Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Nagy Emese: A középkori Buda és Pest építészetének technikai és szervezeti kérdései : 1. közlemény 133-190

67. kép. Faragványrészlet a budai királyi palotából. XIV. sz. vége Détail de sculpture, en provenance du palais royal de Bude. Fin du XIV

e siècle Ha — szemben a gótikus faragványokkal — a reneszánsz stílusú darabokat vesszük vizsgálat alá, akkor újra változást látunk megmunkálásuknál. A faragványoknak igen nagy része készül vörös márványból, más részük kemény, palásán hasadó mészkőfajtából, melyeknél újra a XI—

XIII. század keményebb kőanyagainál használt szerszámok: a hegyes kalapács és a fogas balta, ill. ez utóbbi helyett elsősorban a fogas véső lépnek előtérbe. A vörös márványoknál az anyagtól megszabott hagyományos megmunkálási módszerektől nem térnek el: az illesztéseknél gyakran marad meg a hegyes kalapáccsal (vagy itt már gyakran hegyes vésővel) nagyolt felület (75. kép), melyet szükség esetén finomabb hegyes és fogas vésővel simítanak tovább. Ez utóbbira — de csakis az előbbi munkafázisok elvégzése után — néha lapos fejszével is ráfaragnak, melynek ütései a kemény kövön meglehetősen egyenetlen nyomokat hagynak (79. kép). A sima felületeket és a profilokat 173