Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Perióduskutatások az aquincumi polgárváros területén 9-54

Az 1. árok agyagpadlóját északról és délről a (h)

3 illetve (f) -jelzésű falak határolták. Mindkét falat, mint említettük, alig pár cm-rel alapozták mélyebben, mint az ottani praebasilikális periódus járószintje. Az (f) -jelzésű falat azonkívül a Basilica első átépítésekor {Basilica II. periódus) az alapokig lebontották. Mindkét említett fal ezek szerint az 1. árok megemelt agyagpadlójához, a Basilica I. periódusához tartozik. Az agyagpadló futását nyugat felé a későbbi, a Basilica II. periódusában odahelyezett küszöbkövek miatt nem ismerjük. Lehetséges, hogy az agyagpadlós helyiséget eredetileg az ^-utca felől is kőfal határolta. Az agyagpadló megemelésekor az (f) -falat kiiktatták. A ("AJ-fal felmenő részeit viszont újjáépítették. A 6. számú blokkban, a régi falalapra ráfalazott felmenő falrész kősóra alatt a rheinzaberni műhelyek Drag. 36-os formájú táltöredékeit találtuk. A kihajló peremrészen barbotine-technikával felrakott szőlőfürt-minta maradt meg. Az Aquincumban gyakori import-tálakról bővebben szólunk a 10. blokk apró leleteinek ismertetésénél. A kőfal átépítése mindenesetre legkorábban a II. század második felében történt. Az átépítés alkalmával illesztették a fal A-utca. felé néző sarokrészébe az ott ma is látható nagy tufakvádert és helyezték el szomszédságában a jelenlegi küszöbkövet. A 2. árokban három járószint és az 1. helyiség déli falpilléres falának viszonyát tanulmányozhattuk. A vizsgálódások eredményeként kitűnt, hogy a nyugat felől számított második falpillért éppen úgy az agyagpadló + sóderréteg alatt húzódó kemény, zsíros szürke réteg felső részére alapozták (alapozási mélység: 104,10 m tszf.), mint az 1. árok Basilica I. periódusba sorolt két kőfalát (15—lő» kép). A kőpillérhez tartozó járószint meghatározásánál nagyon fontos körülménynek tartom, hogy a pilléralap agyagos földbe rakott kősorainak hézagaiban ugyanolyan aprószemű szürke kavicscsomók találhatók, mint az agyagpadló alatti és a felület II. periódusának járószintje fölötti kavicsrétegekben (15. kép). A felület kavicsos feltöltése tehát a pilléralap építése után történt, és e feltöltés közben szóródott kavics a falhézagokba. A pillér építése és az agyagpadló kialakítása ezek szerint két egymást követő munkaütemben, de ugyanazon építkezés különböző fázisaiként, közel egyidőben történt. A kőpillér és az agyagpadló összetartozása kétségtelen. Mindkettő a felület III., a Basilica I. periódusához tartozik. Azonos megfigyelést tehettünk a Nyugatról számított 3. pillérnél. A pillér ÉK-i sarokrészével az a-beásás betöltött nyugati szélére épült. A 15. képen remélhetőleg jól kivehető a pillérhez csatlakozó agyagpadló és az alatta húzódó kavicsos feltöltés, mely a pilléralap oldalfelületeire is rátapadt. A pillér ugyanakkor szervesen összeépült az 1., és 3. helyiségek közös falával (c). Az utóbbi határolta ezek szerint K-felől az agyagpadlós helyiséget a Basilica I. periódusban. A régi alaprajz az említett (c)-ídX keleti szomszédságában még egy másik, erősen lepusztult falrészt (g) tüntet fel, amely az alaprajz szerint a keleti három nagypilléres épület nyugati zárófala lett volna. Meggyőződhettünk, hogy ez az alaprajzi elképzelés nem felel meg a régészeti tényeknek. A 2. árkot és a 10. szelvényt összekapcsoló felületen, ahol a (c) és mellette a (g) -falak maradványait is meg kellett volna találni, közvetlenül a gyepszőnyeg alatt csupán egyetlen egy, aránylag széles falkorona jelentkezett (18. kép). A feltűnően széles fal különböző alapozási mélysége (a nyugati falrészt ugyanis vagy 20 cm-rel mélyebben alapozták, mint a keletit) azonban elárulta, hogy itt részben egymásra épült két kőfallal állunk szemben. A mélyebben alapozott nyugati falrész, mint föntebb láttuk, szervesen beköt az 1. helyiség 3. pillérének alapfalába és a Basilica I. periódusába tartozik. Mármost ennek a korábbi falnak keleti szegélyére és részben melléje épült magasabb alapozással a későbbi fal. Az utóbbi keleti szegélyének alapkövei a 3. helyiség, Basilica I. periódusban épült 1. számú fal pillérébe nem kötnek be, hanem csak hozzáépültek (20. kép). A két különböző korú falnak ez a sajátos egymásfölé csúsztatása, amit különben a 6. blokkban, az 1. és 2. számú helyiségek újjáépített válaszfalánál (h) is megfigyelhettünk, abból adódhat, hogy a későbbi (g)-fal nyomvonalát a korábbi (c)-fal* irányától valamivel keletebbre jelölték ki. A Basilica II. periódusában ez a kissé elcsúsztatott (g)-fal volt az 1. és 3. helyiségek közös választófala. A jövőben tehát nem beszélhetünk a Basilica területén két 2 Budapest régiségei 6. kép. A Basilica 1. számú helyiségében húzott 2. számú kutatóárok északi falának metszetrajza. 1:20 Profil der Nordwand des im Raum Nr. 1. der Basilica gezogenen Suchgrabens Nr. 2. 1:20