Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Kádár Zoltán: A pannóniai Roma-kultusz történetéhez : az aquincumi ún. Venus Victrix ikonográfiai és történeti problémái 71-83

KÁDÁR ZOLTÁN A PANNÓNIAI ROMA-KULTUSZ TÖRTÉNETÉHEZ (AZ AQUINCUMI ÚN. VENUS VICTRIX IKONOGRÁFIÁI ÉS TÖRTÉNETI PROBLÉMÁI) A pannóniai provinciális kerekplasztika kevés számú alkotásai közt ikonográfiái, művészi és történeti szempontból egyaránt különös figyelmet érdemel az aquincumi múzeumban őrzött, ülő istennőt ábrázoló márványtorzó. Az emléket 1913-ban találták Óbudán, a III. kerületi Pacsirta utcában, csatornaásatás közben. A kiemeléskor kettétört szobor 85 cm magas, alacsony, háromszögletű támlában végződő trónuson (mag. 45,5 cm, sz. 31 cm) ülő nőalakot jelenít meg. Testét kettős ruha fedi, alul hosszú, földigérő chiton, amely jobb válláról lecsúszva a keblet szabadon hagyja, lent pedig szorosan hozzásimul a jobb lábszárhoz, párhuzamos V alakú redőket alkotva; köpenyének felső vége a bal vállán nyugszik —- innen húzódik végig a hátán, majd összehajtva a térd fölött az ölében fut végig s jobb oldalt, a trón kartárhlája mellett csüng le. Karcsú felsőtestén (a csípő szélessége 44 cm) — a ruha fölött — jobb válláról kiindulva széles kardszalag vonul át keresztbe, közepén gombbal. Testének bal oldalán, a kardszalag alatt a kard nyomai (?) láthatók. A nyak tövét keskeny füzér díszíti. Feje, nyaka, karjai és alsóteste bal oldalának jó része hiányzik. A két kar helyzete a testhez viszonyítva — a megmaradt kartőből ítélve — különböző lehetett: a jobb kar kissé elválik a testtől, ezzel szemben a bal kar szorosan hozzásimul (1—2. kép). A szobor közzétételét Hekler Antalnak köszönhetjük, aki Venus Victrix ábrázolásának tulajdonította.

1 Véleményéhez csatlakozott később Kuzsinszky Bálint,

2 majd Alföldi András is,

3 legújabban pedig Szilágyi János.

4 Ezzel az attribucióval szemben Paulo vies István a sa variai capitoliumi triász vizsgálata kapcsán, az ülő istennők pannóniai ábrázolásaival foglalkozva megjegyezte, hogy az ülő Venus szokatlan s ezért felvethető a kérdés: „nem inkább Junóval van-e dolgunk?"

5 Paulo vies István véleményét osztotta Nagy Lajos is, aki ezt a szobrot a capitoliumi triász kisebb méretű aquincumi emlékeként tárgyalta.

6 A szóban forgó töredék ikonográfiái és történeti problémáinak eldöntéséhez kézenfekvő, hogy először Hekler Antal érveit vizsgáljuk meg, aki ezt az emléket a klasszikus művészet egészébe állítva elemzi; mert Paulovicsot csak a provinciális vonatkozások érdekelték. Hekler e szobor mintaképét az athéni nemzeti múzeumban őrzött, Epidauroszból származó, kardkötővel ábrázolt álló Aphrodité-szoborban vélte felismerni. E mű eredetije a fiatalabbik Polükleitosz, Nauküdész tanítványának alkotása, amelyet ő a spártaiak megbízásából készített Amüklaiban, az Aigoszpotamoi mellett i. e. 405-ben vívott csata emlékére

7 (3. kép). Ez a típus, amelyik tulajdonképpen—Lippold szerint

8 — az ún. Venus Genetrix-ábrázolásból alakult ki, több, egymástól némileg eltérő változatból ismeretes; a variánsok közt talán a legművészibb a nemrégiben (1951) Milánóban talált márványszobor,

9 de pajzsot tartó, kardkötővel ábrázolt akt alakjában is megjelenik,

10 a többi — kardkötő nélküli — variánsról nem is beszélve.

11 Ha mármost ennek a típusnak sorsát a római művészetben akarjuk végigkövetni, akkor elsősorban azt kell megvizsgálnunk: vajon a Venus Victrix feliratú római ábrázolások, elsősorban pénzek, miként alakítják tovább ezt a típust? Ebben az esetben azonban meglepetve tapasztalhatjuk, hogy az említett feliratot viselő római pénzeken hasonló ábrázolást legfeljebb a kesőantoninusi időkben és a Severus-dinasztia korában találhatunk. Itt egyetlen olyan típus szerepel, amely esetleg az epidauroszival összevethető: először Faustina iunior, majd Caracalla pénzén,

12 ennek a jobb melle fedetlen, de csak hosszú köpenyt hord, kardkötője nincs

13 (4. kép). Egyébként a korábbi érmeken — még Caracalla anyjának, Julia Domnának érmein is

14 —a győzedelmes Venus oszlopra támasz71