Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Zolnay László: István ifjabb király számadása 1264-ből 79-114

22. COMES DEMETRIUS A számadás 111. pontja: duas pecias de gancy, quarum unam dedit Laurencio, filio Rem (?), et aliam Comiti Demetryo, quando fuit iuxta Goron. Az 1260-as évek háborúiban István ifjabb király mellett harcolt Demeter és Mihály comes, Rosd nembeli Endre fiai. 1264-ben Demeter comes az ifjabb királyt Feketehalom várába követte és itt Kemin (!) fia Lőrinc, utóbb Ernye bán, majd 1265 tavaszán Isaszegnél IV. Béla király hadai ellen küzdött. A két fivér — Domokos comes hadi érdemeiért— 1270-ben az Abaúj megyei Füzér várát kapta V. István királytól.

127 Ekkor tudjuk meg, hogy 1264. őszén István ifjabb király, reménye vesztetten Feketehalom várából Demeter comest indította követként atyjához, a béke-követet azonban útközben Kemin fia Lőrinc, IV. Béla hadvezére elfogta és kegyetlenül megkínoztatta.

128 1266-ban Demeter comes az országos vegyesbíróságnak az ifjabb király részéről delegált tagja volt.

129 Utóbb, 1282-ben a kunok ellen vívott hódtavi csatában esett el.

130 A Rosd-nemzetség ivadéka volt.

131 A Computus szövegéből (111. tétel) nem világos: maga az ifjabb király, vagy az ő megbízásából Syr Wulam adja-e át a Garam mellett Rem (recte Kemin) fiának Lőrincnek s a Rosd nembeli Demeter comesnak a gandi posztókat? A Comes Demetriust említő adat kronológiai jelentése a következő — Laurencius filius Rem (recte Kemin)-re vonatkozó — szakaszban válik világossá. 23. LAURENCIUS FILIUS REM (RECTE: LAURENCIUS FILIUS KEMIN) Az imént idézett 111. tételben olvassuk nevét. Okleveles emlékeink Rem fia Lőrincről mit sem tudnak. Kemin fia Lőrincről — mint a Demetrius comesnál mondottakból is látjuk, — annál többet. A velencei Computus íráshibáira Huszti Dénes bőségesen alludál, tehát Laurencius filius Rem és Laurencius filius Kemin azonosítását — az R. és K. betűk hasonlóságára támaszkodva — megkockáztatjuk. Kemin fia Lőrinc történetét régebben ismételten megírták. Végigverekedte IV. Béla király háborúit, 1259-ben IV. Béla lovászmestere, győri ispánja, szörényi bán, a déli seregek parancsnoka. 1262-ben, mint az öreg király szörényi bánja István ifjabb király udvarába ment át, s annak lett szörényi bánja és tárnokmestere (1263—1264). 1263-ban, mint István ifjabb király tárnokmestere és szörényi bánja Smaragd kalocsai érsekkel, az ifjabb király kancellárjával, a hamarosan ugyancsak István árulójává lett Benedek mester aradi prépost-alkancellárral, László erdélyi vajda és szolnoki ispánnal és a hű Rátót nembeli István étekfogómesterrel együtt sürgeti a IV. Béla és István között 1262-ben létrehozott poroszlói béke pápai szentesítését.

132 1264-ben azonban, az év júniusa előtt Kemin fia Lőrinc elhagyta István ifjabb királyt, IV. Bélához szegődött, mire IV. Béla éppen őt tette meg az István ifjabb király ellen induló sereg parancsnokává. Gyanítjuk hogy Kemin fia Lőrincnek, akkoriban már az id. király udvarbírájának és mosonyi ispánjának tarsolyában lapult az öreg királynak 1264. április 13-án kelt adománylevele három baranyai faluról,

133 amikor a Garam mellett az ifjabb királynak gandi posztó-ajándékát — Valószínűleg szemrebbenés nélkül — elfogadta. Utóbb, az 1264. év őszén, Feketehalom ostromakor — amikor is Kemin fia Lőrinc István ifjabb király békekövetét, a Rosd nembeli Demeter comest oly kegyetlenül megkínoztatta — Iván fia András, az ifjabb király ajtónállója nyílt ütközetben elfogta Kemin fia Lőrincet s őt teljes fegyverzetében, lóháton vezette István ifjabb király színe elé. István, aki az árulókkal szemben könyörtelen volt — Aba nembeli Lászlót és Preucilinus budai rectort 1265-ben egyszerűen lenyakaztatta

134 — megkegyelmezett Kemin fia Lőrincnek. Sőt hadjárata győzelmes befejezésével vissza is bocsátotta őt legyőzött atyja udvarába. 1264-ben Lőrinc IV. Béla országbírája,

135 1267/69-ben nádora és somogyi ispánja volt.

136 V. István királysága idejéa szörényi bán és dobokai ispán.

137 127 Szentpétery I. : 2165., 2166. sz. 128 Wenzeï G. : VIII. 256. 129 Fejér G. : V. 3. 326. 130 Karácsonyi J. : III. 23. 131 Karácsonyi J. : III. 21. 132 Szentpétery I. : 1801. sz. 133 Szentpétery I. : 1403. sz. 134 Knauz F. : I. 477. — Fauler Gy. : i. m. II. 337., 202. jegyzet. 135 Knauz F. : I. 485. 529, 560, 605. — Lásd a Szentpétery—Borsa-féle kritikai jegyzék 483. lapján felsorolt okleveles anyagot. 136 Fauler Gy. : II. 343. 137 Knauz F. : I. 605. 7 Budapest régiségei 97