Budapest Régiségei 21. (1964)
TANULMÁNYOK - Feuerné Tóth Rózsa: V. István király sírja a margitszigeti domonkos apácakolostor templomában 115-131
2. kép. Kubinyi Ferenc rajza az 1838-as ásatáson feltárt sírokról Die bei der Ausgrabung im Jahre 1838 freigelegten Gräber. Zeichnung von. F. Kubinyi azonban nem valószínű, mert Jankovich Miklós gyakorlott műgyűjtő és a drágaköveknek is szakértője volt. Kéziratos tanulmánya maradt fenn „Drágaköveknek Esmérete" 16 címmel, 1812-ben pedig maga állította össze antik gyűrű gyűjteményének katalógusát. 17 Az igazság az lehet, hogy a férfikézre való zafírköves gyűrű sohasem jutott el a Nemzeti Múzeumba, hanem a korona mellett egy olyan kalcedonköves gyűrűt tartottak nyilván, amit nem is a korona mellett tártak fel, hanem az 1838-ban kiásott többi 19 sír valamelyikében, a zafírköves gyűrű pedig esetleg a nádor hagyatékában maradt, vagy elveszett, így Jankovich érvelését, amely szerint a zafírköves gyűrű férfiujjra illett —, többé már nem lehetséges ellenőrizni. A Jankovich levél másik meglepetése a kérdéssel foglalkozó kutató számára az, hogy az a vörösmárvány sírkőtöredék, amit a Nemzeti Múzeumban 1847-ben szintén beleltároztak, a királysír felett került elő. A vörösmárvány sírkő sajnos azóta szintén nyomtalanul eltűnt, hogy mikor, azt nehéz lenne megmondani, mert senkisem publikálta, így az sem ellenőrizhető, hogy vajon betűtípusa a XIII. századra jellemző-e, de az a tény, hogy a követ „Hic sepultus" felirat díszítette, ugyancsak nyomós érv amellett, hogy a magyar királyok valamelyikét temették el a margitszigeti koronával. Jankovich levelének még az is igen figyelemre méltó része, amit a sírban talált ruhamaradványokról ír. A margitszigeti koronával utoljára — 1958-ban — Vattai Erzsébet foglalkozott igen alapos tanulmányban, őt éppen a mellékletek nőies jellege (a korona mellett arannyal átszőtt csipkemaradványokat tart számon a Nemzeti Múzeum leltárkönyve) a korona kis mérete és az a negatívum, hogy férfiakra jellemző leletek nem kerültek elő a sírban, késztette arra a megállapításra, hogy nem V. István temetkezési helyét tárták fel. Lehetségesnek tartja, hogy III. Endre első feleségét, Fennena királynőt, vagy anyját, Morosini Tomasinát temették el a koronával, vagy talán V. István feleségét. Azonban megjegyzi, hogy okleveles adatok hiányában ezt nem lehet eldönteni. 18 Jankovich hitelesnek tekinthető beszámolója azonban nem is említ csipkemaradványokat, hanem aranyozott textíliákról és rojtmaradványokról beszél. A margitszigeti korona viszonylag valóban kisméretű: átmérője mindössze 17 cm. Jankovich viszont a koronát férfiméretűnek találta, és a zafírköves gyűrűt is. Az utóbbinak még ráadásul olyan szimbolikus jelentőséget is tulajdonít, amit hatásos érvként hozhatott fel a királysír mellett. A korona és a gyűrű problémájához a korona megtalálása óta eltelt több, mint egy évszázad tudományos kutatásai alapján szólnánk hozzá. 1956-ban jelent meg P. E. Schramm felségjelvényekkel foglalkozó tanulmánygyűjteménye 19 és hasonló tárgykörben Deér József munkássága is igen sok segítséget nyújt. 20 Schramm munkája — több évtizedes kutatás összefoglalása, 16 olyan koronát tart számon, amelyek európai középkori sírokból kerültek elő, 21 ezek a következők: 16 Jankovich Miklós : Drága Köveknek Esmérete. (Kéziratos tanulmány.) Széchenyi Könyvtár. Kézirattár. Quart. Hung. 4089. 17 Kataloge der antiken Ringe gesammelt durch Nikolaus Jankovich. 1812. (Kézirat.) Széchenyi Könyvtár. Kézirattár. Quart. Germ. 1411. 18 Vattai E.: i. m. 102. 19 Schramm, P. E. : Herrschaftszeichen und Staatssymbolik. I — III. Stuttgart, 1956. 20 Deér J. : Der Kaiserornat Friedrichs IL Bern, 1952. (Diss. Bernenses II, 2.) Deér J. : Mittelalterliche Frauenkronen in Ost und West. (Schramm, P. E. : i. m. IL 419—449.) 21 Az 1. táblázat felsorolásában a középkori sírkoronák két csoportját különböztettük meg. A halotti koronákat a halál beállta és a temetés között eltelt rövid idő alatt készítették. Anyaguk rendszerint réz vagy ezüst. A dísztelen vagy egyszerű véséssel díszített abroncsokat csak primitív liliomok és keresztek teszik változatossá. Az ún. házi koronák már a temetés előtt használatban voltak, a királyi kincstárból emelték ki őket arra a célra, hogy a fejedelmi halottat feldíszítsék vele. Az első csoport sírkoronái a XI— XII. században gyakoriak, míg a második helyen említettek a XIII. századtól kezdve jelennek meg a királyi sírokban. Deér J. : Der Kaiserornat Friedrichs IL Bern, 1952. 18. 118
