Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Zolnay László: István ifjabb király számadása 1264-ből 79-114

Eszerint a ráfordítások felhasználásából 859 márka ezüst jut a király személyes udvartartására ; 260 és fél márkányi árut a királynéi udvartartás emészt fel. A királyi udvartartáshoz számítható még a király orvosának (2 márka) és a királyi káplánoknak, illetve András mester kápolnaispánnak adott juttatás (74 és fel márka), míg a királynéi udvartartást terheli a ioculator másfél márka értékű luccai selyem-ruházata. S a többi? Az István ifjabb királyhoz pártoló nemzetségek közül a Búzád—Hahótok járnak az élen (106 márkával), noha Hahót nembeli Csák bánt nem tudván a Csák nembeli Csáktól elkülöníteni, az összes Csák bán-féle juttatást a Csák nemzetségnél könyveltem el. A Hahótok után sorrendben a Csák nembeliek következnek (63 márkával), Monoszló nembeli Egyed mestert 61 márkával, Rátót nembeli Istvánt 59 és fél márkával, Gutkeled nembeli Ivachin v. Joákhim mestert 44 márkával adományozza meg a dominus Rex. Kirívóan magas a — hűtlenné váló — kunok dotálása: 134 márkányi ajándékukkal többet kapnak, mint a legféltettebb vezető genus főemberei. Táblázatunk így mintha bizonyos politikai felvásárlások taksája is lenne ! Megkapó emléke ez annak, hogy István ifjabb király 1264-ben, az atyjával való háború küszöbén, mennyire görcsösen igyekszik magához fűzni elpártoló híveit, köztük a vele rokonná lett kunokat, akik utóbb mégis atyja zászlai alá sereglettek. A Rajnáid mesternek, a Csák nembeli Domonkosnak és a Csák nembeli Csák bánnak adott juttatások értékei, 23 és 29 márka ezüst között, mintha azt a tarifát jeleznék : mennyi volt 1264-ben, a feudális anarchia idején egy-egy magyar báró megvesztegetésének — szebben kifejezve : hűségen-tartásának, vagy hűségre térítésének — kialakult értéke. III. MEGADOMÁNYOZOTTAK ÉS KÖZVETÍTŐK, KIFIZETŐK. AZ ÁRUK Az ügyletben szereplő személyeknek látni valóan két csoportja van. Egyesek csak ajándékokat, egyszeri, vagy többszöri juttatásokat kaptak. Más személyek — noha esetleg ők is kaptak kisebb jutalmakat — inkább áru-átvevői a király részére szállított portékáknak. Ezeket a közvetítőket, áru-átvevőket csak akkor tudjuk élesen elválasztani a megajándékozott báróktól, ha azokat a személyeket nézzük meg, akik királyi megbízásból Syr Wulam részére törlesztéseket eszközöltek. Syr Wulamnak, a számadás szerint mindössze négy személy fizetett. így a királyi megbízottak száma — magát a dominus Rexet is beleértve — négy személyre olvad le. Ezek: maga az ifjabb király, Benedek prépost alkancellár, Lodomér mester nótárius (1264 júniusától, Benedek örökén, alkancellár) és Kelyan fia András mester, az ifjabb király kápolnaispánja. KIFIZETŐK ÉS KIFIZETÉSEK 1.) Benedek prépost 90 márka ezüstben 2.) Lodomér mester 60 márka sóban 3.) Benedek prépost 75 márka ezüstben 4.) András kápolnaispán 261 márka ezüstben 5.) A király, a királyné helyett 150 márka ezüstben 6.) Benedek prépost 100 márka ezüstben összfizetés 736 márka ezüstben számítva A kancellária tagjainak és a kápolnaispánnak a király pénzügyeivel való foglalatossága, talán további kutatást igénylő udvar-igazgatási mondanivalókat, a királyi ház gazdasági vitelére vonatkozó távolabbi jelzéseket tartalmazhat. Maguk a juttatások — ékszerek, zálogtárgyak visszaváltatásai, az ezüstrudakban nyújtott készpénzadományok s a készpénzzel egyenértékű

153 — sa vert pénznél értékállóbb — textil-ajándékok — az elmondott történeti eseményekben lelik magyarázatukat. De az 1264. esztendő viharos eseményeit magyarázzák is. Az áruknak, a visszatérő tételeknek egységárait Huszti Dénes elemezte. Mégis újból rá kell mutatnunk a tocíiZ-juttatások itteni felsorolásának kultúrtörténeti értékére. Azt, hogy a textil e kornak mennyire megbecsült nemes valutája, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a magyar királyi udvar már III. Béla korában is textíliában kapott bizonyos szolgáltatásokat, s III. Béla neje Chatillon Anna 1189-ben ugyancsak textíliákkal ajándékozta meg az országon átvonuló Barbarossa Frigyest.

154 153 Anjou kori okmánytár. I. 187. — Lederer E. : i. m. 26. 154 Hóman B. : Magyar pénztörténet. Budapest, 1916. 425—426. — Knauz F. : I. 138. 102