernamen. Stuttgart, 1952. 22. t. A (Nero-kori példa) stb. 48 Az albertfalvai réteg márványozott korsó-töredékeire 1. Ant. Hung. III. 53 és alább, 47. 1. — A szemcsés anyagú fekete mély tálak nagyjából vízszintesen kihajló peremmel Albertfalván ugyancsak megtalálhatók már az I. sz. végén. Az 1960. évi ásatás VI/60. felületén pl. a bregenzi pince-leletből jól ismert L. Cosius köréhez tartozó Domitianus-kori sigülatával együtt jöttek elő. Könnyen lehetséges különben, hogy ezeket a meredek falú, szemcsés, mély tálakat a 70—80as években a Rajna-vidékről ideirányított katonaság honosította meg a Duna menti táborokban és telepeken. 12. kép. Lábastál a 10. szelvény anyagából. 2/3 Fusschale aus dem Material des Schnittes Nr. 10. 2/3 25