Budapest Régiségei 21. (1964)

ANYAGKÖZLÉS - Ürögdi György: A banküzlet nyomai Aquincumban 239-245

munkákat végeztek uruk üzemében, vállalatában. A pénzügyletekkel kapcsolatos ügyintézést és egyéb munkákat (pl. pénztárkezelés, könyvelés stb.) leginkább rabszolgák, esetleg szabadosok látták el. A feliratok tanúsága szerint birodalomszerte mindenütt dolgoztak rabszolgák, akik pénztárosok (arcarius, dispensator), írnokok (scriba), ellenőrök (contrascriptor), ügyintézők (actor), pénzügyi tisztviselők (tabularius) és persze pénzvizsgálók (nummularius) voltak.

20 Tudjuk, hogy a vámállomások (stationes) irodai munkáit csaknem kizárólag rabszolgák, vagy szabadosok végezték el.

21 (2. kép.) A pénzügyekben jártas képzett és megbízható rabszolgákból jó pénzváltók, vagy kisebb banküzletek vezetői lettek. A pénzgazdálkodás fejlődésével — mint erre már más helyen rámutattunk

22 — együtt járt a banküzlet elterjedése is, és alig akadt olyan város a római birodalomban, amelyben bankok nem működtek volna. Talán mert a bankosok, pénzváltók nem örvendtek éppen a legjobb hírnévnek,

23 azért bízták a hasznot kedvelő, kockázattól vissza nem riadó vagyonos polgárok ilyenfajta üzleti vállalkozásaikat rabszolgákra. Hogy a rabszolga, vagy felszabadított (akárcsak a többi bankos) mind a maga, mind a gazdája hasznára előnyös üzleteket köthessen, ott helyezkedett el, ott bérelt üzlethelyiséget, ahol a legtöbb üzletre volt kilátás. Akárcsak Rómában, ahol a bankárok a Forum Romanum, vagy nagyforgalmú piacok mellett alapították meg bankjukat,

24 feltehető, hogy a mi oltárkövünket felállító Corinthus is Aquincum valamely kereskedelmi gócában tevékenykedett, talán a polgárváros vásárcsarnoka (macellum) szomszédságában levő boltsor egyik helyiségében, vagy talán a katona-város feltárt fórumának vásárcsarnoka tájékán (III. ker. Szél utca 5—9 sz. ingatlanok alatt).

25 Mint már említettük, Corinthus oltárkövét vagy az i. sz. II. században, vagy a III. század első felében állította. Nos, éppen ebben az időszakban rohamosan meggyorsult a római denarius értékromlása, amit a többi nemesfémből vert érem is követett. Míg a denarius finomsága Augustus alatt (időszámításunk kezdete táján) 97% volt, Nero uralkodása alatt (i. sz. 54—68) már 90%-ra csökkent. Traianus császár idejében (98— —117) csupán 85%, Marcus Aurelius uralma alatt (161—180) 75%, Septimius Severus (193—211) és fia, Caracalla (211—217) korában a denarius színsúlya az öntvénysúlynak mindössze 50%-ára apadt ! A katonacsászárok anarchiája alatt a pénzromlás feltartóztathatatlanul haladt az örvény felé, a III. század közepén, Decius császár (249—251) uralkodása idejében a denarius finomsága mindössze 40% volt.

26 Mi sem természetesebb, minthogy a pénzromlás következtében fellépő infláció és bizonytalanság szinte megkövetelte a nummulariusok munkáját, szükség volt a pénzvizsgálókra és pénzváltókra, viszont az inflációval egyidejűleg fellépő spekulációs lehetőségek csábítóan hatottak a bankárokra is. Ennélfogva nagyon valószínű, 20 Főleg csak a dáciai feliratok között tallózva 1. a következő példákat: arcarius {Kerényi 830, CIL III. 7912), dispensator (CIL III. 1301, Dessau 3014, Kerényi 1882), scriba tabuiarii (CIL III. 7975), contrascriptor {Tudor SE 108), actor {Tudor SE 121), tabularius {Kerényi 788, 810, 996), nummularius {Dessau 7262). Vö. Westermann, W.L.: i. m. 1039. 21 Dobó Á. : Publicum portorium Illyrici. Budapest, 1940. 153. 22 Ürögdi Gy. : Bankpolitika a múltban és jelenben. Huszadik Század, 1948. 3. sz. 23 Laum, B.: i. m. 82. 24 Livius XXVI, 11. — Dessau 7501—7503 (argentarii), 7509—7511 (nummularii). 25 Szilágyi J. : Aquincum. Budapest, 1956. 23. l 26 Gaettens, R, ; Inflationen? München, 1955. 35. iSti 2. kép. Pénzváltó Geldwechsler