Budapest Régiségei 21. (1964)
TANULMÁNYOK - Zolnay László: István ifjabb király számadása 1264-ből 79-114
szepesi prépost és a szepesi káptalan ügyében. 198 Eszerint a szepesi prépost javadalmai egy részét gandi, dorni és yperni posztóban kapta. 1295 körül a veszprémi pöspök budai tizedbérlői évi 150 márka ezüstnyi bérösszegüket részben ugyancsak gandi és dorni posztóban fizették. 199 A gandi posztó tehát elterjedt, értékálló valuta volt, nem pedig Velencén át importált luxuscikk. 18. de melan, mediolana. A milanói bíbor egyízben (12. tétel) két márkás egységáron szerepel. A 79. tétel viszont két milanói aranybíbort említ, mint a király C(sák) tárnokmesternek adott ajándékát. Ennek egységára öt márka volt. 19. de Luk a, de Luk. A számadás 68. és 97. tétele említi a toszkánai Lucca — cindatumnak nevezett — selymeit. Egy ízben a királyi káplánokat, egy ízben a királyné ioculatorát jutalmazta luccai selymekkel a király. 200 2 0. tartarense. A számadás négy alkalommal (3., 8., 31., 72. tétel) említ purpuras tartarenses, vagyis tatár bíborokat. Egységáruk hét márka, ami vetekszik a császári, tehát bizánci, vagy nikaiai bíboréval. (Ez tíz márka.) Jóval drágább tehát ez a — tatárnak mondott — bíbor az egyszerűbb, hat márkás tengerentúlinak nevezett bíbornál. Egy véget Rátót nembeli István mester kap belőle. Valószínű, hogy ázsiai, kínai kelmékről van szó. Huszti, aki az egész, Computusunkban foglalt ügyletet a tatárjárás előtti időre tette, nem tudott mit kezdeni az „igen problematikus purpura tartarensis" adataival. 201 A mi, 1264. évet hitelesítő datálásunk után a tatár, vagy tatár közvetítésű kínai textília felbukkanása nem meglepő. Hiszen a pápának és Szent Lajos francia királynak ekkoriban már mélyreható kereskedelmi egyezségei voltak a tatárokkal, akik Szírián, Bagdadon, Jeruzsálemen és Akkonon keresztül megnyitották a Levante felé az ellenőrzésük alatt álló Selyemutat. 202 21. transmarinum. A tengerentúli bíborokat (purpura) és selymeket (cindatum) a számadásnak nyolc tétele (35., 4L, 43., 60., 71., 78., 88. és 115.) említi. A tengerentúli bíborok közt vannak olyanok, amelyeket császáriaknak — imperiales — neveznek; egy ízben arannyal átszőtteknek (deaurata). Egységáruk végenként tíz márka. A tengerentúli selymek olcsóbbak; egy vég ára csupán egy márka. 2 2. a t a b i t. Attabya a X— XL századi Bagdad takácsainak negyede volt. (Ferenczy László közlése). V. SYR WULAM SZEREPE A COMPUTUSBAN Az eddigiekkel nagyjából meghatároztuk Syr Wulam ügyleteinek itineráriumát, néhány portékájának megállapítható eredetét. Az, hogy textiljeinek túlnyomó többsége flandriai, a többi közül pedig kettő itáliai, egy bizánci, egy csoport pedig ázsiai eredetű, teljesen feleslegessé teszi, hogy árubeszerzői tevékenységét Velence piacához kössük. Velencéről különben maga a számadás egyetlen szót sem ejt. De nemcsak a textilnemúek eredete teszi kétségessé ezt a Velencéhez-kapcsolást. Syr Wulam ugyanis szűcsárukkal, szőrmékkel is kereskedett. Szűcsárui közül (4., 16., 49., 77. tétel) a legtöbbnél nem említi a jegyzék, hogy az egyes subák, gallérok, köpenyek milyen szőrméből valók. Egynél — ez nyilván a király személyes használatára készült — felemlíti, hogy hermelinprém. Két alkalommal viszont rókaprémből készült szűcsáruról esik szó. Hermelinnel e korban nem vehncei kereskedők, hanem az orosz prémvadászok megbízottai kereskedtek. Azt pedig aligha lehet valószínűsíteni, hogy a XIII. századi Magyarország Velencéből importáljon ro^aprémet. így tehát bízvást elejthetjük Huszti feltevését Syr Wulamnak, mint velencei kereskedőnek alakjáról. Syr Wulam alakját azonban mégis megrajzolja maga a számadás. Említettük, hogy a dominus Rex és Syr Wulamnak — a számadásunkban tükröződő — üzleti kapcsolatának tartama talán csak hat-nyolc hónap s időpontja az 1264. esztendő első fele. Az elszámolásnak egyik tétele, Syr Wulam utolsó követelése, a 116. sz. tétel viszont a királynak és a hitelezőnek egy korábbi elszámolására is utal: az előttünk fekvő Computushoz ugyanis három márkát 198 Knauz F.; II. 211. 199 Zichy okmt. I. 95. — Anjou kori okmt. I. 483. — Székely Gy. : A parasztság és a feudális állam kialakulása. (Tanulmányok a parasztság történetéhez. Budapest, 1953. 30—31.) 200 A luccai selymekről Huszti D. : i. m. 13. 201 Huszti D. : i. m. 12. 202 Lederer E. : A tatárjárás Magyarországon és nemzetközi összefüggései. Századok, 1952. 345—363. 108
